Miért van az, hogy Magyarországon mindig csak a kisembereknek kell az utcára menniük, az ellenőröknek, a besúgóknak és kiskirályoknak sosem? Köszönik, ők jól elvannak.
Miért van az, hogy az APEH hónapról-hónapra diadalittasan és harci eredményként számol be arról, milyen szédítő ütemben növekedett a bírságok és megbüntetett vállalkozók száma? Miért jár az apehosoknak több százezres jutalom, ha lelakatolnak egy üzletet?
A kisvállalkozókat miért szívatja az állam és miért nem segíti? Miért kéne örülnünk a bezáratott boltocskák és kifőzdék látványának, ez eredmény és siker lenne? Erről ismerkszik meg a jó kormányzás?
Budapest egyik legnívósabb és legaktívabb kerületi gyűjteménye a Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény (Ráday u. 18.-bejárat Erkel utca 15. felől), amely az elkövetkező hetekben is izgalmas kiállításokkal várja azokat, akik a hideg téli otthonülős és sokszor egyhangú hétköznapokat fel szeretnék pezsdíteni egy kicsit-szórakozva és tanulva egyszerre. A Gönczi Ambrus által vezetett gyűjtemény kultúrált és nívós környezetben, a megújult és ünnepi ruhába öltöztetett Ráday utca mellett izgalmas és érdekes programokkal zárja az évet és köszönti az új esztendőt. Az érdeklődők egy látogatás alkalmával 3 kiállítást is megnézhetnek, amelyek a család minden tagjának kikapcsolódást és örömöt tartogatnak:
-Nagy érdeklődésnek örvend és éppen ezért meghosszabbított nyitvatartását az Üllői úton lévő Örökimádás-templom építéstörténetéről szóló kiállításnak. A szervezők napjainkig dokumentálták a nagyhírű és mindmáig igen aktív hitélettel büszkélkedő, minden nap nyitva tartó élő templom sorsát. A tárlat legérdekesebb és igazi ritkaságnak számító tárgya az úgynevezett „Pius-szék”, amelyen még Angelo Pacelli pápai nagykövet ült az 1938-as eucharisztikus világkongresszus alkalmából az Örökimádásban tartott szentmisén. Korabeli felvételek láthatók a templom II. világháború során megsemmisült részeiről: a Róth Miksa világhírű műhelyében készült színes üvegablakokról és a sajnos szintén megsemmisült márványból készült egész alakos Erzsébet királynő szoborról.
-Nemrég nyílt meg „Ferencváros-Újpest rangadó” című sporttörténeti kiállításuk, amely a két legpatinásabb és legnagyobb szurkolótáborral rendelkező hazai focicsapat egymás elleni meccseit dolgozza fel. Rengeteg fotóval és egy -csak a kiállítás keretében megtekinthető- exkluzív filmösszeállítással, amely a bajnokcsapatok egymás elleni mérkőzéseinek legizgalmasabb pillanatait foglalja össze, hatalmas gólokkal és bravúros cselekkel fűszerezve. Kiállították a Fradi-pálya arányosan lekicsinyített makettjét is. Futballrajongóknak kötelező!
-A Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény „Balázs Béla és az Eötvös Kollégium” című kiállítása is megtekinthető. A híres elitképző intézményként működő kollégiumot Ferencvárosban alapították és Balázs Béla első hallgatói között volt. 1896-től látogatta a kor legnagyobb tudósainak szemináriumait, előadásait.
A gyűjtemény nemcsak kiállítási hely: minden hónapban tartanak egy-egy aktuális kiállításaikhoz kapcsolódó beszélgetést vagy vetítést, közérdeklődésre számot tartó és kerületünkhöz kötődő témákról. Következő programjaik:
2010. január 22-én „Ferencváros-Újpest rangadó” című kiállításuk kísérő eseményeként négy sokszoros válogatott labdarugó: Göröcs János, Káposzta Benő, Rákosi Gyula és Várhidi Pál fogják visszaidézni a Fradi és az Újpest egymás elleni meccseit. Hangsúlyozottan nem a mai „magyar focit” és annak vandalizmusát, hanem azokat az időket szeretnék bemutatni, amikor még világszínvonalú volt a hazai labdarúgás.
