A Pinceszínház "Annie, Anna, Annabella" című darabja nehezen értékelhető, ugyanis kacifántos sztorik helyett, inkább egy nyíltszíni lélekelemzést láthatunk. A Nő három megtestesülését: Annie-t a primitív és káromkodó idős takarítónőt, Annát a fiatal és csodaszép kamaszlányt és Annabellát a beérkezett, de boldogtalan írónőt. Az egymás után bemutatott karakterekben semmi különös nincs, számtalanszor feldolgozták őket színpadon és irodalomi művekben. Három nő, a nőisség különböző fokán. A darab különlegességét az adja, hogy mindhármukat Györgyi Anna játssza.

A darab első harmadában egy koszos, igénytelen, földről zabáló, magában dohogó és őszülő tipikus cseléd lép a színpadra. Ruhája igénytelen, haja kilóg, gyanakodva pislog ki esztétikai atomvillanásként ható sapkája alól. "Gazdáiról" és életéről mesél, láthatóan az örület határán egyensúlyozva. Vérprofi proli, az állattá alacsonyodott ember.

A "takkernő" távozása után a színpad elsötétül, majd egy csodaszép, szexistennő lép elő. Kihívó, fekete fehérneműben-Györgyi Anna újra. Fiatal lányt alakít, útját és helyét kereső frissdiplomás szépségét, aki nem tudja: merre van az előre? Mi legyen? Értelmeségi nő, vagy inkább gazdag férfiak szajhája? Györgyi Anna nem az a tipikus szépség és éppen ez teszi vonzóvá, dögössé. A nézőtéren ülő férfiak ugyanarra gondolnak, amikor meglátják. (Megfejtés: természetesen a feleségükre, mi másra.) Kifejező arca, csacska és csücsörítő szája, álmodozó szemei, formás teste-igazi nő, őzike és tigris egyben. 

Harmadik szerepében egy véletlenül sikeressé vált, neurotikus írónőt alakít. Középkorú, helyét és fejét vesztett asszonyt. Nem tud mit kezdeni hírnevével, Györgyi Anna érzékletesen és empatikusan ábrázolja a "celebek" törékenységét. Ahogy cigire gyújt, majd laza elegenciával elnyomja, tanítani kéne! Hol a fotósoknak pózol, hol őrjöng, de legfőképpen iszik. A bukott nő.

Az "Annie, Anna, Annabella" nem himnusz a nőiességről, nincs tanulsága, sem értelme. Györgyi Anna egyedül viszi és elviszi az egész darabot.

Mikor a vége lesz, erős hiányérzetünk támad, viszont Györgyi Annának köszönhetően biztos szép álmaink lesznek.

Szilágyi Iván Péter