Billentyűsök, űrhajó és New York a BS-ben
A választási hétvége nemcsak a hazai közéletet, hanem a zenei világát is felrázta. Persze mindkettőt más okból. A BS-ben szombat este tartott bulira Demszky-féle retró metróval mentem, egy olyan sportcsarnok-féleségbe, amely gyönyörű, bazinagy, és ennek megfelelően irtózatosan drága volt. Viszont igényes kialakítású és szemet gyönyörködtetően trendi, valahol egy hipermodern konferenciaközpont és egy jófajta new york-i concert hall között.
Jó székein punyadni és kultúrált „küzdőterén” bulizni, lézerfényei vakítóan szelik keresztül a sötétbe borult nézőteret, csak beléjük nézni nem szabad. A megújított BS tehát inkább hasonlít a Star Wars egyik űrhajójára, mint zenei színhelyre. Határozottan állíthatom: a koncerten egyértelmű kampánycsend-sértést vittek végbe, köszönhetően a félháznyi, diszkréten eldugott hangfalaknak és a résztvevő modern muzsikusok kemény, pörgős, lazításként pedig andalító dallamainak.
A formabontó hagyománynak számító billentyűsök éjszakáján végre mást is lehetett hallani, mint főtt krumpli szagú politikusok és késdobálós színvonalú, hörgő szónoklatok kavalkádját. Egy különleges estére újra színpadra léptek az elmúlt ötven év legsikeresebb zenekarainak billentyűsei: Omega, Karthago, Első Emelet, Kiki, Demjén Rózsi, Horváth Charlie és Rúzsa Magdi. Kivételesen nem az énekesek, hanem a máskor csak háttérben dolgozó billentyűsük vitték a prímet. Ők voltak a főszereplők és ennek megfelelően brillíroztak is, elképesztőeket szólózva és közösen előadva ismert vagy csak erre az estére írt számaikat. Sztárvendégeik korábbi vagy jelenlegei zenekarok énekesei, illetve olyan fiatal tehetségek voltak, mint a most is rém szexi, de mégis átlagos vidéki lányra emlékeztető, szinte félénk és szűzies Rúzsa Magdi, aki megszeppenve pillantgatott a mellette eldübörgő popzenei óriásokra.
Két évvel ezelőtt vetődött fel az ötlet, hogy össze kellene hozni a billentyűsöket egy színpadra, hiszen van már gitárosok éjszakája, dobosok találkozója, hát akkor miért ne lehetne a billentyűsöknek is közös produkciója? Megcsinálták, nem kicsit, nagyot alakítva. Az első Billentyűsük Éjszakájára relatíve kevesen jöttek el, most szellősen bár, de megtelt a nézőtér-a színpad előtt csápolók pedig kész polipinváziót alkottak. Az ismertebb számoknák hitchok-i sikolyokat produkálva, korukat megszégyenítő módon tekeregve, ujjaikkal V-ket mutatva, emellett persze táncoltak, csókolóztak, szorgalmasan gyúrtak a langyosból forróra forduló este folytatására. A középkorú vagányok és nejeik domináltak, de számos szingli, elveszetten kódorgó jócsaj (megvigasztalni őket felebaráti kötelesség) és pár pár is tiszteletét tette. Minden korosztály csípi a slágereket, és nemcsak rádióban.
A billentyűsük részéről Benkő László, Berkes Gábor, Gidófalvy Attila, Jankai Béla, Pálvölgyi Géza, Závodi Gábor és Lerch István lépett fel hangszerével. Mind emberileg, mind zeneileg abszolút összhangban voltak egymással. Folyamatosan, de azért finoman dicsérve kollégáikat és főként meghívottjaikat.
Benkő László, az Omega együttes billentyűse – akiről kevesen tudják, hogy anno a Benkó Dixieland Band-ben is játszott – zenei produkcióival, szóló albumaival többszörösen letette már névjegyét a zene asztalára.
Berkes Gábor, akinek nevét legtöbben az Első Emelet, az Emberek és a Rapülők zenekarokhoz kötik, sikeres színpadi szerző is, nevéhez számtalan dal, reklámzene fűződik és elismert zenei menedzser.
Gidófalvy Attila, a Karthago és a Lord zenekarokban nyújt felejthetetlen zenei élményt, ugyanakkor zeneszerzőként, dalíróként is elismert.
Jankai Béla, a Prognózis együttes meghatározó személyisége, dalírója az Omega együttes koncertjeinek rendszeres résztvevője, a Voga-Turnovszky-duó egyik zenei felelőse, a Bulldózer együttes tagja napjainkban a Benkő Lászlóval közös B-Project formációval koncertezik országszerte.
Pálvölgyi Géza zenei munkásságához elég azokat a zenekarokat, formációkat megemlíteni, amelyeket tehetségével kiegészített: pályafutása során az East, a Skorpió, a Charlie produkció és a Tátrai Band sorait erősítette.