Filmes estéik keretében februárban mutatják be a Budapest Retró 2. címűdokumentumfilm-válogatást, amely folytatása a Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjteményben korábban bemutatott Balaton Retró és Budapest Retró 1. című nagysikerű, a szocializmus évtizedeinek hangulatát felelevenítő válogatásoknak. Sajátos hangvételű, kedves és humoros múltidéző felvételek az elmúlt évtizedekből. Hajdani hétköznapokról és ünnepnapokról, amelyek mind a szülők, mind gyermekeik korosztályát érintik és érdekelhetik. Sok fiatal azért jön el, hogy megnézze: hogy és hol élt szüleik korosztálya? A Budapest Retró a korabeli filmhíradók és dokumentumfilmek alapján készült, bemutatja a Kádár-rendszer Budapestjének lakáskultúráját, öltözködését, városképét. Annyira népszerűek ezek a vetítések, hogy sokszor nincs elég hely.
Filmplakát kiállítást nyílik február 5-én, amely az 50-es, 60-as évek NDK-ban bemutatott magyar filmjeinek német nyelvű plakátjait mutatja be.
A Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjteményt meglátogatni, programjait figyelemmel kísérni igazi élmény és színvonalas kikapcsolódás, főként azóta, hogy az önkormányzat gyönyörű és igényesen felújított épületbe költöztette át a kerületünk történetét feldolgozó tárlatot. Művelődjenek, szurkoljanak vagy éppen nézzenek filmeket, majd üljenek be egy finom puncsra, forró borra a szomszédos Ráday Kultucca egyik kávézójába!
Boldog újévet? Ez komoly? Nem éppen úgy áll a helyzet, hogy 2010-től különösen sokat várhatnánk. Legalábbis jó értelemben.
Kicsit ambivalens és ellentmondásos érzés az előttünk álló évet, 2010-t boldognak nevezni vagy remélni. Miért lenne boldog egy olyan időszak, amelyben 2 választás, 2 kampány, megszorítások, növekvő szegénység és politika radikalizálódás várható…? Az ország nagy bajban van és senkinél sincs ott a bölcsek köve. Az egyik oldal már rég eladta, elzálogosította, míg a másik csak beszél róla. A puttonyuk üresek, mint a reform télapóé-aki nem tesz semmit az ablakban lévő cipőkbe, viszont elviszi és százasért eladja őket.
Ferencvárosnak az országos arénához és üvöltőversenyhez képest meglepően jó eredményeket, kézzel fogható fejlődést és elkötelezett, vagy legalábbis nem annyira kártékony politikusokat sikerült produkálnia az elmúlt 20 évben. Kiderült, hogy a kerületnek nincs jobb vagy baloldala-viszont vannak közös ügyei, melyek köré konszenzus teremthető. Gegesy Ferenc polgármester és csapata újjáépítette a hosszú évtizedekig lebecsmérelt és leírt kerületet.
Felújított és új házak, rendbetett sétálóutcák, parkok és zöld szigetek jelentek meg, miközben egyre kevesebb lett a rossz ház, szag és arc. Persze van még mit tenni, de elindult valami. A kerületet vezető erők fontos ügyekben sokszor számíthattak az ellenzék együttműködésére. Új országgyűlési képviselőnk is nyitott erre és ez a konstruktív mentalitás továbblendíthet a nehéz, megosztást és ellenségeskedést hozó időkön is.
Nagyobb botrányok és leleplezések nélkül sikerült átvészelni az elmúlt 20 évet, miközben egyre emelkedett az életszínvonal és részben kicserélődött a kerület lakossága. Utcáink többségére ma már sötétedés után, harci kutya vagy gazspray nélkül is ki lehet menni-megszaporodtak a fiatal arcok, egyre több babakocsis látható és mintha a kutyások is megváltoztak volna.
2010. döntő év lehet a kerület életében és nem elsősorban a bal és jobb harca miatt. Ezt a meccset hagyjuk meg az országos politikusoknak, rászolgáltak. Helyi szinten mindkét térfélen felfedezhetők elkötelezett politikusok, akik nagyjából egyetértenek a kerület továbbfejlesztésében. Tragédia, népítélet illetve étel, lakás és áldásosztás egyik oldal diadalmaskodása esetén sem várható. A csodák sajnos el szokták kerülni országunkat.
