Léni vagy nem Léni?

      A nő, akit meghódítottak a nácik 
 

"Léni vagy nem Léni" címet viseli a Pinceszínház legújabb bemutatója, amely a nácik kedvencéről és kegyeltjéről, Leni Riefenstahl filmrendező nőről szól. Egy korszak jelképéről, a rendezőzseniről és a törékeny (ál?)naíváról, aki az Akarat diadalában és az Olimpia című sportpropaganda filmben germán istenné tette Adolf Hitlert. Megteremtve a vizuális manipulációt, az agit trop mozit. 

Léni népszerű és delejes erejű „dokumentumfilmjeivel” hozzájárult a náci diktátor hatalmának megszilárdításához. Miközben ő, a nácik bukása után, azzal védekezett, hogy csak a munkáját végezte. Ártatlan dokumentumfilmeket csinált, amelyek nem Hitler dicsőítéséről, hanem a szépség diadaláról szóltak. „Nagy tehetség volt, jó jó, de miért dolgozott a náciknak és hagyta hogy kihasználják?”-támadták, támadják Lénit sokan. Mindmáig. Azt a kérdés jóval kevesebben teszik fel, hogy egy fiatal gyenge, befolyásolható és nagyravágyó nő miért mondott volna nemet Adolf Hitlernek?

Hazája tejhatalmú diktátorának, aki minden felett rendelkezett? Akit a náci Németországban hősként ünnepeltek. Egy hiú művésznő vajon képes eltaszítani magától a sikert, a felkínált diadalmenetet? A világhírt? Reális elvárás ez? 

Vajon mai társai megtennék, megteszik? Gondoljunk csak a magukat afrikai és arab diktátorok magánpartijain árusító hollywood-i cicababákra. A gyémántokért megvehető modellekre... Ők nem kollaboránsok, bűnsegédek? Nekik azért jár a kamera, meg a felhajtás...?  
 

Hiába mentegetőzött a kis Léni, hiába mentették fel a háborús bűnöket vizsgáló amerikai és francia ügyészek, mégis kivetette a filmesek világa. Kollégái csak Hitler szeretőjét és kiszolgálóját látták benne. 60 évig nélkülöznie kellett a vetítőket, kirekesztők segítőjéből kirekesztett, pálya szélére tolt zseni lett. Csak a fotózás és a szégyen maradt neki. Filmforgatás közelébe nem mehetett. A tények utólag azt mutatták: Léni nem volt antiszemita, sőt a német katonák 1939-es lengyel zsidók elleni fellépését látva, nem forgatott több filmet a hatalma csúcsán Hitlernek. Akkor már ellene tudott mondani a gonosznak. „Kár, hogy túl későn”-teszik hozzá sokan. 

Kérdés persze, hogy a nagyvilági rendező nőcske mennyit tudhatott a nácik bűneiről? Nehezen elképzelhető, hogy pont őt avatták be népírtásaikba és a koncentrációs táborok működésébe... Koktélokon és hálószobákban nem ilyen dolgokról, nem államtitkokról szoktak diskurálni. Az érme másik oldala, hogy Léni jól ismerte Hitlert és rasszista uszításait. Számtalanszor hallotta őket, ahogy a gyűlölködő Goebbels fröcsögését is. Mégis beállt a sorba, sok más művészhez hasonlóan.

Forgách András darabjában megrázóan szépen mutatja be a bűnbeesett, majd vezeklő művésznőt, akit hosszú élettel áldott/átkozott meg a sors. Csak a természetfotózás és filmezés maradt neki, ezen a területen viszont csodákat vitt végbe. Legyen szó afrikai bennszülöttekről vagy távoli rejtett korallzátonyokról. 101 évesen halt meg, súlyos kérdések közepette. Konzekvensen tagadta, hogy Hitler bűntársa lett volna, bár német nők millióihoz hasonlóan rajongott a dühös kis emberért. Hitler a náci Németországnak nemcsak politikusa, hanem sztárja is volt. Hasonlóan Lénihez, akit abban a Pinceszínházban fognak "feltámasztani", ahol egy náci mítoszról: Rudolf Hessről már megrázó darabot csináltak. 
 

A „Léni, vagy nem Léni” nem pusztán színdarab. Mindmáig aktuális élet és lélekrajzi mű, amely a magyar művészvilágra is igaz. Más színezetű, de hasonlóan kegyetlen és gyilkos diktátorokat magyar művészek és színészek is kiszolgáltak. Velük mi lesz...?

