Görnyedt hátú, kicsit embergyűlölő nénike vert tanyát nemrég a Corvin Moziban. Ócsó' könyveket árul a jónépnek. Napközben nem mutatkozik, csak estefelé-amikor már gyűlik a közönség. Olyan mint a régi szép idők antikváriusai: mindent meg lehet kapni tőle és még hitelt sem kell felvenni hozzá. Egy cola-pop-corn menü árából letudhatjuk a karácsonyi bevásárlást. 

Zsírúj és igen mutatós könyveket árul, amely a Corvin egyes kigyúrt, tüsifejű nézőit eleve meglepi. "Könyvek egy moziban? Pont itt?"-sokan azért odamennek ehhez a pulthoz is, brahiból, röhögni egyet irodalmi stílusban. 

Kedvenc nyugdíjasunk standjához érdemes ellátogatni, mivel szemtelenül olcsón jó, menő (és néha színvonalas) könyveket árul. Kínálata kicsit hektikus és revizionistáknak csak saját felelősségre ajánlott: a magyar-román szótártól a Kóser szex 2-ig (egy szabadszájú rákendroll rabbi könyve szerelemről ésatöbbiről) minden kapható. 400-600 forintokért.

Egy elhamarkodott és unalomba süllyedt Macheta előtt én is meglátogattam, igazodva a Corvin földrajzi paramétereihez a Nyócker című képregénykönyvre neveztem be. Eredetileg 2800-ért próbálták eladni, a néninél 400-at kóstál. Annyit megér. Ez a "könyv" is jobb, mint a belőle készült szépemlékű film volt-bár ez nem nagy dicséret. 

Nem az amerikai rajzfilmóriások színvonalán, de viszonylag élvezhető grafikákkal támad.

Nagy Viktor és Gauder Áron a Nyócker, azaz Józsefváros sűrűjébe kívánja elkalauzolni olvasóit. Nem sok sikerrel: szocioképregényük annyira szar, hogy az már jó. Minden nemzeti radír régi álma. Az igazi, pontosabban mai Józsefvárost nem ismerhetjük meg belőle, Vágvölgyi B. András, de még Bayer Zsolt sokkal jobban ír a legendás utcákról.

A Nyócker képregény -főként 400-ért- mégis kihagyhatatlan. Mazochista jogvédőknek és humorszerető antifáknak kötelező olvasmány: minden rasszista baromságot, közhelyet és előítéletet felsorakoztat, amelyet közéletünkben eregetnek.  

Van benne cigányozás, zsidózás, kínaizás, arabozás. Minden Nyóckerben feltűnő és leledző etnikum megkapja a magáét, ízesen, magyarosan, jókora anyázásokkal tarkítva. Persze feltűnik a korruprt, ostoba jard és a vén fószereket kapualjakban szipkázó cigánykurvák is. 

Kuruc.infó leírva. Csodálom, hogy még nem kapta fel a nemzeti könyykiadás! A cigányok mind tolvajok és kurvák, a zsidók ravasz, pénzüket kimenekítő new york-i kapcsolatokkal rendelkező kétlábonjáró kasszák. Az arabok meg persze terroristák. De van okos kínai és striciként dolgozó gádzsó (magyar-magyar) is, akinek babaarcú (Csorba Júlika) lánya beleszeret a helyi főcigány (vajdák már sajnos pesten nincsenek) fiába. Lakatos Richárdba a 6/b-ből.

Közös kalandjaik során olajat fedeznek fel Józsefváros alatt, világhatalommá és cigány mennyországgá teszik a "városállamot". Hogy mi lesz a vége, olvassák el. 

Egy estét megér. 

A képregény készítői láthatólag alaposan elmélyedtek a VIII. kerület szubkultúrájában és beszédmódjában, kár, hogy szerintük Józsefváros csak a Bérkocsistól a Nagyfuvarig tart. A felvonultatott karakterek sokszor elnagyoltak, az általuk használt kifejezések és stílus ismerősen pesties, de túlzó. Sokszor zavaróan primitív. 

A cigányokat "romáknak" hívják a könyvecskében, így cikkizve ki a PC szóhasználatot. Korrekt könyv, mert nemcsak cigányozó magyarokat, hanem magyargyűlölő cigókat is megismerhetünk belőle. Sőt, még egy Gyurcsány-verés is belefért.

Nem állítom, hogy a Nyócker rasszista lenne, nyílván nem ilyen szándékból fabrikálták. Egy azonban biztos, lakóit a Gede Testvérek örömmél felaggatnák a Magyarok Karácsonyfájára. 

Ha nem vesszük komolyan, jó szórakozást hozzá. Ha szerintünk is ilyen a kerület, irány a pszichológus. Vagy Józsefváros rehabilitált, csilivili része, amely (sajnos vagy szerencsére) korántsem olyan, mint régen.