Nem szabad azonban elfeledkezni új megváltóinkról, akik hazánkat jó és rossz, nemzeti és idegenszívű emberekre osztják. Nagy szégyene kerületünknek, hogy ők is innen szabadultak el. Ferencvárosban érték el első sikerüket, pont ott, ahol eddig jól megfért egymással magyar cigány, zsidó, sváb, bolgár, katolikus, református, liberális és konzervatív.
Az időközi választások megmutatták, hogy kerületünkben is számos ember dühös, elkeseredett és elege van az egész politikai elitből-jegyezzük meg, teljesen jogosan! Röhej és felháborító, hogy hazánk egyes politikusai, pártjai és lebilincselő kerületi vezetői inkább egy gengszterfilmbe vagy Alcatrazra valók, mint egy nyugat-európai országba. Ettől azonban még helyi szinten, Ferencvárosban nem változik semmi. A rendszerváltás nekünk eredményeket és városépítést hozott, sikerült kikecmeregni a gödörből és újra büszkék lehetünk Ferencvárosra, még akkor is, ha sok hibával és hiányossággal küszködünk. Ezeket az eredményeket nincs miért lerombolni, semmissé tenni, reméljük és hisszük, hogy kerületünk a jövőben sem fog a radikális igazságosztók, nyilas házmesterek és megélhetési hőzöngők felvonulási terepévé válni. Párbeszéd és korrekció kell, de szakmai érvek és nem indulatok alapján. Az elmúlt évtizedek megmutatták, hogy sem a vörös zászlók, sem a vörös fejek nem hoznak jót.
Ferencváros nagy változások előtt áll, kérdés, hogy ezek milyen irányúak lesznek.
Elsősorban rajtunk, választónkon múlik, hogy kik és hová fogják vezetni kerületünket. Helyi szinten van mit félteni és megőrizni, éljünk hát választójogunkkal és minél többen menjünk el szavazni! Nem elég élvezni az új Ferencvárost, néha meg is kell védeni közös eredményeinket.
Kishazánkban népi hagyománynak számít a közterület felügyelők korholása és szidalmazása, itt az ideje, hogy kicsit megdicsérjük őket. A szilvesztert épp bőrrel és halláskárosodás nélkül túlélni szándékozóknak új év napjaiban kötelező olvasmány a Fővárosi Közterület-Felügyelet honlapja:
Nem elsősorban az új munkatársakat toborzó címoldal miatt (némi Kossuth Lajost is megszégyenítő hevületű toborzó mellett egy snájdig közterület felügyelőt láthatunk, arcán olyan elszánással és rendíthetetlenséggel, amely Chuck Norris legszebb napjait idézi). Ő a mintaellenőr, Budapest névtelen őrzője, a fővárosi batman.
A honlap baloldalán „Hírek” címmel rövid, de annál hasznosabb felhívások találhatók. Felelős kutyatartókhoz szól a „Kutyáknak dráma, ami nekünk ünnep?” című felhívás, amelynek hangütése első hallásra kicsit túlzó és pánikkeltő. Kivéve azoknak, akik maguk is kutyások vagy látták már házi kedvencüket a mellette eldurranó petárdák miatt rettegve összegörnyedni, szűkölni vagy bepisilni. Kétségbeejtő és szívszaggató látvány, és jó poén néhány kő és főbunkó petárdásnak, akik heccből direkt a kutya mellé dobják robbanószerüket.
Szilveszterkor este 6 és reggel 6 között ne vigyük ki kutyáinkat az utcára, a kertben tartott ebeket pedig vigyük be a házba. Fedezékbe. Azok pedig, akiknek mindenképpen sétáltathatnékjuk van, legalább tegyenek kutyájukra azonosító bilétát! Köszönet a felhívásért Vigyél Haza Alapítványnak és a Kutya-Segélyszolgálat Közhasznú Alapítványnak.