Van akinek elnézzük a botlást, másokat viszont megkövezünk érte? Hogy is van ez? Susan Sontag Leni Riefenstahlt a "szépség szörnyetegének" nevezte, kérdés hogy csak egy ilyen kulturális mumus, félrement zseni volt? 

Kemény, bátor, felrázó alkotás készül a Pincében, amelyről még sokáig fognak beszélni.  

A darab ősbemutatója a Pinceszínházban lesz április 8-án: http://koz-zold.blog.hu/2011/03/26/hitler_hazi_mozisa_a_pinceben

Keresztényi darab pokoli időkről 
 

Március 29-én kedden, Mindszenty József hercegprímás születésnapját a „Szeretlek, Faust” című darabbal köszönti a Pinceszínház. Pozsgai Zsolt 15 éve nagy sikerrel játszott drámai játékában a magyar történelem olyan hírhedt figurái elevenednek meg, mint Rákosi Mátyás, Szálasi Ferenc, vagy éppen Péter Gábor ÁVÓ-vezér. Kiváló és karakteres színészek keltik életre modern hőseinket és: Lux Ádám, Kautzky Armand, Ifj. Jászai László, Tóth Tamás, Fazekas Zsuzsa és Fazekas Andrea bújik a bőrükbe. Lehet-e, kell-e, és ha igen, hogy beszélhetünk róluk? Van helyük történelmünkben, a színpadon? Hogy kerül egy cellába a Pap és a Színész? A közelgő  Húsvét alkalmából Kiss József rendezővel a keresztény szellemiségű darabról és a megbocsátásról beszélgettünk: 

„A Szeretlek, Faust egy történelmi fikció, amelyben egy cellában raboskodik Mindszenty József és Jávor Pál. Tény, hogy mindketten Sopronkőhidán voltak, de azt nem tudjuk, hogy a valóságban találkoztak-e. Az író ezt a furcsa szituációt gondolta tovább, egy nagyon különleges időutazás, ha úgy tetszik, pokoljárás lett belőle. Az idősíkok hihetetlen gyorsasággal metszik egymást: Tanácsköztársaság, nyilas rendszer, Rákosi-uralom. A játéktér ezért végtelenül le van egyszerűsítve, ahogy a jelmezek is csak szinte jelzések. 
Mindszenty Józsefnek nagyon kemény élete volt, hosszú ideig zalaegerszegi plébánosként szolgált, majd 1944-ben kinevezték veszprémi érseknek. 1945-ben már a katolikus egyház feje, és újabb gy-két év múlva már meg is vádolták. Mérhetetlenül komolyan vette hitét és feladatát, gerincessége természetesen konfliktusokat szült. Túl erkölcsös és elvhű volt azokban az időkben, a nyilasok és a kommunisták is üldözték. A darab Mindszenty József példamutatásának állít emléket, szinte szürreális módon tiszta ember volt. Nem akart farkasokkal együtt élni. Ha ebbe jobban belegondolunk, elszégyelljük magunkat, mert közülünk is sokan behódolnak. Akár a közelmúltban is! Ezzel nem akartam megsérteni a farkasokat, mert ők legalább a saját fajtájuk túléléséért harcolnak és nem aljasak, mint az emberek…

- Olyan politikai véglényeket, mint Szálasi Ferenc vagy Péter Gábor, hogyan lehet és tudott ábrázolni? Hogyan rakta össze e karaktereket?

- Mindszenty József emlékirataiból indultunk ki. A figurák nem konkrétak és reálisak, hanem inkább archetípusok, karikatúrák. Péter Gábor például egy összetört, eltorzult személyiség lenyomata.

- Rákosi és Szálasi hogyan jelenik meg a Faustban?

- Rákosi kifejezetten komikus figura és a darabbéli Szálasi is olyan abszurd, hogy már-már elmebetegnek tűnnek. Ők is sodródtak a történelem árján. Személyiségük olyan mértékben torzult, hogy kiválóan alkalmasak karikírozáshoz. 

- Az Ön személyes véleménye, történelemképe mennyire jelenik meg a színpadon?

- Pozsgai Zsolt írása nagyon erős formai kereteket ad. Magam azt igyekeztem kihozni az anyagból, hogy mindegyik szereplője világmegváltónak hiszi magát és a saját szempontjából igaza van. Keresztényként ezeknek az embereknek meg kell bocsássunk, de ettől még küzdeni kell ellenük, és nem szabad engedni, hogy hatalomhoz jussanak.

- Jávor Pál hogyan került bele ebbe a felsorolásba? Nem volt politikus.

