2011.10.09. 21:16| Szerző: ivan1982

Majd szétrúgtuk a Ferencvárosi Önkormányzat hivatalának (senkinek sem hiányozna) és a közeli Szent Ferenc templomnak az oldalát, akkorát buliztunk vasárnap este a Bakáts téren. 

A Ferenc Napi Búcsú zárásaként Molnár Ferenc alias Megasztár "Caramel" adott hatalmas, pörgős és emberi gesztusokban bővelkedő koncertet. Egy szolnoki roma gyerek énekelt, nemcsak romáknak. Hülye előítélet, hogy a cigány zenészeket csak faj- és rajtársaik szeretik.

Rendszeresen leszólt és beszólt a színpadról, poénkodott, a csinosabb hölgyeknek bókolt egyet, de még a bepörgött és visítva csápoló háziasszonyok egóját is megcirógatta.

Sőt egy rajongót is megmentett, akit majdnem letaposott a tömeg. Nem minden celeb pöcs. Vagy ha ő mégis az, hát jól titkolja. Viszont táncolnia, azt nem kéne, mert vérciki. (Ne) táncolj Feri és egyhamar nem lesz búcsúbuli.

Külön dicséret a fideszes vezetésű helyi önkormányzatnak, hogy nem valamelyik "kötelezően meghívandó" jobbos énekest (Ákos-Demjén-Fecó szentháromság), hanem egy tehetséges fiatal és spontánul jófej cigánygyereket szerződtettek sztárvendégnek. Caramel megdolgozott a pénzéért, volt Lélekdonor, Szállok a dallal és bónuszként még a Shine-t is elénekelte. Sírtunk és vigadtunk, a langyos felvizezett forraltborra. 

Tudom, hogy rém giccsesen hangzik, de ez a roma srác összerántotta Ferencvárost, bugyuta átszellemült vigyorral arcukon együtt táncoltak a Gát utcai gettó rajkói és a nettó két méteres kigyúrt tarkopasz Fradi-drukkerek. Az egyébként flegma és bandázó szotyizó puják kiöltöztek az alkalomra (horrortisztikus színvilágú, felhajtott gallérú bőrzakókba), kívülről és lelkesen fújták Ferike dalait, számukra Caramel a felemelkedés és a kitörés példaképe. Mint a cigány, de mégsem. Több annál és nemcsak azért, mert keményen megdolgozott a sikerért. Mert igen, vannak ilyen cigányok is. Bulizni pedig nagyon tudnak, a dajdajozás a romák vérében van.

Megtelt a Bakáts tér, amely a FEFE keretében egész nyáron állandó buli és koncerthelyszínként üzemelt. Színpaddal, napozó székekkel és mozgókönyvtárral. Egyébként kár most berekeszteni a bulizást-ha egyszer már ideszoktatták a közönséget. 

Simán ideköltözhetne a száműzött Zöld Pardon vagy más alternatív szórakozóhely. Tele van Ferencváros jobbnál-jobb, bulihelyszínnek és szórakozóhelynek kíválóan alkalmas parkokkal és közterekkel.

Végre egy Caramel, amitől nem lettem kövérebb, viszont elviselhetőbben kezdődött a hét. 

Szilágyi Iván Péter

Címkék: életkép  |   | Szólj hozzá!
2011.09.27. 20:56| Szerző: ivan1982

Mert szarszag van. Abban a kerületben, amely korábban színvonalas és ápolt közterületeiről volt híres. Aztán a T. Választók minket is nyakon öntötték narancsöntettel. Nyolc ilyen év után nem is csoda.

Minden és mindenki fideszes lett, még azok is, akik korábban nem tudtak erről. Még az ecseri metrónál lévő zöldséges is telerakta a standját naranccsal. Nincs annyi segg, amelyet a magyar emberek nem tudnának kinyalni.