A honlap másik ékessége kicsit szájbarágós stílusú, de annál fontosabb infókat közlő „Mit szabad és mit nem szabad Szilveszter éjszaka?” című híradása. Az I. pirotechnikai osztályba tartozó rakéták, röppentyűk, római gyertyák, kisbombatelepek egész évben megvásárolhatóak, december 28-a és 31-e között pedig még ún. kis tüzijáékkal is szórakoztathatjuk magunkat-csak be kell tartani a használati utasítást. (Mármint, ha az árus ad hozzá.) A petárda azonban robbanószernek minősül és forgalmazását szigorúan ellenőrzik. Kivéve Ferencváros egyes részein: a Mester utcai Spar előtti ad hoc stand bővelkedik (idényjellegű kínálattal), amelynek készséges fenntartói az asztal alól árusítják a petárdákat. Mint a szesztilalom idején az alkoholt. Kár, hogy egy közterület fenntartó sem lézeng a környéken, kutya és ember viszont van bőven. Bezzeg karácsonykor meg tudták ráncigálni őket néhány nyomorult szaloncukor akasztó és csillagszóró miatt.
Mielőtt még túldicsérném a közterület felügyeletet, meg kell jegyezni, hogy szemét-téren van mit behozniuk! A IX. kerületi Berzenczey utca csinos járólapokkal újrakövezett járdájának közepéről két napja nem tudják/akarják eltakarítani az oda kiömlött szeméthegyet, amely egyre különösebb formákba rendeződik, erősen illatozva. Anno egy szerencsétlen sorsú háziasszony zacskója kioldódott és annak tartalma (eper joghurt, szeletelt kenyerek) valami elképesztően gusztustalan utcai svédasztalt képezve kiömlött az utcára. A környék lakói azóta is kerülgetik a halmot, eltakarítani azonban senki sem tudja. Hol vannak ilyenkor a közterület-fenntartók? Miért kell mocsokban szambázva tölteni a szilvesztert?
Egyszóval 1-1 a közterület fenntartóknak, akiknek elvei jók, de néha a gyakorlatra is figyelhetnének.
A Modern Art Orchestra (MAO) előadásában rendhagyó és az átlagos jazz kínálattól eltérő karácsonyi koncertet szerveztek a Ferencvárosi Művelődési Központban. Az esti műsor keretében nem a big band irodalom jól ismert karácsonyi klasszikusaira (Gingle Bells stb.) koncentráltak, hanem egy a jazz műfajában teljesen újnak és formabontónak számító párosítást, kompozíciót adott elő a zenekar.
A műsor első felében az együttes muzsikisainak karácsonyi hangulatú vagy címadású saját szerzeményeit hallhattuk. Ezt követően jött a Karácsonyi Napló, amelyben egy töprengő apa meséli el a karácsonyi készülődéssel kapcsolatos szorongásait-zenei kísérettel. A Névtelen Apa (amelyben sok ünnepi depresszióban szenvedő családfőre ráismerhetünk) kicsit kesernyés és finoman ironikus hangnemben ecseteli a decemberi készülődést és annak minden kórokozót überelő vásárlási lázát-amelyet csak az otthonok bezárt ajtói és lezárt tévéi tudnak enyhíteni. Már-már mi is elszontyolódnánk, de a külvilág minden örültsége ellenére végül meglepően jól sikerül a családi karácsony. Annak ellenére, hogy apánk bátran és kellő undorral rámutat, hogy a korábban vallási és családi ünnepből puszta vásárlásmánia és formaság lett-a Karácsonyi Napló pozitívan zárul és még az angyal is megjelenik. Kávécsészével csilingelve. December 24-re helyreál a világ kibillent rendje és az otthon melegében, a karácsonyfa mellett újra elkezdenek beszélgetni a családtagok. A Karácsonyi Napló nem egy klasszikus történet, ódon mese leporolva, hanem mind szerzőit (zene: Fekete Kovács Kornél, szöveg: Hegyi György), mind témáját tekintve teljesen friss és aktuális. Nagyszerű és bátor újításnak számít a jazzben, ugyanis próza (az apa monológja) és zene (Modern Art Orchestra és Fekete Kovács Kornél szólói) keverednek benne, ezáltal néha zaklatott, néha kifejezetten idilli karácsonyi hangulatot kölcsönözve a darabnak.