- Színész volt, és mint ilyen, sajátos szemszögből látta a világot. Ő járja be a legnagyobb utat a darabban. Színészként hat Mindszenty-re, és különböző szituációkba rángatja bele, végig az akkori magyar történelmen. Közben rájön, hogy mi a legfontosabb: lelkiismeretünk parancsai szerint cselekedni.

- Érdekes, hogy a Faustot pont Húsvétkor játssza a Pince.

- Igen, ez egy megváltás-, és feltámadástörténet, amely maga is megjárta a maga poklát a magyar kulturális életben. 2001-ben az Egyesült Államokban is játszottuk, színészeink a robbantás előtti napon még ott álltak az ikertornyok tetején… Csodák kísérik ezt a játékot, amely ma, 15 év múltán is „működik” és hat a közönségre.

G.G. 
 
Fotó: kapcsolódj.be honlap

Csurka Bálanyája óta tudjuk, hogy a magyar kártyás nemzet. Szeretjük verni a blattot, mostanában azonban másféle kártyák is divatba jöttek: bankkártya, pontgyűjtő kártya és újabban árvízkártya. A Mester és a Páva utca sarkán lévő Spar pénztáránál tenyérnyi matricára leszek figyelmes:

"A közvetlen életveszély elhárítása megtörtént,ám az igazán komoly munka most következik.

Egy 200 Ft értékű árvízi kártya  megvásárlásával Ön egy tégla árával járul hozzá az árvíz utáni újjáépítéshez."

Fiatal mosolygós csinoska pénztárosnő árulja őket. Kérdezem, hogy van e még belőle. "Nálam már rég elfogyott!"

Büszkélkedik, eszem a szívét. És ez nemcsak a sikeres kereskedő öntudata, örömmel tölti el, hogy ide ilyen vásárlók járnak. Itt kell megjegyezni, nagyon sok szegény ember látogatja az üzletet. Nem ritka, hogy csak kifli és tejföl kerül a kosárba. Ők adnak, adakoznak a legszívesebben.

A Kálvin téri metrómegállóban egy csapat fehér polós, "Segítsünk Japánon!" feliratú táblát tartó lányra leszek figyelmes. Délután jöttek ki, a suli után. Bulizás, sörözés vagy shoppingolás helyett ők gyűjtenek. 

Kezükben félbevágott kartondoboz, tele pénzzel. Sokan segítettek itt is, egy tőlünk több ezer kilométerre lévő országnak. Nemzetnek. Minden donátor egy kis origami darut kap ajándékba. Elteszem, megőrzöm. 

Sokan panaszkodnak, hogy Budapest bűnös, bűzös, lecsúszott erkölcsiségű város. Mondogatják, hogy Ferencváros sem olyan családias, kedves hely már, mint régen volt. "Hiába, megváltoztak az emberek!"-legyintenek. Leírva a gaz nagyvárost.

Pedig nincs mit temetni, lehet hogy Budapest volt jobb formában is, lehet hogy máshol több civil szervezet és segélyakció van, de azért fő-városunk mostani lakóira is lehet számítani.

Ferencváros is mindig összefog, segítünk, ha baj van. 

A Fradi szív, az a bizonyos zöld-fehér még mindig dobog, akkor is, ha sokszor fáj és néha kihagy. 

Magyarkanizsai festő az FMK-ban 
  

Nótaszóval, családi körben nyitották meg az FMK legújabb kiállítását. A Vajdaságból érkezett Molnár Mária-Eti tájképein és csendéletein a történelmi Magyarország arcait, tájait, várromjait mutatja be. Megtekintésük a művészi élményen túl egyfajta állásfoglalás, főhajtás, fontos gesztus a határontúli magyarság felé.   

Az FMK részéről Martini Katalin nyitotta meg a tárlatot, majd Kiss Ákos Jenő  dalénekes, versmondó és előadóművész énekelt Bodor Anikó zentai néprajztudós gyűjtéséből. Elfeledett idők hangjai töltötték meg az FMK első emeleti folyosóját.     
 

Laluk György grafikus, festőművész a Ferencvárosi Művelődési Központ (FMK) nyári alkotótáboraiból és Zsámbékról ismeri Molnár Mária-Etit. Kiemelte, hogy az FMK nagyon fontos szerepet játszik a határokon átívelő kulturális párbeszédben. Előző kiállítójuk az ukrán származású Olesandr Sasha Gembik volt, most pedig egy „önhibáján kívül határainkon túlra került, de szívében ízig-vérig magyar festőművész a vendégük, aki Magyarkanizsán, Szerbiában, a Vajdaságban él.”