A narancsos sas azonban jóval gyengébben muzsikál és láthatóan girhesebb, mint a zöld-fehér volt. Madárinfluenza. Kifejezetten ciki, amivé lezüllesztették valaha (!) minta kerületünket:

-Közterületeink elhanyagoltak, piszkosak és büdösek. A kutyások azt és odacsinálnak, amit akarnak. Többségük szerencsére felszedi, amit kell.

-Valaha ismert és népszerű parkjaink és tereink -plö a Ferenc tér- panganak, kiszáradt fűvel és virágokkal sokkolják a természetszeretőket,

-Mindent belep a galambszar,

-Leálltak az új ház építések-ez azonban a gazdasági válság hibája is,

-Leváltották az FMK és a Pinceszínház bizonyított és nemzetközileg elismert művészvezetőit (Gárdos Pétert és Zubornyák Zoltánt),

-A Haller utca környékét és Külső-Ferencvárost önkéntes „rezesbandák”, cigány és nem cigány nemzetiségű bűnözők tartják rettegésben. A tisztességes roma és nem roma többség retteg. Kamerák, posztos rendőrök, intézkedés, sehol… Sintér Sándor büszke lehet magára.

-A Ferencváros c. helyi lap egyre inkább a Pravdara, tehát a Magyar Nemzetre emlékeztet (szerkesztői alapvetően tisztességes, de hatalmas pol. nyomás alatt álló emberek).

-A Fityesz-KDNP városvezetés által kinevezett új szerkesztők felső utasításra hónapok óta visszatartják e cikk szerzőjének két elismert helyi atyával, lelkésszel készített interjúját. Ilyen lenne egy vallásos pártszövetség?

És ez csak néhány példa, de lássuk be: elég kínosak-főként Budapest (egykori?) belvárosában.

Nem vagyok az a tipikus elvakult rajongó-leszámítva persze kurrens Fradi-imádatomat. Nem hiszek az általánosításokban és a fekete-fehér szemléletben: az előző polgármester nem volt szent és a mostani sem maga a sátán.

Egyszerűen jobban oda kellene figyelni a kerületre, nem szabadna hagyni lepusztulni és eltűnni azt, amit rengeteg munkával jól felépítettek.

Bácskai János polgármestert alapvetően jó szándékú szakembernek tartom, akire ránehezedik erőlködéstől és rosszindulattól testszagú pártjának nyomása. A helyi Fidesz borzalmas tagsága és hataloméhsége. Tisztelet a kivételnek, persze vannak rendes narancsok is, de ők valahogy mindig háttérbe szorulnak.

Bácskai anno Gegesy politikájának folytatását ígérte, rend helyett azonban csak helyezkedés, fúrások és PR-intézkedések jöttek. Néhány valóban jó és szükséges javaslat mellett, például több támogatást kap a kerülettől a Fradi és összedobtak egy egész kreatív nyári fesztivált. A környezetvédelemért is sokat tettek Bácskaiék.

Ferencvárosnak ennek ellenére a hatalomváltás óta számos lakó szerint nincs gazdája. Ha ez így marad, elveszítjük jó hírünket és visszasüllyedünk arra a szintre, ahová a szocializmus alatt került a IX. ker. 

Szilágyi Iván,

a Ferencváros és az FMK volt munkatársa,

akit egy helyi sajtrórendezványre sem hívnak meg. Mert az igazság fáj...

 

 |  · 1 trackback  | 1 komment
2011.07.27. 08:26| Szerző: ivan1982

Bár a mezei rágcsálók megjelenése városias közegben, gyerekek közelében mindig riadalmat kelt, van a Ráday utcában Két egér, amelyek abszolút családbarátok. Sőt nyaranta fesztiváloznak is. 

A Két Egér ifjúsági könyvesboltban a Ferencvárosi Nyár keretében csütörtökönként kézműves és irodalmi foglalkozásokat tartanak-gyerekeknek és szüleiknek. Mikor én betértem, Kun Zsuzsa illusztrátor vezetésével egy kislány éppen fekete és fehér madarakat vitt papírra. Pasztellel, zsírkrétával. 