A zenekar koncertjének végén –annak ellenére, hogy a jazz nem egy közönség-énekeltetős műfaj- közösen zendítettünk rá a „Hull a pelyhes fehér hóra”, amely a nemrég hazánkban állomásozó Mikulásra emlékeztetett. Az estébe nyúló, de minden színpadiasság és ünnepi dísz ellenére is emelkedett hangulatú koncert után Fekete Kovács Kornéllal, a MAO vezetőjével beszélgettünk:
„Karácsony tájékán nagy divat elővenni az ünnepi örökzöldeket, ahogyan mi is tettük évekig. Aztán megfogalmazódott bennem, hogy „hagyni kéne már ezeket az unalomig ismételt műveket! Kellene egy aktuális karácsonyi darab, amely nem sablonokat vonultat fel, de mégis benne van az ünnep hangulata.” Mikor a Modern Art Orchestra (MAO) 2005-ben megalakult és a Thália Színházban bemutatkozó koncertet adhattunk-Hegyi György barátommal megírtuk a Karácsonyi Naplót.
-Kicsit szomorkás és kiábrándult a darab. Nem féltek a karácsonyi klisékhez szokott társadalom megrökönyödésétől, az ellaposodott ünneppel való szembesítés miatti haragtól?
-Az egész darab konklúziója és végkicsengése alapvetően pozitív, a helyére szerettük volna tenni a dolgokat és felhívni a figyelmet az ünnep lényegére: van 3 nap, amikor együtt lehet a család és megfoghatjuk egymás kezét.
-A jazz és a próza vegyítése mennyire jellemző?
-Formabontó kezdeményezés, azonban zenekarunk alapvető céljai között szerepel a különböző művészeti formák ötvözése és közös bemutatása. A Karácsonyi Napló megszerkesztése nagyon érdekes élmény volt. Tudni kell, hogy az írók, költők irigylik a zenészeket, ugyanis a zene sokkal szabadabb és absztraktabb kifejezési módot tesz lehetővé. A Napló elkészítése során össze kellett hangolnunk zenét és szavakat, minden egyes szóra és annak hangulatára odafigyelve.
-Hogyan komponálták meg ezt a kétlaki művet: párhuzamosan írtak zenét és szöveget, vagy az egyikhez szerezték a másikat?
-Nagyon ideális alkotási folyamat volt, míg Gyuri írta a szöveget, én a komputerem és a zongorám előtt ülve „harmóniákat fogdostam”.
-A szöveget is együtt írták?
-Igen és nem probléma mentesen: volt amikor hosszú napokig rágódtunk egy-egy mondaton, barátilag vitatkozva és próbálva meggyőzni egymást.
-A közönség hogy fogadta ezt a rendhagyó összeállítást?
-Úgy gondolom, hogy a Karácsonyi Napló elérte hatását és mind a szöveg, mind a zene ünnepi hangulatba hozza az embert. Nem akartunk túlzottan művészkedők lenni, inkább atmoszférát szerettünk volna teremteni.
-Hogyan fogja tölteni a karácsonyt és ünnepük mennyiben hasonlít, különbözik a Karácsonyi Naplóban leírtaktól?
-Pont olyan és az, amilyenre a Karácsonyra Naplónk felhív. Nagy hatással van ránk a külvilág, fel sem kell kapcsolni a rádiót vagy tévét, elég kimenni az utcára, ahol a plakátokról üvöltenek ránk a karácsonyi hirdetések... Nagyon nehéz ellenállni ennek a kísértésnek, de családommal jó ideje meghitten és együtt töltjük az ünnepet.
-Hol lehet hallani, megtalálni zenekarukat?
-Legközelebb december 19-én játsszunk a Magyar Rádió 6-os stúdiójában, ahol klasszikus szerzők és a zenekarban helyet foglaló zenészek-zeneszerzők darabjait fogjuk előadni. Emellett a közelgő ünnepre való tekintettel a Karácsonyi Napló egy részletét is életre fogjuk kelteni. Emellett a Take5 jazz klubban szoktunk fellépni, koncertjeinkről bővebb információ a www.mao.hu honlapon olvasható.
„A Szivárvány Színiskola egyben közösség is, kicsik és nagyok együtt tanulnak, egymásra vannak utalva és számíthatnak társaikra: nagy szeretet uralkodik köztünk. Sok hosszan tartó barátság szövődött már iskolánkon belül. A színjátszás jó szülőknek és gyermekeiknek egyaránt, ugyanis a fiatalok így nem az utcán lébecolnak, hanem értelmes és építő jellegű feladatokat kapnak ”-nyilatkozta honlapunknak Illésné Unti Margit, a Szivárvány Színiiskola vezetője. 1976. óta dolgozik Ferencvárosban., munkáját a helyi közigazgatásban művelődési és közoktatási területen kezdte, majd 1999-ben a Ferencvárosi Művelődési Központba (FMK) került.