Molnár Mária-Eti egy továbbfejlesztett kollázs technika segítségével alkot: „Nem elégszik meg egy-két dimenzióval, térben is megmozdítja az anyagot és még jobban felgyűri a vásznat. Organikus formák, faágak bontakoznak ki, amelyekre még ráfest. Saját irányzatot fejlesztett ki, amelynek neve gyűrött papír színes applikációval, vagy közérthetőbben térkollázs”-mondta Laluk György, hozzátéve:   

„Molnár Eti festményei tele vannak lelkesedéssel és élniakarással! A művésznő mindmáig fiatalos és energikus. „Képein a természet, az évszakok, fák és idő kavarog. Az FMK-ban egyetlen csendéletet állított ki egy értékes hegedűről, amely saját tulajdonában van.  

Csodálatos képet festett az aracsi templomról, amely jól szimbolizálja a délvidéki magyarság jellemét és tragikus sorsát: megroppanva, de büszkén álló romos épület.

Szeretné megörökíteni a múlt műemlékeit és régi tanyáit. Varrónőként dolgozott és nyugdíjba menetele után kezdett el festeni. 15 év alatt 15 kiállítása volt!”    
 

Szilágyi Iván 
 

Megszűnik a magyar musical utánpótlás?

A MusicalVarázs csoport 2004 szeptembere óta működik és az évek során Ferencváros egyik emblematikus színművészeti iskolájává vált. Fiatal színészeik és énekeseik közreműködésével több tucat népszerű musicalből készítettek már rövidebb változatot.

Fő támogatójuk az FMK. Számos ferencvárosi látogatja kedvezményes árú, színvonalas és vidám légkörű előadásaikat. Szerzői engedéllyel folyamatosan játsszák a „Légy jó mindhalálig”, a „Hippolyt, a lakáj”, és az „Én és a kisöcsém” című darabokat. Állandó vendégei a hazai musical és operettgáláknak.

"Gyermekszereplőket” képeznek ének-zene, tánc, beszédtechnika és színészmesterség óráikon. Hallgatóiknak rendszeres fellépési lehetőséget biztosítanak, nyáron pedig 10 napos „összetartó tábort” szerveznek. Valiszka Lászlót a társulat vezetőjét kérdeztük idei programjaikról és bemutatóikról:

-Április 22. 19,00-kor elindítunk egy új sorozatot az FMK színpadán „Klasszikusok Musicalben” címmel, amely klasszikus irodalmi művekből készült musicalek érthető váza lesz. (Egri csillagok, Nyomorultak, István a király, Anna Karenina... stb.)

Jegyrendelés: http://musicalvarazs.gportal.hu/gindex.php?pg=28344415
-Hogyan alakult a csapat összetétele, vannak új jelentkezők?

-Sajnálatosan drasztikusan csökkent a csapat létszáma a válságnak köszönhetően és sajnos új jelentkezők sincsenek…
 -Melyek a felvétel kritériumai?

-Bárki bármikor csatlakozhat a csapathoz, aki szeret táncolni és/vagy énekelni.
 -Mely darabjaik, összeállításaik a legnépszerűbbek?

-Az "Én és a kisöcsém" című Eisemann-darab és a musical válogatások.
 -A gazdasági válság és az elszegényedés milyen hatással volt a jegybevételekre? Miből tartják fenn magukat?

-Csökkent a nézőszám, pedig ugyanúgy 1000 Forintért áruljuk a jegyeket, mint évek óta. A tartalékokat éljük fel és a megszűnés határán vagyunk.
-A musical vonzza a fiatalabb nézőket is, vagy inkább az idősebb korosztályt hozza lázba?                

-Alapvetően a fiatalokat érdekli, hiszen ez nem egy "idős" műfaj, amelyre nagy hatással van a Madách Színház, valamint a Budapesti Operett és Musical Színház.

További információ a Csapatról:

http://musicalvarazs.gportal.hu

Blogunk arra kéri olvasóit, hogy vigyék e nagyszerű csapat hírét, látogassák előadásaikat, mentsük meg a magyar musical utánpótlást és Ferencváros egyik legjobb ifjúsági társulatát!

A Páli Szent Vince Plébánia főtemploma szembeötlően a Haller téren helyezkedik el, közvetlen szomszédságában a plébániával. A régebbi, a plébániának is eredetét jelentő Gát utcai Kaniziusz Szent Péter lazarista templom Ferencváros egyik leghírhedtebb utcájában áll, amely tele van nehéz helyzetben lévő megmentendő lelkekkel. 

Bundala Mihály, a Központi Papnevelő lelkiigazgatójának buzgólkodására telepedtek le Páli Szent Vince rendjének tagjai, a lazaristák a Ferencvárosban. Hofhauser Antal terve alapján a Gát u. 4 sz. alatt háromemeletes zárdát és templomot (190 m2) építenek, amelyet 1903. szeptember 3-án Kohl Medárd püspök benediktálta.

Először az esztergomi főegyházmegye hitoktatói otthonaként működik, majd 1941-ben a Katolikus Iparos és Munkásifjak Országos Egyesülete kapja meg központnak és székháznak. Az egyesület 1920-ban alakult a munkás ifjak támogatására és nevelésére. Első csoportja a középjózsefvárosi Krisztus Király plébánián kezdte meg működését. A csoportok száma 200-ra növekedett. Tíz tanoncotthonnal és különféle szociális intézményekkel rendelkezett.

Jelenleg csak hetente egyszer nyit ki a templom és tartanak szentmisét. A kicsi, de összetartó közösség csupán néhány idős emberből áll. A Haller téri Páli Szent Vince Plébániához tartoznak, amelynek lelki vezetője látja el az itteni teendőket is.

Müller atya ennek a néhány embernek is ugyanolyan hittel és hévvel prédikál, mint a Haller-templom többszáz fős közösségének. Méltó Páli Szent Vince elveihez: "Én sohasem gondoltam, hogy nagy dolgokat viszek végbe, hanem egyszerűen tettem, amit tennem kellett."

A Gát utcai templom picike és szerethető imahely, amelynek falain meglátszik az idő múlása. Belső terének sajátos kialakítása miatt enyhébb időben is nagy hideg van benne. Látni lehet a kilélegzett levegőt. Hűséges és kitartó hívei megérdemelnék, hogy méltó körülmények között imádkozhassanak!

Már egy hőlégbesugárzó is sokat segítene. A kemény és szegény környéken lévő templom felélesztése, komfortosabbá tétele régóta várat magára és jó hatással lenne a környékbeliekre is.

Blogunk gyűjtést kezdeményez a kis közösség javára!

Szilágyi Iván  

Cím: Budapest IX. kerület Gát u. 4.

Szentmise: szombat 17 óra

További információ:

http://www.szentvince.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=62&Itemid=27

Forradalmi dalokkal és Petőfi Sándor „Feltámadott a tenger” című versével kezdődött a Ferencvárosi Önkormányzat március 15-ei megemlékezés sorozata, amelyet az FMK munkatársai szerveztek. Szerencsére csak a tenger támadott fel, a vihar nem, így verőfényes napos idő várta az ünneplőket, akik a Ráday utca és a Köztelek utca sarkán lévő Kossuth-emléktáblánál gyülekeztek. A Ráday utca lakói, vendéglősei és turistái érdeklődéssel szemlélték a forradalmi eseményeket.

A hangszórókból régi időkből átörökölt, recsegős negyvennyolcas nóták szóltak, majd némi versmondás után rögtön "jöttek" a koszorúk.

Más ünnepi „megemlékezésektől” eltérő módon politikusi beszédektől mentes, méltó koszorúzás volt, amellyel jó és követendő példát mutatott a kerületi önkormányzat. Tátogó és kivörösödött fejű politikusok nélkül is lehet március 15-t ünnepelni. Hangulatfelelősként még egy csoportnyi iskolás énekkaros is besegített.

Érdekes színfoltként Pál Tibor MSZP-s országgyűlési képviselő árpádházi csíkozású nyakkendőben jelent meg:

Kossuth Lajos sokat látott emléktáblájánál mindenki elhelyezhette koszorúját, csak a szervezés miatt előre be kellett jelentenie szándékát. Először Dr. Bácskai János polgármester a Ferencvárosi Önkormányzat nevében, majd Veres László (Fidesz), László Szilvia (MDF), Pál Tibor országgyűlési képviselő és Nagy Anikó (MSZP), Csorba Gyula Ferencvárosi Cigány Kisebbségi Önkormányzat és Mezey István (KDNP) hajtott fejet Kossuth apánk kifényesített emléktáblája előtt. 

A „Nehéz a rézágyú” csengő dallamaira Dr. Lóczi Zsolt kerületi rendőrkapitány, Ferencváros civil szervezetei és magánszemélyek is koszorúztak.  

11 órakor ünnepi megemlékező műsorral folytatódott a délelőtt a Ferencvárosi Művelődési Központban.

Szilágyi Iván