Zsuzsa közreműködött a Sárkány a lépcsőházban című mesekönyvben, amelynek szerzője és története is ferencvárosi. Mindez a Két Egér Könyvesházra is igaz: tősgyökeres franzstadtiak, a Lónyai utczában kezdték, majd márciustól a Rádayban vertek tanyát.

Mészáros János a bolt egyik tulajdonosa elmondta, hogy a betérő szülők elsősorban a magyar meséket keresik:

"Nagyon jó közösségünk van-főként innen Ferencvárosból. A gyermek- és ifjúsági irodalom és játékok igényesebb részét gyűjtöttük össze.

Túlnyomó többségében magyar szerzők könyveit áruljuk, de vannak külföldi műveink is."

-A Kisvakond és a Kockásfülű nyúl tartja magát?

-Van rájuk egy stabil kereslet. A Bambira már kevésbé, sok családban már megvan otthon.

Kun Fruzsina eredetileg grafikus, a "Képzőn" végzett: "Nagyon szeretek mindenféle szárnyas dolgokat rajzolni, repülő tárgyakat. Múltkor angyalokat, most madarakat rajzolunk."

-Mit rajzolna a legszívesebben és mi az, amit semmiképpen sem vetne papírra?

-Szörnyeket szeretnék rajzolni (kislányos vihogás), mert ilyen mesék igazán nincsenek. Néha kicsit besokallok a mesékből, otthon anyaként és a munkám során is olvasnom kell őket.

A bárgyú szövegek idegesítenek, de a szép és jól megírt meséket öröm illusztrálni.

Szilágyi

 |   | Szólj hozzá!
2011.07.22. 09:23| Szerző: ivan1982

Bence biciklisfutár és blogger, mellesleg -igény szerint- élőszobor. A miskolci srác legutóbb a Ferencvárosi Nyár alkalmából festette le magát és biciklijét, hogy aztán szobrozzon. Mert neki ez a munkája, amely állítása szerint nem rosszul fizet. Ha pénzt dobnak oda neki, megmozdul és pozitúrát vált: 

"Tavaly kezdtem, Portugál ismerőseim régóta űzik és tőlük kaptam kedvet a munkához. Speciális ruhákat és festéket kell használni, más varázslat nincs benne. Spéci bronzszínű festékkel kenem le magam. Munka után könnyen lemosható.

Felléptem már Miskolcon, Pécsen, Ausztriában, szeptemberben megyek Hollandiába, Harlembe az élőszobor világbajnokságra.

-Te leszel a magyar induló?

-Nem tudom mennyire számít, honnan jöttem. Egy élő szobor anonim. 

-A nézők egy részét "beindítják" az élőszobrok és kommunikálni akarnak velük. Hogy bírod a próbálkozásaikat, a "vicces fiúkat"?

-Főként családi rendezvényeken lépek fel, ahová gyerekkel jönnek. A fiataloknak szóló zenei fesztiválokat kerülöm, mert elég zavaró, amikor az "erősen illuminált" állapotban lévő fesztiválozók provokálnak és beszólnak. 

Koncentrálni kell egy kicsit, nem szabad engedni a külső benyomásoknak. Nem olyan nagy dolog. Esőben és sötétben nincs értelme, olyankor abbahagyom. 

-Volt már, hogy kiestél a szerepedből?

-Előfordult, hogy nem voltam annyira vidám, de ez nem látszódott és hamar el is múlt. Aki nagyon felpöcköli magát, az ne csinálja.

-Élő szobornak lenni lányos vagy fiús szakma?

-Magyarországon nagyrészt fiúk csinálják, de ismerek két lányt is.

-Csajozni lehet a fellépések közben?

