Kövérre hízott, fejkendős, egyébként csak néprajzkönyvekben és a Sorolóban látható parasztnénik fogadnak szombat délelőtt a Ferencvárosi Művelődési Központ előtt. Mindenik mosolyog és önfeledten árul, nem szólítanak le, hogy ezt-meg azt vegyek. Nem a Blaha Lujza téri "aluljáró piacon" vagyunk-bár annak is megvan a maga bukéja. Az FMK előtt zöldséget és gyümölcsöt árulnak, csipogó mikulások, élő állatok és fegyverek ezen a piacon nem kaphatóak. 

A kofák csak mosolyognak és várnak, előttük földes, kaotikus kupacokba rakott termények, a hátuk mögötti polcokon kitekert nyakú, életigenlő ábrázatú csirkék hevernek. Az év utolsó madarai, mirellit öröklétbe ringatva. Az igazolvány felmutatása nélkül is rájuk van írva, hogy őstermelők, magyar paprikát, paradicsomot, naracsot és banánt árulnak.

Fonott kosárból egy lány lángost kínál, az egyik szomszéd ÁNTSZ-gyanús étkezde küldte ki.

Szeretik a népek a kis piacot, főként a környékből jönnek. Fonott nádkosarakkal és fejlett kritikai érzékkel háziasszony és nyugdíjas különítmények válogatnak a zöldségekből. Résen vannak, minden darabot alaposan végigtapiznak és ezzel letisztítanak. Az árusok nem teszik ezt szóvá, van idejük és legalább elterelik figyelmüket a vesefagyasztó hidegről.

Egy parasztnéni még modellt is áll nekünk-szereti a szakmáját és névszerint ismeri az összes árust. Többet tudnak egymásról, mint a Jóisten és Szent Péter együttvéve. Nyíltszíni facebook, kapcsolati háló.

Egy másik régi bútorarab, ős-termelő mézben is utazik-van nála hárs, repce, de még gesztenye is. Szilárd, szemcsés és folyékony mézzel teli befőttesüvegek. Micimackó álmai in live.

Külön húspúlt is van-természetes decemberi fagyasztóval, amelynek felelőse az anyatermészet. 

Az asztalon megboldogult sertések füstöléssel és egyéb eljárássokkal feldolgozott darabkái hevernek: pörc, tepertő, kolbász, sonka. Némelyik nyesedék kicsit halovány, fakó és nagyon drága-de hazai!

Nem karvanymultiktól, hanem innen a szomszédból, a békésen hanyatló agglomeráció EU-konform disznóoljaiból valók. A visszajáró vevők mindenből frisebbet kapnak, az újoncokra a kofák szemükben némi gyanakvással néznek: "Ez nem ellenőr?" (Főként, ha fényképeznek, mint e cikk elkövetője.) 

A gyümölcsök közül az idényjellegűek dominálnak, az alma szép és kerek. Nincs fényesre suvickolva, mint a luzus zöldségeseknél, de talán pont ettől gusztusos. Természetes.

A piac közvetlenül a Művház bejárata mellett "terül el", két sornyi magyar mezőgazdaság, falusi ízek és turizmus a városban. Nincs minden sarokba kiírva, hogy "akció", "olcsó", "legjobb". A jó, minőségi termékek enélkül is eladják magukat. A többit pedig árusaik viszik vissza, haza a családnak. Elvégre kell valami a vasárnapi húslevesbe is. 

Jó kis piac, érdemes kinézni. Nem a legolcsóbb, viszont közel van és stabil. Ezenkívül 100% bio. Márcsak egy puli hiányzik, meg persze a gulyás.