„Krumplirózsa: a szerelem nem korfüggő”
Február 11-én mutatják be a Pinceszínházban a Krumplirózsát Gáspár Sándor és Györgyi Anna főszereplésével. Nagyvárosi emberek, hippi lakás, egyéjszakás kalandok. Terence McNally művéből korábban nagy sikerű film készült Al Pacino és Michelle Pfeiffer főszereplésével. A Krumplirózsa főszereplői középkorú, elvált emberek, akik talán egymásra találnak. Egy pincérnő és egy szakács rendhagyó románca, amelyből születhet valami komolyabb dolog, kötelék is. Ehhez azonban le kell győzniük saját félelmeiket, előítéleteiket. Lehetünk szerelmesek ebben a korban, korszakban? Válás után, betokozódva, marad még hely az érzelmeknek? Meczner János rendezővel erről, és még sok másról beszélgettünk.
– A Pinceszínház több darabot is ajánlott, végül a Krumplirózsa mellett döntöttem. Jól megírt, kevés szereplős, érdekes gondolatokat felvető mű, amely jól illik a színház adottságaihoz. Története pedig mindig, tehát napjainkban is aktuális, a mű New Yorkban játszódik, de játszódhatna bármelyik nagyvárosban, Londonban, Bécsben vagy Budapesten. Olyan egyszerű, köznapi embereket mutat be – nem „hősökről” vagy sztárokról van szó, hanem egy pincérnőről és egy szakácsról –, akik lakhatnak akár a Ráday utcában vagy a József körúton is. Az ő életüket, egymáshoz való viszonyukat követhetjük nyomon, hol vidáman, hol szomorúan, hol ironikusan vagy éppen groteszk módon.
– Miért pont Györgyi Annára és Gáspár Sándorra esett a választása?
– Úgy gondolom, hogy nagyon nekik való a szerep, és hasonló stílusban játszanak. Kétszereplős műről van szó, ahol különösen fontos, hogy a színészek erőteljes, markáns egyéniségek legyenek. Annával már volt közös munkánk, Sanyival most dolgozom először.
– Milyenek az első tapasztalatok?
– Tehetségük mellett mindketten lelkiismeretesek, pontosak, kreatívak, akik impulzusokat és ötleteket adnak. Együtt építjük fel az előadást, amely próbáról próbára formálódik, fejlődik.
– Hol játszódik a darab?
– Egy nagyvárosi lakásban, ahol korábban egy hippi festőművész lakott.
– Mennyire reálisan mutatják be a szerelmet?
– Kicsit extrém módon és körülmények között, de reálisan. Mivel egy volt hippi lakásáról van szó, ne szokványos, konvencionális díszletekre számítsanak. Maga a szituáció is különös: két ember össze van zárva, és így alakul, alakulhat ki köztük valami. Talán. A darabnak nincs egyértelmű befejezése, nem tudhatjuk biztosan, hogy együtt marad-e Johnny és Frankie. Remélem, az előadásból majd kiderül.
– Korunkban mintha a szerelmet is kisajátították volna. A média. Szerelmes csak fiatal és szép ember lehet. A középkorúak számára vajon mi marad, lehetnek még szerelmesek?
– Miért ne lehetnének! Igaz, ritkán fordult velem elő, hogy amikor elolvastam, az volt az érzésem, hogy egy majdani előadás akkor is hiteles lehet, ha 25 körüli, vagy 30 körüli, netán negyvenöt éves színészek játsszák el a művet. Sajnos minden korosztályban sokan vannak, akik szenvednek a társnélküliségtől, a magánytól. A mi előadásunk a középkorúakról szól. A Krumplirózsa nagyon emberi történet, vidám, szórakoztató, de mégis elgondolkodtató.
Szivan