-Igen, volt rá példa, de stabil párkapcsolatban élek. Ez nem olyan mint a rock & roll, hogy csak úgy dőlnek a csajok.

-Hogy állsz a "konkurenciával", a köztéri szobrokkal?

-Nem vagyok egy szobor fan, de azért szeretem őket. Otthon is van néhány.

Élőszobornak lenni, 3 órát ugyanabban a testtartásban álldogálni-üldögélni elég egyhangú meló, de valamiből meg kell élni. Jobb mint a fizikai munka: "Nem kell belegebedni"-mondja elégedetten Bence, aki Miskolcon egy biciklisfutár szolgálat elindításán töri a fejét. A családja először kicsit csodálkozott a pályaválasztásán, ma már drukkolnak neki. 

Hogy elüsse az időt, meditálni szokott élőszobrozás közben. Jó és szép dolgokra gondolva, az összesereglett turisták és "népek" vakui és értelmes arckifejezései helyett: "Jééé, itt egy szobor!"-örvendezik Bencét meglátva az egyszeri turista. 

Csütörtök este 6-tól a Ráday utcában lehet megtekinteni.

Szilágyi

 

 |   | Szólj hozzá!
2011.07.19. 18:21| Szerző: ivan1982

"Keressük azokat az önkénteseket, akik betöltötték a 18. életévüket, kommunikatívak, szeretik a gyerekeket és az embereket, lelkesek és határozottak!

ÉS ezen a nyáron szívesen lennének a Bakáts tér önkéntes házigazdái a Ferencvárosi nyár – Kultúrpezsgés 2011 rendezvénysorozat keretében! Nincs felső korhatár vagy egyéb megkötöttség!" A megújult és minden eddiginél aktívabb, sokszínűbb programot kínáló Ferencvárosi Fesztivál szervezői nyár elején tették közzé a fenti felhívást. Utánajártunk, vajon kik fogadnak örökbe egy teret? Vannak még önkéntesek? Lehet buli a lokálpatriotizmus?

Barna Anita a Zsigmond Király Főiskolán tanul, a Bakáts tér Nyitott Könyvtárában találkozunk vele. Trendi napszemüvegében lazán üldögél és kedvesen fogad. A fából készült házikó előtt asztal, székek, napozóágyak. Bárki leülhet olvasgatni egy kicsit: újságot, népszerű vagy klasszikus irodalmat, ponyvát vagy verseket. A Michael Jackson emlékkönyv és a "Sorstalanság" forgatókönyve jól megfér egymással, de vannak magazinok és napilapok is. Angol és németnyelvű könyvek, szótárak és receptkönyvek is megtalálhatóak.

Anita büszkén újságolja, hogy számos környékbeli adományozott már könyvet a Nyitott Könyvtárnak: "Általában olyan könyveket hoznak le, amelyeket már nem olvasnak. Főként versesköteteket. Antikváriumok is adományoztak nekünk. Nagyon sok gyerekkönyvünk, képeskönyvünk van. A legnépszerűbbek a versek.

-Mióta dolgozik Ferencvárosban?  

-Körülbelül egy hónapja kerestem meg a Ferencvárosi Művelődési Központot, hogy fogadnak e gyakornokokat? Majdnem minden délelőtt kint vagyok a Bakáts téren, kipakoljuk a könyveket, a nyugágyakat és a gyerek Játszósarkot.

Rengeteg könyvünk van, olvasóink többsége a forróság elmúltával délután jön. Főként anyukák gyermekeikkel és idősebbek. Csütörtök esti "Kultúrsétáink" nagyon sok embert vonzanak, hatalmas a pezsgés. Aki egyszer már volt és belekóstolt, újra visszatér sétáinkra:

http://fe-fe.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=170&Itemid=62

"A nyári időszakban általában nem nagyon alkalmaznak gyakornokokat. Több helyre is küldtem jelentkezési lapot, de csak az FMK-ból jeleztek vissza. Andragógus-művelődésszervező leszek és gyermekeknek szeretnék rendezvényeket szervezni. 

Nagyon jól érzem magam a Ferencvárosi Művelődési Központban és itt, a Bakáts téren is. Fiatalos a csapat, jó hangulatban dolgozunk, talán ez vonzza ide az embereket." 

További önkéntesek jelentkezését várják:

http://fe-fe.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=180&Itemid=63      
 

 

Szilágyi 

 

 |   | Szólj hozzá!
2011.07.18. 11:06| Szerző: ivan1982

A buták nemcsak a kereskedelmi tévékben, hanem a magyar népmesékben is versenyre keltek egymással. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a Ferencvárosi Nyár Játszó-szerdái. Szerda délelőtt a Markusovszki téren Detre Annamária és Meseszínháza a "Buták versenye" című könnyed nyári mesét adta elő egy csapat icipici gyereknek és szüleiknek.

"A Buták versenye egy dramatizált népmese, amely irtó kedves és számos színészi lehetőséget tartogat. Az emberi hiszékenységről szól, arról, hogy milyen becsaphatóak és léprecsalhatóak vagyunk"-mutatja be sajnos mindig aktuális darabjukat Detre Annamária színművész, pszichológus, aki jelenleg egy török filmsorozatot szinkronizál. Színésznőként és drámapedagógusként elemzi és újraértelmezi a meséket. Nagyon sok gyerekkel találkozott és "dolgozott" már együtt.

-Az előadások során bevonják a gyerekeket, számít a véleményük?

-Általában igen, együtt rendeznek és játszanak velünk. Leginkább a drámajátékokhoz hasonlítanak előadásaink.

-Érdekli még a mai gyerekeket a népmese?

-Sajnos el lettek rontva a finoman fogalmazva idióta rajzfilmekkel. Én is szinkronizálok ilyeneket, de nem tudok azonosulni harcos, agresszív, harsány világukkal és szereplőikkel. 

Nekünk az a feladatunk, hogy újra megszeretessük a gyerekekkel a magyar népmeséket, amelyek valós emberek valós problémáikról szólnak. Nem túl bonyolultak, könnyen és világosan értelmezhetőek. 

-Mióta működik a Meseszínház?

-Más formában, de 90' óta. Egyfajta beavató színház szeretnénk lenni. Népszerű meséket (Piroska és a farkas, A kiskakas gyémánt félkrajcára) dolgozunk fel. Járunk-kelünk az országban, az augusztus végéig tartó Ferencvárosi Nyáron kívül kultúrházakban és óvodákban lépünk fel.  

-Hogyan hatnak a közönségre, milyenek visszajelzéseket kapnak a gyerekektől?

-A jó és jól előadott mese katartikus élményt ad, a gyerekek kiélhetik belső félelmeiket, vágyaikat-úgy, hogy közben nem sérülnek. Kis társulattal dolgozunk, négy főből áll a csapat. A meséket én dramatizálom, de a próbák során kollégáim is elmondhatják véleményüket.

A "Buták versenyére" például heteken keresztül próbáltunk, mint egy normális kőszínházi előadásra. Nem haknizni szeretnénk, a minőségben hiszünk. Meg szeretnénk szólítani a gyerekeket, akikkel együtt építjük fel a történetet.

Detre Annamária Meseszínháza a képzeletre és annak bemozgatására helyezi a hangsúlyt. Költséges és látványos díszletek, effektek és showelemek helyett a hagyományos mesélésre. 

A "nézőtéren" (lepedők a játszótér füvére terítve) üldögélő gyerekek nagyrésze idővel rákap a hagyományos sztori ízére, amelyben batyus parasztok és buta feleségeik babrálnak ki egymással. Mindenki azthiszi, neki van igaza-kópék és házisárkányok, élemedett feleség prototípusok küzdenek egymással.