Závodi Gábora Mex zenekarban zenélt, dalszerző, rendszeresen láthattuk és hallhattuk őt Demjén Ferenc és Koncz Zsuzsa koncertjeinek állandó billentyűseként, valamint Rúzsa Magdi fellépésein láthatja őt a közönség.
A hírekből megtudhattuk, hogy nem teltek eseménytelenül a szombat esti Billentyűsök éjszakájának próbái. Benkő László (67) például a kórházból sietett jött próbálni. Ezúttal a feleségét műtötték, akinek csípőprotézisre volt szüksége, miután már elviselhetetlenek voltak a fájdalmai. Az Omega billentyűse így a próbahely és a kórház között ingázott. Teljesítményén mindez csipetnyit sem érződött, szépen, példamutatóan állta a sarat és nagy bulival, fesztelen alakítással adta ki magából a feszkót.
A hét billentyűs zenéjére Rúzsa Magdi, Kiki, Miller Zoltán, Takáts Tamás, Vörös István, Frenreisz Károly, Varga Miklós, Charlie, Pohl Mihály, Demeter György és Bársony Attila énekelt egy-egy számot, az omegás Debreczeni Ferenc pedig dobolt. Színpadra lépett még Madarász Gábor gitáros, Zsoldos Tamás basszusgitáros, valamint Szentmihályi "Michel" Gábor dobos is.
Jelentem, Kiki még mindig fiatalos és nem érződik teljesítményén az első emelett. Charlie eltévedt futóként bekocogott a színpadra, majd fejéhez és imázsához ragadt napszemüvegében, rekedtes hangján óriási energiával vetette bele magát a buliba. A New York-al mindenkit elbűvölt, kár hogy a koncert után a Stadionok megálló lepattant környéke mindenkit ráébresztet: azér’ Budapesten vagyunk.
"A mai világban az énekesek vannak előtérbe tolva, miközben a zsenik a háttérben maradnak. Ennek a koncertnek pont az a lényege, hogy a vendégfellépők segítségével a billentyűsökre és a zene csodájára irányítsa a figyelmet" - nyilatkozta Charlie a Napi Ásznak.
"Megtiszteltetés, hogy újra meghívtak a bulira. Nagyon készülök a fellépésre, hisz két billentyűssel is lesz közös produkcióm. Gidófalvy Attilával a Karthago zenekar egyik slágerét adjuk elő. Ez egészen egyszerű lesz, ugyanis vele rendszeresen együtt zenélek. A nagyobb kihívást a Pálvölgyi Gézával tervezett produkcióm jelenti. Közösen zenéltünk az East zenekarban, ám azokat a dalokat vagy tíz éve nem énekeltem" - mondta a Napi Ásznak Takáts Tamás, aki aranyos, mosolygós és felszabadult volt.
Frenreisz Károly hatalmas basszusgitárjával nyakában, őserőt sugárzó, hatalmas bikafejével már-már földöntúli jelenség. Maga a rock. Ahol megjelenik, feltoronylik és belekiált a mikrofonba, mindenki odafigyel. Újra együtt volt a banda, nem is akármilyen! Varga Miklós sajnos csak dalban hozta el Európát, mindenki együtt zendített rá vele.
Demeter György a vokálban énekelt, de mikor a mackós tehetség kiállt szólózni, hangjától kis és nagyszáj egyaránt nyitva maradt. Lerch Itsvánnak Herpai sanyi volt a vendége, akivel a V-motorockban dolgoztak.
Az a teljesítmény, amit ezek az őszülő kamaszok (ál-nyugdíjasok) aznap este véghezvittek, több volt, mint örömzene. Nemcsak slágerek ismételgetésével akarták lenyűgözni a publikumot, számos ismeretlen vagy új dalt is előadtak, ugyanakkora sikerrel.
Pörgős és hangulatos tisztelgés a múlt előtt, naftalinszag nélkül.
A billentyűsök tartják össze a zenekarokat, ezenkívül zenét és szöveget is írnak. Nem is akármilyeneket, Závodi Gábor például Demjén Rózsinak írt első, méltatlanul elfeledett dalát adta elő, a demjéni pátosszal és a závodi-féle mélabús visszavigyorgással vegyítve. Gidófalvy Karthago és Lord klasszikusokkal bombázta nosztalgia faktorainkat. Gidófalvy nem változik, még mindig ugyanaz kőkemény, hazáját szerető rocker, aki így búcsúzott közönségétől: „Isten áldjon benneteket!”
Benneteket is fiúk és mihamarabb következzen az a folytatás!
Köz-Zöld összeállítás/Szilágyi Iván Péter
www.nepszava.hu www.stop.hu www.cosmopolitan.hu