- Átvettem az akkor még „Musical Stúdióként” ismert színiiskola vezetését. Két nagy név fémjelezte tevékenységüket, a Magyar Rádió Gyermekkórusának volt vezetői, Botka Valéria és Csányi László. Ők hozták létre a színiiskolát- elsősorban musical oktatásra. 1999-ben korukra való tekintettel hátrébb léptek és azóta vezetem én a társulatot, immár „Szivárvány Színiiskola” néven. Nevünk is jelzi, hogy sokszínűek vagyunk. Évente körülbelül 60 növendékkel dolgozunk, felmenő rendszerben oktatjuk őket. Vannak olyan huszonéveseink, akik már 8 éves koruk óta nálunk tanulnak-játszanak.
-Honnan és hogyan tudják megszólítani, elhívni a fiatalokat?
-Minden évben felvételit tartunk, ezt előre meghirdetjük. Emellett sokan, „szájhagyomány” hatására keresik meg iskolánkat. Szerencsére igen jó hírünk van, tanulóink egymásnak is ajánlják az iskolát. Honlapunkon meg lehet találni a jelentkezés feltételeit: www.szivarvanysziniiskola.hu
-Kik érdeklődnek a színjátszás iránt?
-Minden korosztály, kicsi, közepes és nagycsoportokban dolgozunk. Legfiatalabb növendékünk 5 éves, míg a legidősebb 20-as éveiben jár. Hallgatóinkat koruk és éppen aktuális képességeik szerint osztjuk be. Kitűnő tanáraink vannak. A színészmesterséget a közepes és nagycsoportoknak Medgyessi Mária Jászai Mari-díjas színművésznő, az Operettszínház örökös tagja, míg a kicsiknek Kofller Gizella színművész tanítja. A táncot Ascher Ágnes balettművész oktatja, aki egyben koreográfus és jelmeztervező is. Az énekórákat Holló Gyula tanár úr vezeti, aki a Zrínyi Kórus karnagya is.Abemutatandó darabokat Bachraty Gábor rendezi. Növendékből nőtte ki magát, és ma már meghatározó szerepet tölt be iskolánk életében.
Alapelvünk, hogy nemcsak tanítani, hanem nevelni is kell a gyerekeket, szeretettel és odafigyeléssel.
-Hogy néz ki az oktatás a gyakorlatban?
-A gyerekeknek hét közben iskolába kell menniük, erre tekintettel hétvégén, szombat reggeltől késő délutánig tartjuk óráinkat. Minden félév és év végére újabb és újabb vizsgaprodukcióval készülünk. Legközelebb Békés Pál „Félőlény” című darabját fogjuk bemutatni. Olyan műveket igyekszünk keresni, amelyekben az egész társulat színpadra léphet és megmutathatja magát. A „Félőlény” című mesejátékot tavasszal mutatjuk be. Kedves darab, amely egy erdőben játszódik, ember és természet kapcsolatáról szól.
-Miért jönnek a fiatalok színiiskolájukba, mik a motivációik?
-Mindenkiben van egyfajta megmutatkozási vágy. Fontos, hogy iskolánk elsősorban nem kis színészeket szeretne képezni! A művészeti ágak (ének, tánc, színészmesterség) segedelmével személyiséget fejlesztünk. Persze ha valakiben ott rejlik a tehetség, közös munkánk során úgyis elő fog jönni belőle és megtalálhatja helyét a művészvilágban. Az Operettszínház tagjai között is fel lehet fedezni volt tanítványunkat. Gyerekeink hétköznapi életük során is nagy hasznát veszik az itt tanult és fejlesztett képességeknek.
A színpad fegyelemre tanít, tartást, fellépést és magabiztosságot ad, amely nagyon hasznos a mai világban.
-Tanítványaik maguktól vagy szülői ösztökélésre jönnek?
-A nagyobbak saját akaratukból jelentkeznek, míg a kicsiket szüleik hozzák. Ebben sokszor a szülők meg nem valósult álmai is szerepet játszanak. Azonban a köztünk felcseperedő kicsik többsége nagyon jól érzi magát és később is szívesen jön.