Modoros, néha túljátszott párbeszédek, ritkán hallott szavak és kifejezések, vidékies stílusú színjátszás jellemzi az előadást.

Falusi, vásári feeling a nagyváros közepén. És még a nagyihoz sem kell lemenni hozzá.

A gyerekek mosolyognak, veszik a lapot, ki-kivillanak a tejfogak. Hétköznap délelőtt a tévé helyett a téren ülnek. Közösen szórakozva, hagyományos értékek alapján.

 |   | Szólj hozzá!
2011.07.13. 19:57| Szerző: ivan1982

Ferencvárosban nem nehéz különös dolgokkal és jelenségekkel találkozni, de azt, amely szerdán a Lenhossék parkban fogadott, nos nehéz fölülmúlni. Ezzel több Super 8-as megtelne. A köztérre és közhasználatra kihelyezett, önkormányzati kondigépeknél (opendoor konditerem a volt Dzsumbujban) egy csapat gyereket és hozzátartozót pillantok meg, akik gyúrnak. Mármint nem a gépeken, a kezükben szorongatott matériát szappanos vízbe mártogatva apró színes labdákat kerekítenek. És még élvezik is! "Csak 40 percig kell gyúrni, ne hagyjátok abba!"-mondja az egyik felnőtt kiképző. Aki nemcsak beszél, cselekszik is: az egyik szőrlabdát a földhöz vágja, amely onnan lustán visszapattan: "Még nincs teljesen kész, de jó úton vagyunk!"

Nemeztulipánokat készítenek, szappanból, szőrből és a dió házából. Ilyen hiperkoktéllal még a józsefvárosi piacon vagy Afganisztánban sem gyakran találkozni. Kezdjük ott, hogy a nemez egy népi hagyományainkhoz tartozó, szakíthatatlan folklór szövet, amelynek készítése ősibb még a szövésnél és a fonásnál is. Egyes állatfajták (komondor, puli, birka, merinói juh, cigáj, ember) szőre hajlamos a nemezelődésre. Meleg lúgos vagy savas vízbe mártogatva, és az így keletkezett érdekes masszát alaposan összegyúrva, speciális textil készíthető. Abból pedig virágminták, kesztyű, sál, suba-komplett ősmagyar sífelszerelés. Használat előtt, gyúrás után ki kell öblíteni és meg kell szárítani a nemez produktumokat, amelyek így új masszív állagot kapnak.

A Ferencvárosi Nyár keretében szerdánként többek között a Drazsé Műveké (semmi közük az "drazsénak" becézett Draskovits Tibor volt belügyminiszterhez) a pálya. A nagyobb ferencvárosi játszótereken kézműves foglalkozásokat tartanak, eddig többek között pergődobot, körtemuzsikát, diócsörgőt, fakanál- és ujjbábokat készítettek, de már volt agyagozás is. A gyerekek és főként közös nyári elfoglaltságra vadászó szüleik között igen népszerűek a Drazsé Művek programjai. Szerdán délelőtt a József Attila-lakótelep "Nagyjátszóterén" plö közel százan voltak, és gyúrtak. Mármint birkaszőrt. Egyébként az emberi haj is hajlamos nemezesedni, filcesedni, elég csak körbenézni a rasztafesztiválokon, vagy kiruccanni Jamaicára. Akinek erre véletlenül nincs pénze, feldolgozhatja a háztájit is: eredeti puli(a magyar Puma)szőr sapit vagy kesztyűt készítve. Nagyon trendi és abszolút ellenálló. Hihetetlen színeket lehet kihozni belőlük és még birkát nyírni sem kell a mókához. Minden összetevőt, alapanyagot a szervezők biztosítanak-a bárányok hallgatólagos támogatásával.

