Retrópresszó és Hattyúdal a Helytörténetiben
„Köszönhetően „Tibi, te bitang jó” című kiállításunknak, nézettségi rekordot döntöttünk tavaly. Több mint 1000 ember jött el, amely más tárlataink látogatottságához képest kiemelkedő eredménynek számít. Közelítünk egy muzeális intézmény látogatottságához. Mióta átköltöztünk a Ráday utca 18-ba, folyamatosan növekszik az érdeklődés irántunk. Mostanra kialakult egy éves programrend, amellyel nemcsak a kerületiek, hanem Budapest más részén élők érdeklődését is sikerült felkeltenünk”-Nyilatkozta a Köz-Zöldnek Gönczi Ambrus muzeológus, a Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény vezetője.
-Az újévet hagyományosan helytörténeti jellegű kiállítással köszöntjük, majd következik a Költészet Napi versillusztációs pályázatunk és tárlatunk, amely kerületi iskolásoknak és középiskolásoknak szól. Illusztrálniuk kell egy-egy külföldi vagy magyar verset.
Április-májusban mindig egy ferencvárosi kötődésű képzőművészeti vagy fotókiállítást rendezünk. Idén tavasszal a Jaschik Álmos Képzőművészeti Szakközépiskola művésztanárai állítják ki munkáikat. Mi csak a helyet adjuk, ők döntik el, hogy mivel töltik meg. Az év második felében aztán jönnek a tisztán helytörténeti kiállítások.
-Nemrég rendhagyó témáról, a Tibi csokoládéról rendeztek kiállítást. Hogy kötődik ez Ferencvároshoz?
-Egy ideig Ferencváros Budapest élelmiszeripari központja, „gyomra” volt. A rendszerváltást követően azonban minden gyárat (szalámigyárat, szesziparit stb.) bezártak vagy átalakítottak. Az utolsó megmaradt nagyüzem a Vágóhíd utcában működő csokoládégyár (eredetileg Stühmer néven működött), amely 1943 óta ugyanazon a helyen üzemel és meg kell becsülnünk! A rendszerváltás után Budapest Csokoládégyárként dolgoztak tovább, olyan márkák köthetők hozzájuk, mint a legendás Kajla. Napjainkban márcsak a masszával dolgoznak, a kakaóbabot sajnos már nem hazánkban pörkölik. Húsz éve még belengte jellegzetes illata a Mester utcát…
-Hogyan fogadták látogatóik a tárlatot?
-A csokoládé hálás téma, ezért is választottuk. Mindenki imádja-kerületünkben és azon túl is. Mint Gombóc Artúr. Tíz hét alatt több mint ezer látogató jött el, általában egy évben van 3 ezer látogatók. A kiállítást csokoládéöntéssel és csokiszökőkúttal egészítettük ki.
-Mit kell tudni filmvetítéseikről?
-Az embereknek nagy igényük van a retróra, a régi filmekre és dokumentumokra. Vetítettünk a háború után épült-újjáépült ferencvárosi hidakról (például a Petőfi-hídról, amely korábban Horthy Miklós-híd volt), vagy éppen a József Attila-lakótelepről.
Jövő héten például a Hattyúdal című József Attila-lakótelepen játszódó melodrámát mutatjuk be filmklubunkban. A lakótelep építésének idejében játszódó alkotás hangneme kicsit idealisztikus, magában hordozza a kommunista rendszer propagandájának ízét és megszépítve mutatja be a munkások életét. Hogy elfogultságát árnyaljuk, egy reális dokumentumfilmet is műsorra tűzünk az akkori munkások és munkásszállók életéről.
Papp Gábor Zsigmondot és Magyar retró című filmjét is szeretnénk meghívni. A filmvetítéseket általában beszélgetések követik, amelyeken mindenki elmondhatja gondolatait, emlékeit.
-Többször vendégül látták Szabó Istvánt.
-Szinte minden filmjében szerepel Ferencváros. Legutolsó alkotása, a Napfény íze egy Középső-Ferencvárosi ingatlanban játszódik, amelyet a film miatt újítottak fel és állítottak vissza eredeti állapotába. A likőrgyárként is működő ún. Sonnenschein-ház ma is látható:
Szabó István mellett számos olyan színészt is vendégül láttunk már, akik Ferencvárosban játszódó filmekben szerepeltek. Bodrogi Gyulától-Sztankai Istvánig, és persze itt voltak a régi Fradi focistái is.
-Következő kiállításuk?
-Zala Sándor, neves képzűművész, a Kisképző volt igazgatójának retsospektív kiállítását február 7-én nyitjuk meg. Költészet napi pályázatunkat egész Budapestre szeretnénk kiterjeszteni. Helytörténeti sétáinkat, barangolásainkat is folytatni szeretnénk.
„Nagy durranás” lesz őszre tervezett „retrópresszó kiállításunk” a ferencvárosi talponállók, füstös presszók és nívós vendéglátóhelyeink világáról. A 60-70-es években egy csomó presszó működött a kerületben, a Liliom utcától a Boráros térig. Étlapok, plakátok, fotók, eredeti presszó belsők, enteriőrök lesznek kiállítva. Ma már sajnos egyre kevesebb van belőlük, a szocializmus évtizedeiben azonban egyfajta illegális találkozóhelyként is működtek.
RIP
A Gyűjteményről bővebben:
http://www.museum.hu/museum/