-Milyen darabokat mutattak be eddig?
-Nagy sikerrel játszottuk a Dzsungel könyvét (más kerületünkbe is meghívtak bennünket), a Valahol Európában-t, a Légy jó mindhalálig és a Hamupipőke című ifjúsági műveket.
Jelenleg a Molnár Ferenc Vörös Malom című műve van színpadon, melyet Kocsák Tibor és Miklós Tibor zenésített meg.
-Napjaink fiataljai lelkileg és tudásszintben fel vannak készülve olyan súlyos darabokra, mint a Valahol Európában?
-Kuksi szerepét egy hétéves kisfiúra osztottuk, akinek szülei először nagyon megrémültek, hogy gyermekük ilyen kicsin fog szembesülni hallállal, drámával… Szerencsére nagyon jól megértette a darabot és azokat az időket, levonva a szörnyű évek tanulságait. A fiataloknak az iskolában csak a tényeket, dátumokat tanítják meg, de a beleérző képességet nem.
Kis közösségünkben igyekszünk erre is rávezetni őket és az új tapasztalattól más lesz tanítványaink élete, felfogása.
-Mikor lesz következő előadásuk?
-2010. január 30. este 6 órára tervezzük a Vörös malom következő bemutatóját, itta Ferencvárosi Művelődési Központban. Az emberré válást, a gonosz és a jó értünk való harcát dolgozza fel a darab, amely nem csak tanulságos, de nagyon élvezhető, mind a zenéje, tánca, mind a látványa.
Szépen lassan el… Pontosabban kimúlnak az ünnepek. A törökök, a németek és az oroszok után az angyalka is hazament-épp ideje volt! Go home szárnyas állatok! A plázák, a kondérjaikba beleköpködő forralt bor árusok és giccsbe borult városközpontok kihaltak, üresen döglődik a város. A házhoz jövő, piros gúnyájuk zsebében maszatos laposüveget rejtegető bér-télapók mehetnek normális állást keresni. Az utcák üresek, mindenki otthon kussol. Szépen, lassan, csendesen, alkoholba és egymás korholásába feledkezve várjuk az új évet, de inkább a világvégét. Az még ingyen van. Ideális állapot egy jó zombie filmhez. Üljön össze a család, gyertyák fel, villany le.
„Zombieland”-Rubin Fleischer új zombie opuszában a csontjainkat és idegeinket rágcsáló, az átlagnál is rondább szörny nénik és bácsik az egész világot uralják. Csúnyábbak és idegesítőbbek, mint valaha, de még mindig jobban festenek, mint a szomszéd kapualjban söprögető házmester-köntösben és kilógó pöccsel. Hol vannak már azok az idők, amikor még csak egy házat, vagy vidéki városkát szálltak meg…? Ugyan. Ezek már olyan hülyék, hogy az egész földet be tudják venni, mert szükség van rájuk. Vérző pofával, önfeledten röfögve és végtagjaikat pajkosan dobálva futkosnak a megmaradt emberszabásúak után. Hamar elterjed a vírus és csak 6 millió „vegetáriánus”, normális ember marad. Ők aztán az utolsó utáni percben összefognak és menekülnek, pedig nincs hova. A Zombieland egészséges felböffenése giccsbe és képmutatásba hajló világunknak. Road movie, úttalan utakkal és hihetetlenül eredeti, fájóan mai dumákkal. Meg Woody Harrelsonnal, akinek szőke, fürtös gyerkőcét megették a zombiek és ezért útra kell, hogy vígan ledarálhassa a szó szoros értelmében is véresszájú népséget.
A filmről már írtak eleget. Jó, és ennyi bőven elég. Be lehet tőle szarni, de aztán jön a gondolkozás.Jobb/rosszabb esetben a magunkba nézés. Zombieland ugyanis túlmutat a megszokott, sablonosan szétfoszló zombie-világon. Zombieland több mint Amerika, az agyatlan röfögőgépek az egész világot elárasztják. Még Európát is, pedig mi ugye kultúrnépek vagyunk. A vírus úgy megfertőzi agyukat, hogy még beszélni is elfelejtenek, csak nyögnek, röfögnek csordákba verődve-mint jobb sorsra érdemes BKV-ellenőrök prémium osztáskor, a postást megostromló segélyesek vagy az öreg szaki a hatoson, aki félvak és annak ellenére is elküld a vérbe, hogy hatvanszor kértem bocsánatot, amiért a lábára mertem lépni. Vagy a bárgyú mosolyú apuka, a „Családapa”, aki húszszorosan el van adósodva, mégis rendületlen erővel zúz be a karácsonyi vásárra, hogy ott garantáltan használhatatlan dolgokra költse a hitelt.