Aki szeret kézműveskedni, gyertyát önteni vagy fakanalat "bábosítani", hej kattintson ide és látogasson el a Drazsé Művek szeptember végéig tartó játszótéri foglalkozásaira: 

http://fe-fe.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=167&Itemid=59 

Következő nemez programjuk jövő szerdán délután:

Lenhossék−Tűzoltó utcai játszótér

16.00−18.00: Öko foglalkozások: tojástartóból virágot, PET palackból ügyességi játékot, papírmerítés
A Drazsé Művek segítségével 

 |   | Szólj hozzá!
2011.07.07. 13:28| Szerző: ivan1982

A pampuska nevet ezentúl nemcsak a "tótok" nemzeti étele (szalagos fánk konyhatájéki maradékból), hanem egy ferencvárosi kisvendéglő is viseli. Méghozzá büszkén.

Hegyi András 10 évig pincérkedéssel, majd a Madarakkal foglalkozott. Napjainkban azonban márcsak sütve-főve kínálja őket. Zenekari asszisztensből vendéglátós lett, retró lángossütője a Haller utca enyhén fokhagyma és olajillatú meeting pointjává vált: "Lemegyek enni a Bandihoz!"-szólt szállt az ige, szemben a Gáttal. Mármint a Gát utcával, amely az amerikai Yellowstone Nemzeti Park magyar megfelelője.

Bandi nemrég nagy fába vágta fejszéjét, kisvendéglőt nyitott a Ferencvárosi Művelődési Központban. Több mint 50 étellel, magyaros ízekkel, csapolt Sopronival. A melegebb hónapokban kitelepülnek a művház mögötti árnyas és felújított teraszra, amely egy jól karbantartott parkra és benne modern lakókocsikra néz. Ebédidőben egy kisebb szakasznyi német és angol táborozó, F1-turista fogad.

Andrástól megtudom, hogy elsősorban a helyieknek szeretne főzni, hagyományos magyar ételeket. Tudják, olyan "perkelteket" és leveseket, amelyekben még van anyag. Megáll bennük a kanál és utánuk szundítani illik egy kicsit. Enni ugyanis nem elég, burkolni kell. Teli szájjal, orron és bőrön keresztül véve a levegőt.

Ettek már vadast töltött káposztával? A Pampuskában még szalon-tüdőzni is lehet, káros mellékhatások nélkül.

Gulyás, hús- és bakonyi betyárleves-mindből emberes adag. Jól megrakják a tányért. András szomorúan jegyzi meg, hogy a bableves ma már nem divat. Egy időben reneszánszát élte, aztán hirtelen elfordultak tőle az emberek. Nem tudni, miért. Álljunk fel a gép elöl egy percre az igazi fűszeres, gőzölgő és garantáltan gyomorkímélő magyar babgulyás emlékére!

A sokat látott vendéglős gondolt a "vegákra" is, görög és cézársalátával bombázza a kegyelemért kérő(dző) népet. Van menü is, 850-ért levesből és 3 féle főételből lehet választani: "Menüt két hétre előre tervezünk"-jelenti ki optimistán Hegyi András, aki visszajáró kuncsaktokra számít. Azokban van a haszon.  Léteznek persze olyan zabkapitalisták is, akik csak akkor ugranak le, ha valami népszerű, kiadós étel van a menün. Galádul szemezgetnek. Itt azt is lehet. 

Végül szót kell ejteni a mákos gubáról is, megrészegítő és ezért szigorúan nem EU-konform ételünket meggyel és rum aromával vadítják a Pampuskában. 

Szomorú tény, de igazi szlovák pampuska a Pampuska kisvendéglőben nem kapható. Ha Jan Slotával van randink, ne ide hívjuk, vagy kössük be a szemét. Az sose árt és így humánusabb.  

A kisvendéglőt egyébként hárman viszik, majdnem családi vállalkozás, fehér köpenyes jóarcú emberek tányérokkal és számlákkal rohangálnak ki-be. Miközben a parkban csendesen gubbasztanak a lakókocsik. 

 

 |   | Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása