Léni vagy nem Léni?
A nő, akit meghódítottak a nácik
"Léni vagy nem Léni" címet viseli a Pinceszínház legújabb bemutatója, amely a nácik kedvencéről és kegyeltjéről, Leni Riefenstahl filmrendező nőről szól. Egy korszak jelképéről, a rendezőzseniről és a törékeny (ál?)naíváról, aki az Akarat diadalában és az Olimpia című sportpropaganda filmben germán istenné tette Adolf Hitlert. Megteremtve a vizuális manipulációt, az agit trop mozit.
Léni népszerű és delejes erejű „dokumentumfilmjeivel” hozzájárult a náci diktátor hatalmának megszilárdításához. Miközben ő, a nácik bukása után, azzal védekezett, hogy csak a munkáját végezte. Ártatlan dokumentumfilmeket csinált, amelyek nem Hitler dicsőítéséről, hanem a szépség diadaláról szóltak. „Nagy tehetség volt, jó jó, de miért dolgozott a náciknak és hagyta hogy kihasználják?”-támadták, támadják Lénit sokan. Mindmáig. Azt a kérdés jóval kevesebben teszik fel, hogy egy fiatal gyenge, befolyásolható és nagyravágyó nő miért mondott volna nemet Adolf Hitlernek?
Hazája tejhatalmú diktátorának, aki minden felett rendelkezett? Akit a náci Németországban hősként ünnepeltek. Egy hiú művésznő vajon képes eltaszítani magától a sikert, a felkínált diadalmenetet? A világhírt? Reális elvárás ez?
Vajon mai társai megtennék, megteszik? Gondoljunk csak a magukat afrikai és arab diktátorok magánpartijain árusító hollywood-i cicababákra. A gyémántokért megvehető modellekre... Ők nem kollaboránsok, bűnsegédek? Nekik azért jár a kamera, meg a felhajtás...?
Hiába mentegetőzött a kis Léni, hiába mentették fel a háborús bűnöket vizsgáló amerikai és francia ügyészek, mégis kivetette a filmesek világa. Kollégái csak Hitler szeretőjét és kiszolgálóját látták benne. 60 évig nélkülöznie kellett a vetítőket, kirekesztők segítőjéből kirekesztett, pálya szélére tolt zseni lett. Csak a fotózás és a szégyen maradt neki. Filmforgatás közelébe nem mehetett. A tények utólag azt mutatták: Léni nem volt antiszemita, sőt a német katonák 1939-es lengyel zsidók elleni fellépését látva, nem forgatott több filmet a hatalma csúcsán Hitlernek. Akkor már ellene tudott mondani a gonosznak. „Kár, hogy túl későn”-teszik hozzá sokan.
Kérdés persze, hogy a nagyvilági rendező nőcske mennyit tudhatott a nácik bűneiről? Nehezen elképzelhető, hogy pont őt avatták be népírtásaikba és a koncentrációs táborok működésébe... Koktélokon és hálószobákban nem ilyen dolgokról, nem államtitkokról szoktak diskurálni. Az érme másik oldala, hogy Léni jól ismerte Hitlert és rasszista uszításait. Számtalanszor hallotta őket, ahogy a gyűlölködő Goebbels fröcsögését is. Mégis beállt a sorba, sok más művészhez hasonlóan.
Forgách András darabjában megrázóan szépen mutatja be a bűnbeesett, majd vezeklő művésznőt, akit hosszú élettel áldott/átkozott meg a sors. Csak a természetfotózás és filmezés maradt neki, ezen a területen viszont csodákat vitt végbe. Legyen szó afrikai bennszülöttekről vagy távoli rejtett korallzátonyokról. 101 évesen halt meg, súlyos kérdések közepette. Konzekvensen tagadta, hogy Hitler bűntársa lett volna, bár német nők millióihoz hasonlóan rajongott a dühös kis emberért. Hitler a náci Németországnak nemcsak politikusa, hanem sztárja is volt. Hasonlóan Lénihez, akit abban a Pinceszínházban fognak "feltámasztani", ahol egy náci mítoszról: Rudolf Hessről már megrázó darabot csináltak.
A „Léni, vagy nem Léni” nem pusztán színdarab. Mindmáig aktuális élet és lélekrajzi mű, amely a magyar művészvilágra is igaz. Más színezetű, de hasonlóan kegyetlen és gyilkos diktátorokat magyar művészek és színészek is kiszolgáltak. Velük mi lesz...?
Van akinek elnézzük a botlást, másokat viszont megkövezünk érte? Hogy is van ez? Susan Sontag Leni Riefenstahlt a "szépség szörnyetegének" nevezte, kérdés hogy csak egy ilyen kulturális mumus, félrement zseni volt?
Kemény, bátor, felrázó alkotás készül a Pincében, amelyről még sokáig fognak beszélni.
A darab ősbemutatója a Pinceszínházban lesz április 8-án: http://koz-zold.blog.hu/2011/03/26/hitler_hazi_mozisa_a_pinceben
