2011.01.16. 11:15| Szerző: ivan1982

Mucsi Zoltán megjelenik a színpadon, lerogyik székére, tulajdonképpen beszélnie már nem is kellene. Megviselt, összegyűrt arca olyan, mint a szabadságharcot átélt ősöreg bakáké, rá van írva a történelem. Az elmúlt évtizedek, küzdelmek és visszacsúszások, végül a keserédes siker. Amelyet vért izzadva szült meg.

Háy János Nehéz című darabja látlelet, szocioriport a magyar vidékről és annak menekültjeiről. Azokról, akik maradtak és azokról, akik megpróbáltak elmenni. Háy János tudja miről beszél, szülőfaluja Vámosmikola. A hely. Többet nem kell mondani.

A darab első felében a lecsúszott, kiégett, múltján túllépni képtelen Gabi (Mucsi Zoltán) anyjával "beszélget". Mert az idős asszony, néne nem válaszol. Fia nemrég jött vissza a faluba, mert Pesten már nem tudott megélni. Tele van csalódással és szülei iránti szemrehányással. Tudják, Freud, ők tehetnek mindenről. Mi nem. Pedig mindenki.

Gabi csak beszél, beszél, panaszkodik és mesél a távoli, legendás Pestről. Ahol az emberek nagyobbak és tovább élnek. Ahol nincs jó levegő és idegesítő csend! A vidéki emberek különös, kiapadhatatlan beszédessége önti el a színpadot. Gabi hol humoros, hol fájdalmas eseményeket idéz fel pesti éveiből. Egyvalami azonban mindig előkerül: a kiűzetés, az Exodus. Először otthonról, majd Budapestről. Sehol, senkinek sem kellett. 

Mucsi Zoltán néhány ruhadarab levételével (végül atlétatrikóban), egyre görnyedtebb testtartásával és vonásaival, beszéde akadozottságával maszkmesterek nélkül is jól szemlélteti az alkoholista férfi folyamatos leépülését. Az halálra ítélt emberét, akinek bűne csupán kora és születési helye.

Már az anyjának sem kell. Az idős, sértett parasztasszonyt Lázár Kati alakítja. Fia csak beszél, de anyja nem kommentálja az elhangzottakat. Csak az arcával, mimikájával. Lázár Kati akkor játszik a legcsodálatosabban, amikor hallgat. Kiguvadó szemei, testtartása, grimaszai-az ősparasztot hozzák a színpadra. A kofát, a földtúrót, aki mindent tud(ni vél), de mégis rém buta. Hüledezik fiát hallgatva, némán vádolja és titkon szégyelli Gabit. Mintha ő nem lenne felelős a gyerek életéért. Érzelmi intelligenciája csak mínusz nullákban mérhető. 

Gabi meséi és nézőpontja után, a darab második részében Bérczes László rendező rekonstruálja az eseményeket. Tényleg úgy történt, ahogy Gabi látta? Kinek van igaza? Visszarepülünk a múltba és Gabi életének három meghatározó színhelyére.

Stációi: kocsma, munkahely, otthon. Végül mindenhonnan mennie kellett. Varga Anikó alakítja Gabi szeretethiányban szenvedő, elhanyagolt feleségét, aki urát húsz év után kiteszi otthonról. Neki több kell. Mai nő, céltudatos, emancipált, kegyetlen és számító bestia. És áldozat, egyben. Gabi és feleségének szakítása néhány mondatból áll, mégis minden benne van a mai házasságok kisszerűségéről.

Közben a darab zeneszerzőjének, Dresch Mihálynak álomszerű szaxofonszólóját halljuk.

A férfit nemcsak otthonról, munkahelyéről is kiteszik. Ilyés Róbert alakítja Gabi főnökét, a tanszékvezetőt, a feltörekvő senkit. Ilyés alakítása mai és mégis örök. Ahogy a seggfejség is. Az emberi részvétlenség, a kollégáikat-harcostársaikat egyéni boldogulásukért beáldozó és tönkretevő kisfőnökök mentalitása ugyanis időtlen. Nem változik. Csak a nagy arc, a gőg marad. Öltönyös, hátrafésült hajú emberek jönnek és mindent tönkretesznek.

Gabit végül még törzshelyén, az Izsáki Kocsmában is megalázzák. Sárkány Sanyika alakítja a presszó fiatal és agilis vezetőjét, a 80-as évek hősét. Lezser, kedves fiatalember, szimpatikus pióca, ameddig meg nem tudja, hogy Gabi elvesztette állását. Utána már nem lesz hitele nála, lenézi és lekezeli a férfit. Sárkány Sanyika a kocsmáros-hiéna archetípusát testesíti meg. Alakítása lenyűgöző, pedig alig szól.

Nehéz elfogulatlanul beszélni a Nehézről. Hosszú darab. Idő kell hozzá. Idő, ész és józanság. Mert szereplői nem a képzelet szülöttei, nem kitalált hősök. 

Egyszerű és ma is köztünk járó magyar emberek. Szenvedő kallódó, kelet-közép-európai lelkek. Proli Krisztusok, egy elfeledett országból. Olyanok, mint Ön vagy én. Ez a legrémisztőbb benne, hogy saját magunkat látjuk a színpadon.

Nehéz lesz, utána nem fognak aludni és vidéki házat venni, de meg kell nézni. Nehogy mi is a patak mélyén, betört fejjel végezzük.   

Kép forrása: www.7ora7.hu

 |   | Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://koz-zold.blog.hu/api/trackback/id/tr722587307

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása