Györgyi Anna megmutatja
Lehet egy nőben három anélkül, hogy a Csodálatos elme 2., női kiadását vinnénk színre? Elég vagy sok(k) 3 nő egy estére? A Pinceszínház „Annie, Anna, Annabella” című monodrámája pikáns és elgondolkoztató választ ad a fenti kérdésekre, egy nagyszerű és vadítóan szép 40-es: Györgyi Anna segítségével. Az „Annie, Anna, Annabella” című darabban Györgyi Anna a Nő három típusát és korképét viszi színpadra, egymásután és szünetek nélkül. Először prolinőként a földről szedegeti a morzsákat, majd leveti gátlásait és ruháinak nagy részét.
„Sokszor nem értettem egyet a darabban leírtakkal. Három női karakter, egy férfi szemével. Elég sok közhelyes megállapítás, jellemvonást láthatunk és hallhatunk. Wesker ettől függetlenül nagyon jó író. Az első figura könnyebben megfogható és reálisabb dolgokat mond (takarítónő), míg a Summa Cum Laude-s francia fordítólány és a sikeres, de tehetségtelen írónő alakját sokkal nehezebben tudják megérteni, átélni a nézők. Nem egy könnyen emészthető darabról van szó, amelyre azért ülünk be, hogy önfeledten szórakozzunk”-nyilatkozta az általa megjelenített nőalakokról a színésznő.
SZIP: A három nő közül melyik áll hozzád a legközelebb?
Anna: Egyik sem, ezek nem én vagyok. A takarítónőben számomra a legjobban megfogható dolog a magánya, nincsen társa és barátai. Egy magányosan megöregedett, szerencsétlen sorsú nő. Mindenki volt már rossz állapotban vagy egyedül…
A második szerepben egy diáklány keresi helyét, hogyan tudna karriert befutni egy férfi segítségével? Amikor öltözködik, harisnyatartójában és toppjában azon gondolkozik, miként használja ki a férfit, aki őt szereti, de a lány kiröhögi és lenézi. Azonban ki akarja facsarni céljai elérése érdekében.
A harmadik egy sikeres, de magányos és depressziós írónő. Erről is vannak emlékeim, de egyik sem én vagyok... Nagyon jó kapcsolatban élek, kétgyermekes anyaként és szeretem a munkámat.
SZIP: Ha lenne egy negyedik karakter, Györgyi Annáról, hogyan formáznád meg?
Anna: Mindig és minden szituációban más vagyok, állandóan változunk. Negyvenkét éves anyaként a legfontosabbak számomra a gyerekeim és a családom. A munkámért bolondulok, a színházat nemcsak a pénzért csinálom. Sokan puszta pénzkeresetté degradálják ezt a munkát, pedig jóval többről, emelkedettebb hivatás a miénk.
SZIP: A gyerekeidet el szoktak vinni az előadásra?
Anna: Három éves kisebbik gyerekem még csak a Bábszínházban volt, a nagyobbik látott már néhány előadásban, a Szerelmes halban vagy a Turandotban. Teljesen megdöbbent, hogy mennyire más vagyok jelmezben. Nem erőltetem, hogy nézzenek meg. Ez az ő választásuk.
SZIP: Az útját kereső diáklány szerepének fontos része egy majdnem vetkőzős jelenet-kihívó fehérneműben. Mennyire jelentett ez számodra nehézséget?
Anna: Van rajtam egy harisnyatartó és top, ez hozzátartozik a szerepemhez. Nem jelent számomra semmi különös kihívást, szorongást… Egy nő öltözködik és mikor a fehérneműnél tart, nézegeti magát a tükörben. A próbákon már előre készültem a jelenetre, hogy megszokjam, otthonról hoztam fehérneműket és tűsarkú cipőt. Ennek köszönhetően, mikor először megkaptam a jelmezt, nem ért meglepetésként annak „lengesége”.
SZIP: Bejönnek neked ezek a ruhák?
Anna: Negyvenkét évesen, két gyerek után valamilyen szinten ki kell, hogy nézzek. Tudom magamról, hogy nem vagyok tökéletes, de arra törekszem: ne a testemet nézzék, hanem az általam alakított szerepet.
SZIP: Te hogy döntöttél volna az útját kereső diáklány helyében? Érdek vagy élet?
Anna: Szó sem lehet róla, hogy eladjam magamat! Többször is voltam már ilyen helyzetben, de én nem tudnék így élni, elkurvulni…
Ez egy nagyon jól kitalált és megírt darab, amely különböző élethelyzeteket és korokat mutat be. Mindenki megkeresheti, hogy épp hol tart.
SZIP: Pillanatok alatt kellett átváltoznod takarítónőből-szexbombává.
Anna: Ki kellett szaladjak és nagyon gyorsan át kellett öltöznöm. Volt öltöztető és fodrász, akik sokat segítettek ebben. Ennyi rutinom már van, a különböző karakterek közötti átálláshoz pedig hozzászoktam a próbákon.
SZIP: Kiknek ajánlanád, és kiknek nem ajánlanád e darabot?
Anna: Mindenkinek ajánlanám, kivéve az olyan férfiaknak, akik nagyon fiatalok és azoknak, akik kiütést kapnak az ilyen, kicsit „feminista” daraboktól. Középkorú vagy korombéli emberek talán jobban megértik, már tudják: mi az, hogy elcseszett élet.
Ahhoz hogy értékelni és érezni tudjuk, át kell élni jó és rossz tapasztalatokat egyaránt.
Szilágyi Iván Péter
A felvétel nem a színdarabból való, de jó nézni és büszkén konstatálni, bombázói nemcsak az amerikai légierőnek és nemcsak a huszonéves lányok között vannak. Forrás: www.celebek.hu
