Immár két éve annak, hogy a Nők Lapjában rendszeresen publikáló Abody Rita író elindította a Penna Írósulit. Első lépéseikről és munkájukról blogunk is hírt adott. Nemrég újra meglátogattuk őket és nagy meglepetésünkre kiforrott, magabiztos írókkal találkoztunk. Tinédzserbőrbe bújva. Sokuk már saját regénnyel büszkélkedhet, amelyekből egyet a közeljövőben fognak ki kiadni. Abody Rita nemcsak művészileg, hanem könyveik menedzselésében is segíti tanítványait.
Tanítványai mind-mind külön egyéniségek, saját stílussal és érdeklődési körrel: realista, mindennapi életünkről és társadalmi problémáinkról szóló regényeket, fantasy-ket és krimiket egyaránt írnak. Ötleteik, karaktereik és dramaturgiájuk sokszor túlszárnyalják Harry Potter-t és egyéb nyugati divatregények stílusát és eredetiségét.
Az FMK szalonjában látszólag átlagos, egymással vihorászva beszélgető tinédzserek fogadnak. Ismerős arcok, bármelyik magyar iskolában találkozni lehet velük. Kicsit zavarban vannak, szokniuk kell még a nyilvánosságot és az újságírókat. Elsősorban maguknak és nem hírnév-éhségből írnak. A csajos felszín alatt komoly lelkiéletet élnek és írásaikban külön világokat építenek fel. Humorral, őszinteséggel, nyers igazságokkal, de káromkodás és céltalan durvaság nélkül.
Példájuk is bizonyítja, hogy nem létezik "mai fiatalok" nevű kaszt, "társadalmi faj". Hiba, sőt bűn leírni és lesajnálni a magyar fiatalságot, nem ők akartak ilyenek lenni. A fiatalság jövője és túlkapásai, önsorsrontása vagy éppen sikerei nagyrészt szüleiken és az őket körülvevő társadalmon múlnak.
Abody Rita kreatív írást oktató iskoláját többek között azért alapította, mert "a tanórai fogalmazás-oktatáson kívül sehol sem tanítanak módszeresen gyerekeknek kreatív írást úgy, mint művészi tevékenységet, holott – akárcsak az egyéb művészi hajlamok, a zene, tánc vagy a rajz – ez a tehetség is korán megmutatkozhat." Szombatonként a Tranzit Art Caffe-ban gyűlnek össze, felolvasóestjeiket pedig a Ferencvárosi Művelődési Központ (FMK) szalonjában tartják.
Újságíróiskolákkal tele van az ország, de az írói vénával rendelkező általános és középiskolásokról mintha elfeledkeztek volna oktatásszervezőink. Pedig ők, a kibontakozófélben lévő és hangjukat, stílusukat kereső fiatal művészek igénylik legjobban a szakmai vezetést és hospitálást.
A Pennában tiszteletben tartják a hagyományokat, a klasszikus irodalom meghatározó műveivel kezdenek. Vidám irodalom órákkal és elemzésekkel. Iskoláról van szó, de a légkör kötetlen és felszabadult. A Pennában nincs számonkérés, vizsga, Rita inkább a szeretetteljes ösztönzésben hisz. Alapvető humanista értékek alapján, de mégis szabad szellemben.
Tanár és diák tegezi egymást és együtt nevetnek... És alkotnak: az órákon és otthon egyaránt számíthatnak a másikra. Rita adja meg a kezdőlökést, feldob egy témát, amelyre a diákok szabadon asszociálhattak. A legnépszerűbbek az olyan látszólag hétköznapi, egy kreatív művészember agyát azonban beindító dolgok, mint a színek, az évszakok, a tükör vagy egy rajzszög.
Az elkészült írásokat először Ritának küldik el, aki véleményezi őket és tanácsokat ad. Ezután lépnek a "nagyobb" nyilvánosság elé, FMK-ban tartott felolvasó délutánjaik keretében: "Érdekes, hogy a gyerekek rövid idő alatt, heti kétórás foglalkozásainkon is tudnak nagyon frappáns, komplett szövegeket írni. Ezeket aztán együtt átnézzük és javaslatot teszek arra, hogy melyik írásukat fejlesszék és gondolják tovább otthon."
Abody Rita játékos és demokratikus oktatási módszere, az örömteli írást és alkotómunkát célozza meg. Külön foglalkozik a prózai irodalom és az újságírás iránt érdeklődőkkel. Az elmúlt két évben számos tehetséget fedezett fel, sokan iskolájának hatására kezdtek el írni.
Tamarának áprilisban fog megjelenni az első könyve, amelyben ötvözi a szépírást, a fikciót és a történelmi tényeket. Még az Alekszandra Kiadó is felfigyelt tehetségre. A történet a I. világháborúban játszódik.
A mosolygós és szerény Tamara könyvének stílusán, adatain, alaposságán érződik, hogy már-már tudományos kutatómunkát végzett a tinédzser írónő. Sosem látott még háborút, mégis korhűen ír a légvédelmi szirénák és a mindennapi rettegés éveiről. Munkája remekmű.
"Nem a háborún, hanem a boszorkány jellemének fejlődésén van a hangsúly"-szögezi le meglepő magabiztossággal interjúnk kezdetén.
-Hogy jön egymáshoz a két dolog: boszorkányok és háború?
-Boszorkányom a háború hatására szereti meg az embereket. A borzalmak közelebb hozzák a "földiekhez".
-15 éves lányok nem szoktak könyvet írni. Mikor kezdett el érdekelni az irodalom?
-Sokan írnak könyveket, inkább az a szokatlan, hogy én be is fejeztem regényemet. 9 éves korom óta írok könyveket.
A Penna Íróiskola a tehetséggondozás mellett közösségteremtő és felzárkóztató kezdeményezés is. Itt nem az számít, hogy ki honnan jött és mennyi pénze van. Abody Rita olyan tehetségeket is segít, akik nehéz körülmények között, szegénységben vagy éppen gyermekotthonokban nevelkedtek fel. Biankának most készül az első dokumentumregénye, amely reálisan, teljesen új szemszögből mutatja be a nevelőotthonok világát.
Persze -mint mindenhez- ehhez a munkához is két ember kell. "Azért írok, hogy kitörjek, hogy ne csússzak le, mint a többiek"-fogalmaz keresetlen őszinteséggel Bianka, akit a nehéz élet ösztönöz és szebb jövőt álmod magának. Kemény, de elszánt és tehetséges művész, aki kiírja magából nehéz életét.
A Penna diákjai átlagos tinédzserek, iskolába járnak, megcsinálják a házi feladatukat, szabadidejüket pedig írással töltik. Nem diszkókba mennek inni és drogozni, hanem tartalmasan és jövőjükre is gondolva kapcsolódnak ki. Jó példát mutatnak kortársaiknak, akiknek jelentős részét sajnos beszippantja a felületes, céltalan és sokszor deviáns életmód. Híresek és szépek pedig nemcsak botrányhősként, szánalmas "celebként" lehetnek...
Fiatal újságíró-jelöltjük nemrég azt a feladatot kapta, hogy írja meg véleményét a West Balkánban történt tragédiáról. A fiatal lány meglepően jól és reálisan, profi újságírókat megszégyenítő pártatlansággal foglalta össze a történteket. Cikke hitelességét és erejét az adta, hogy a fiatal írónő maga is a diszkó-generáció tagja. Látja és átlátja, hogy kortársai mind áldozatok-a pénzt és a profit oltárán.
Megérti, hogy miért járnak diszkóba, valahol ki kell adniuk magukból a hétközben felhalmozódott feszültséget, az iskola és a vizsgák miatti szorongásokat. Írásából egyértelműen kitűnik: veszélyes és kockázatos bulik nemcsak a West Balkánban vannak. Tele van velük a pesti éjszaka. Osztálytársai heti rendszerességgel "csinálnak hülyeségeket", isznak és drogoznak, teszik kockára életüket. A nagy kérdés, hol vannak ilyenkor a szülők? A fiatal zsurnaliszta is az ő felelősségüket hangsúlyozza.
Abody Rita a Köz-Zöldnek elmondta, hogy kezdetben bizonytalan volt: "Vajon lesz elég kitartás és lelkesedés a gyerekekben?" Voltak, akik kiestek, mert nem bírták az iramot, vagy hatalmaskodni akartak a csoporton. Akik azonban kitartottak, mára sokat fejlődtek, megtalálták saját hangjukat és elindultak a siker felé. Kiadókkal tárgyalnak és rádióinterjúkat adnak, holott nincsenek még 18 évesek. Sokan komoly áldozatok hoznak az írásért, egyikük például Komáromból utazik Budapestre minden héten.
A tanítványok többsége nemcsak hobbinak tekinti az írást, a későbbiekben kenyérkereső hivatásként szeretnék űzni. Rita hiszi, hogy van esélyük íróként érvényesülni. Kérdés, hogy a forráshiányos és magára hagyott magyar művészeti életben meg lehet e élni az irodalomból, van e esély a kitörésre? Bárcsak.
Egyik tanítványa jogi egyetemre készül és bíróként-ügyészként kívánja rendbe tenni szétzilált hazáját. Politikai tervei is vannak. Emellett fantáziadús regényeket ír az agilis, kicsit talán túl felnőttes lány.
Lassan kirepül az első fészekalj, akiket Abody Rita már szakmai közönség, azaz írótársai elé is ki mer engedni. Az eddigi eredményekre és a nagy érdeklődésre való tekintettel szeretné kiterjeszteni, budapesti iskolákban is oktatni a kreatív írást.
Őt nem a pénz érdekli, hanem az, hogy a magyar tehetségek ne vesszenek el. Nála nem kell százezreket fizetni az (újság)íróképzésért. Anyagi helyzetüktől és hátterüktől függetlenül minden tanítványára ugyanolyan féltő szeretettel figyel. Érdekesség, hogy Abody Rita édesapja nyomdokain járva szintén gyerekkorában kezdett el írni.
Lehet, hogy a jövő nagy íróinak egyrésze Ferencvárosból fog kirepülni? Elképzelhető, hogy a magyar irodalmat tizenéves tehetségek fogják megújítani?
Egy biztos, ennek a naplónak még nagyon sok fejezete lesz és a magyar kultúrának szüksége van vérfrissítésre.
Szilágyi Iván Péter
Lireta/Köz-Zöld
A Penna Írósuliba Abody Ritánál lehet jelentkezni: abody.rita@gmail.com
