A csillagászat egyik legrejtelmesebb területe a csillagok születése és halála. Minden csillag kortársunk és elődünk is egyben: több százezer, millió, vagy akár milliárd éve vannak köztünk. Olyanok mint Isten-nem látjuk, csak érezzük őket.  

A leghatalmasabbak az ún. szupernehéz csillagok, életük során hővel és fénnyel árasztják el környezetüket. Halálukat nem látja át teljesen és nem tudja megmagyarázni a tudomány. Csak egy biztos pontja van a folyamatnak: elmúlásuk egy hatalmas szupernova robbanással kezdődik. A sokkhullám és a neutrínó áradat tovább röpíti az anyagot a haldokló égitesttől a csillagközi űrbe. Az áramló anyag létrehozhat újabb csillagokat, bolygókat, holdakat avagy nyersanyagként szolgálhat sokféle élő dolog számára. A nagy csillagok halála tehát újabb csillagok születésének kezdete is egyben.

Január 22. nemcsak a magyar kultúra napja, hanem -pusztán véletlen egybeesésként?- Cseh Tamás születésnapja is.  A 70-80-as évek világának és érzéseinek  megéneklője testben, fizikailag már nincs velünk. Tíz évig a Bárka Színház társulatanak tagja volt. Kollégái minden évben megemlékeznek Tamásról. Példás szeretettel, ami ritka tünemény a Felejtés Országában. 

Nekik, nekünk Ő "csak" Tamás volt. Címek, rangok, cicoma és szépítés nélkül is Valaki.

Tavaly ismert előadóművészek elevenítették fel dalait a Bárka Színházban, idén kaposvári színinövendékeket hívtak meg születésnapjára. A fiatalok annak idején Cseh Tamásból vizsgáztak, először csak egy feladat volt számukra a sok közül, aztán kezdődő életük szerves részéve és értelmévé vált. Generációjuk zenei ízlése szerint, modern stílusban dolgozták fel dalait. A gitár mellett dobbal, harmonikával, szájharmonikával és fúvós hangszerekkel. A hatalmas életműből kiválasztottak egy-egy dalt, azt, amelyik a legközelebb állt lelkükhöz.

Bérczes László rendező köszöntője során felelevenítette az emlékezetes történetet: Cseh Tamás szerzőtársa és legjobb barátja, Bereményi Géza az idegeskedésre és lámpalázra hajlamos Tamást mindig azzal nyugtatta fellépései előtt: "Nem te vagy a fontos, hanem a dalok." 

A Bárka Színház szombat esti „születésnapi ünnepségének” keretében három órás koncerttel emlékeztek a legendás művészre. Fiatal zenészek dalain keresztül teljesen újszerű stílusban, de mégis ismerős érzéseket, félelmeket és a szabad zabolázatlan élet elemi örömeit felhozva. Csillagok születtek, egy szupernehéz csillag nyomán. 

Béli Ádám, Boros Anna, Decsi Edit, Formán Bálint, Juhász István, Kárpáti Pál, Keresztény Tamás, Kővágó Veronika, Lovas Rozi, Lábodi Ádám, Molnár Zsolt, Páll Mónika, Porogi Ádám, Váncsa Gábor. Jól jegyezzük meg ezeket a neveket, mert még hallani fogunk róluk.

Koncertjük során szólóban és közösen, zenekarként egyaránt felléptek. Képes zenét csináltak: elementáris erejű muzsikálásuk alatt egy hatalmas hófehér vászonra fotókat vetítettek Cseh Tamás életéből. Csibészes mosolyú, bölcs kisgyerekként és indiánnak öltözött ál-felnőttként egyaránt láthattuk. Nyíllal kezében, elveszett utak magányos vándoraként. Nyomkereső és nyomhagyó volt egyszemélyben.

Az előadás során megrázó erejű és még sosem látott felvételek is bemutattak a művész 52. születésnapjáról és Pulán tartott misztikus jelekkel kísért koncertjéről. Tamás akkor már nagybeteg volt, gyenge és törékeny. Koncertje közben véletlenül (?) megszólaltak a harsányi völgy harangjai. Talán Tamásért is szóltak, mégsem hagyta abba a zenélést. Mosolyogva, huncut daccal nézett szembe a nem várt és sajnos prófétikusnak bizonyult jelekkel. Ahogy Szabon Gábor atya mondta Cseh Tamás temetésén: „Isten a legjobb rendező.”

Cseh Tamás utolsó fellépése is a Bárkában volt, nagybetegen, megtörve, de szívéből énekelt. Búcsúelőadásának képsorai tapintható és fájdalmas csendet hoznak a Cseh Tamás-terembe. A színház középpontjába, szívébe.

Cseh Tamás elment, de mégsem. Sosem hagyta el a bárkát, a fedélzetet. Megható volt látni, ahogy kaposvári követői és bárkás művésztársai együtt énekeltek az emlékére.

Születési évfordulója alkalmából a Bárka Színház bejáratánál emlékoszlopot (Surman Edit munkája) állítottak. A látszólag egyszerű, dísztelen, de mégis méltó és hangulatos sarokban mindig Cseh Tamás-dalok szólnak. Apró, áttetsző tábla emlékeztet a művészre. Néhány sor, többszáz emlékére.

"Csak egy szót adj" címmel térinstallációt (Sárkány Sándor) és képregény-kiállítást is szerveztek Tamás emlékére. Jordán Katica kislánya kérésére kezdte "lerajzolni" kedvenc Cseh Tamás dalait, hogy gyermeke is jobban megérthesse őket. Ajánlott olvasmány, retró rege minden fiatalnak, aki szeretné megismerni szülei múltját, és így jelenét.

Cseh Tamás most lenne 68 éves. Első dalát, az Ócska cipőt 40 éve írta. Forradalmi, addig ismeretlen szomorkás hangzásvilággal.

Bérczes László elmondta, hogy Cseh Tamás dalai halála óta reneszánszukat élik, egyre többet hallani őket. Korosztályának tagjai mellett a fiatalok is szívesen énekelnek tőle. Szívesen és sikerrel, mert a dal, a szöveg örök.

Tudják hogy van ez: csak a cipők kopnak el, a csillagok nem. Teremtő anyag lesz belőlük, hogy mindig legyen miből újjáépíteni jobbik részünket.