(Üzenet Zombielandből)

Szépen lassan el… Pontosabban kimúlnak az ünnepek. A törökök, a németek és az oroszok után az angyalka is hazament-épp ideje volt! Go home szárnyas állatok! A plázák, a kondérjaikba beleköpködő forralt bor árusok és giccsbe borult városközpontok kihaltak, üresen döglődik a város. A házhoz jövő, piros gúnyájuk zsebében maszatos laposüveget rejtegető bér-télapók mehetnek normális állást keresni. Az utcák üresek, mindenki otthon kussol. Szépen, lassan, csendesen, alkoholba és egymás korholásába feledkezve várjuk az új évet, de inkább a világvégét. Az még ingyen van. Ideális állapot egy jó zombie filmhez. Üljön össze a család, gyertyák fel, villany le.

„Zombieland”-Rubin Fleischer új zombie opuszában a csontjainkat és idegeinket rágcsáló, az átlagnál is rondább szörny nénik és bácsik az egész világot uralják. Csúnyábbak és idegesítőbbek, mint valaha, de még mindig jobban festenek, mint a szomszéd kapualjban söprögető házmester-köntösben és kilógó pöccsel. Hol vannak már azok az idők, amikor még csak egy házat, vagy vidéki városkát szálltak meg…? Ugyan. Ezek már olyan hülyék, hogy az egész földet be tudják venni, mert szükség van rájuk. Vérző pofával, önfeledten röfögve és végtagjaikat pajkosan dobálva futkosnak a megmaradt emberszabásúak után. Hamar elterjed a vírus és csak 6 millió „vegetáriánus”, normális ember marad. Ők aztán az utolsó utáni percben összefognak és menekülnek, pedig nincs hova. A Zombieland egészséges felböffenése giccsbe és képmutatásba hajló világunknak. Road movie, úttalan utakkal és hihetetlenül eredeti, fájóan mai dumákkal. Meg Woody Harrelsonnal, akinek szőke, fürtös gyerkőcét megették a zombiek és ezért útra kell, hogy vígan ledarálhassa a szó szoros értelmében is véresszájú népséget.

A filmről már írtak eleget. Jó, és ennyi bőven elég. Be lehet tőle szarni, de aztán jön a gondolkozás.Jobb/rosszabb esetben a magunkba nézés. Zombieland ugyanis túlmutat a megszokott, sablonosan szétfoszló zombie-világon. Zombieland több mint Amerika,  az agyatlan röfögőgépek az egész világot elárasztják. Még Európát is, pedig mi ugye kultúrnépek vagyunk. A vírus úgy megfertőzi agyukat, hogy még beszélni is elfelejtenek, csak nyögnek, röfögnek csordákba verődve-mint jobb sorsra érdemes BKV-ellenőrök prémium osztáskor, a postást megostromló segélyesek vagy az öreg szaki a hatoson, aki félvak és annak ellenére is elküld a vérbe, hogy hatvanszor kértem bocsánatot, amiért a lábára mertem lépni. Vagy a bárgyú mosolyú apuka, a „Családapa”, aki húszszorosan el van adósodva, mégis rendületlen erővel zúz be a karácsonyi vásárra, hogy ott garantáltan használhatatlan dolgokra költse a hitelt.  

Zombielandban nincs olyan, hogy bűnös város és szeplőtelen, erkölcsös vidék.

Mindenki  elállatiasul, proli és paraszt egyaránt. Kádár János valami ilyenről álmodhatott. Az egyformán primitív és minden normális, gondolkodó embert üldözőbe vevő  ember-szörnyek mindenhol jelen vannak. És a gyerekek… Igen, még ők is meghülyülnek. Meg akarják enni mamit, a karácsonyi Tesco-puding mellé. Szépen lassan terjed és erjed a kór. Hőseink kihalt sztrádákon száguldoznak és sehol egy ember. A fák viszont nőnek, zöldülnek, a madarak csicseregnek-a föld kezdi visszanyerni eredeti báját.

 A Zombieland rendezője amerikai filmet csinált, de mégsem. Felvonultat mindent és mindenkit, amitől egy jót hányhatunk, de a legijesztőbbek mégis a „normális” emberek. A megfertőzött országban négy biológiailag egészséges ember marad, 2 csaló, egy elmebeteg macsó és egy paranoiás, kielégítetlen kamaszfiú-akinek zombie kaja lesz egész családjából, de ez nem nagyon rázza meg. Hőseink kevesen vannak, mindenki üldözi őket, de ennek ellenére sem képesek összefogni. Megpróbálják átrázni, hülyére venni egymást. Aztán családba verődnek, mert úgy jobb és van kit csesztetni.

A filmtől senki nem várjon semmit. Nem tanulságos, nem rettentő, reális. Nincs vége, vagy tanulsága, „üzenete”. A túlélésnek csupán egy szabálya van: menekülj és ne bízz senkiben.

Ja… És BÚÉK!