Zombielandban nincs olyan, hogy bűnös város és szeplőtelen, erkölcsös vidék.
Mindenkielállatiasul, proli és paraszt egyaránt. Kádár János valami ilyenről álmodhatott.Az egyformán primitív és minden normális, gondolkodó embert üldözőbe vevőember-szörnyek mindenhol jelen vannak. És a gyerekek… Igen, még ők is meghülyülnek. Meg akarják enni mamit, a karácsonyi Tesco-puding mellé. Szépen lassan terjed és erjed a kór. Hőseink kihalt sztrádákon száguldoznak és sehol egy ember. A fák viszont nőnek, zöldülnek, a madarak csicseregnek-a föld kezdi visszanyerni eredeti báját.
A Zombieland rendezője amerikai filmet csinált, de mégsem. Felvonultat mindent és mindenkit, amitől egy jót hányhatunk, de a legijesztőbbek mégis a „normális” emberek. A megfertőzött országban négy biológiailag egészséges ember marad, 2 csaló, egy elmebeteg macsó és egy paranoiás, kielégítetlen kamaszfiú-akinek zombie kaja lesz egész családjából, de ez nem nagyon rázza meg. Hőseink kevesen vannak, mindenki üldözi őket, de ennek ellenére sem képesek összefogni. Megpróbálják átrázni, hülyére venni egymást. Aztán családba verődnek, mert úgy jobb és van kit csesztetni.
A filmtől senki nem várjon semmit. Nem tanulságos, nem rettentő, reális. Nincs vége, vagy tanulsága, „üzenete”. A túlélésnek csupán egy szabálya van: menekülj és ne bízz senkiben.
Fedor:
És nem csak átvitt értelemben van szarszag. A héten többször utaztam a négyeshatossal, és a Corvin... (2011.10.01. 14:13)Ferencváros: szarszag és narancsos sas
felhaborito:
ivan 1982 te vagy az előmoderátor, aki szerint a hozzászólásom nem jelenhet meg??legalább megírhat... (2011.06.16. 09:30)Dr. Bácskai János: első a közbiztonság
Müller őrmester:
Az egy jó kezdeményezés, ha valaki megfenyegeti valaki hozzátartozóit, azt jól lesittelik.
Mellesl... (2011.05.01. 09:44)Ferencváros: filmsztárok a Dzsumbujból
:
Nekik lehet, mert ők a "demokraták", aki másként gondolkozik vagy eltér a véleménye a PÁRT-tól az ... (2011.03.16. 10:41)Kampánymentes március 15-e
Miért van az, hogy Magyarországon mindig csak a kisembereknek kell az utcára menniük, az ellenőröknek, a besúgóknak és kiskirályoknak sosem? Köszönik, ők jól elvannak. 
2010. január 22-én „Ferencváros-Újpest rangadó” című kiállításuk kísérő eseményeként négy sokszoros válogatott labdarugó: Göröcs János, Káposzta Benő, Rákosi Gyula és Várhidi Pál fogják visszaidézni a Fradi és az Újpest egymás elleni meccseit. Hangsúlyozottan nem a mai „magyar focit” és annak vandalizmusát, hanem azokat az időket szeretnék bemutatni, amikor még világszínvonalú volt a hazai labdarúgás.
Felújított és új házak, rendbetett sétálóutcák, parkok és zöld szigetek jelentek meg, miközben egyre kevesebb lett a rossz ház, szag és arc. Persze van még mit tenni, de elindult valami. A kerületet vezető erők fontos ügyekben sokszor számíthattak az ellenzék együttműködésére. Új országgyűlési képviselőnk is nyitott erre és ez a konstruktív mentalitás továbblendíthet a nehéz, megosztást és ellenségeskedést hozó időkön is.
Ferencváros nagy változások előtt áll, kérdés, hogy ezek milyen irányúak lesznek.