Nagy Imre "Tíz év magány, azaz ne bántsátok a nyolcvanas éveket!" című könyvét mutatják be november 29-én hétfőn 17 órától a Pinceszínházban. A Pince minden könyvbemutatója egyedi, ügyesen és ízlésesen keverik az irodalmat és a színpadok világát, jó zenéket és színvonalas felolvasásokat. Könyvbemutatóik csak egyszer látható színdarabok, egyéni PR-performanszok.

A 80-as évek az, amiről mindenki beszél és amire mindenki hivatkozik, de a lényeg, a dolgok sava-borsa elveszni látszik. Felszáradt és ellilant, mint a kiloccsant sör és a kutyapisi a belpesti utcán. Elnyelte a sok fölösleges és nevetséges indulat, politika, a kocsmaiízű harag vagy a szirupos nosztalgia. De mi volt az igazság? Nos, azt ebből a könyvből sem fogjuk megtudni. Talán mert nem volt igazság, csak túl gyorsan pergő idő. Igazság csak a pártmédiában létezik, ahogy magyar nemzet és népszabadság is.

Ezért utáljuk őket annyira. 

Mint minden történelmi időszakot, a 80-as éveket is mindenki másképp látta és élte meg. Nem túl, mert annyira szörnyűek azért nem voltak. Bizony, bizony, akkor még szocializmus volt-amelyet lehetett szeretni is. Elviselni pedig korántsem volt olyan nehéz, mint sokan ma mondják.

Nagy Imre múltidéző írása nem mentegeti, szépíti vagy éppen sarazza be közös múltunkat. Nem történészi munka vagy lexikon, se politikai pamflet. 

Egy őszinte és szókimondó, ironikus és kesernyés sportújságíró szubjektív látlelete a legendás időkről. Nagy Imre újságíróként többek között a Népsport/Nemzeti Sport, a Képes Sport és az Új Magyarország munkatársa volt.

Dolgozott a Magyar Televízió teljes külső- és belső kommunikációjáért felelős vezetőként, valamint a reklámszakmában, olyan nemzetközi ügynökségeknél, mint a Saatchi & Saatchi, az Ogilvy and Mather, a Leo Burnett és a World Writers.

Novellái megjelentek számos internetes irodalmi portálon, elektronikus és nyomtatott irodalmi kiadványban, folyóiratban, mint például a Nagyítás, a KUPÉ vagy a DunapArt Café. A Tíz év magány, avagy ne bántsátok a nyolcvanas éveket! című kötet novellái nem csupán egy korszakot, egy életérzést idéznek meg, hanem – szerethető, megmosolyogtató, gyűlölhető – szereplői, történetei által mindennapjaink, korszakoktól független örömeit, keserűségeit, sikereit, kudarcait helyezi sajátos stílusban egyéni megvilágításba.  

Akár tíz év magány, akár száz, „az idő körben forog”. A hol lírai, hol maróan ironikus hangvétel mindehhez a 80-as évek kulisszáit használja, betekintést nyújtva a történelem hátsóudvarába. „Boldog, békés időben születni a többség szerint jó ómen. Mások úgy vélik – mondván: ezt csak rosszabb követheti –, hogy nem annyira jó.”

Ha kíváncsi arra, hogy Nagy Imre (sokatmondó név-főként egy történelmi időket feldolgozó post-komm regényben), egy ízig-vérig sportújságíró számára milyenek voltak azok 80-as évek... vagy egyszerűen csak saját élményeit szeretné felidézni-jöjjön el hétfőn! Nosztalgiázni, visszaemlékezni nem öreges dolog, sőt azt mutatja, hogy vannak még agysejtjeink. Jó hír-jegyezzük fel és meg.

Nagy Imre nem mellesleg tősgyökeres ferencvárosi, aki szeretett kerületét, utcácskáit és placcait becsempészte könyvébe is. Hőseiből gyakran igazi lokálpatriótát farag még abban a korban is, amikor divat az elvágyódás:

„Az út elején mindenki megtippelte, hol léptek le. Én nem városra fogadtam. Hanem a hazatérésetekre.” (Lokál)patriótának lenni így is lehet, szabad, kötelező: lazán, zsebretett kézzel szeretve a hazát.

Nosztalgiázzunk együtt, röhögjük ki magunkat és defektes emlékezetünket. Hihetetlenül távoli, de mégis déja vu-t keltő sztorik, ismerős arcok és szituációk, szabadság és fülledten erotikus diktatúrácska. Meg kommunizmus, amit ugye kötelező utálni.

A szavak mellett,  mintegy illusztrációként retró hangulatú képeket is láthatunk, Pálfi Balázs fotóművész urbanfotóit. Az élő(halott) nagyváros jellemző, beszédes szegleteiről, arcairól és tereiről. Koszos Kispolskikkal és üresen tátongó, de mégis hangulatos metróperonokkal.

Bővebb információ:

http://pinceszinhaz.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=228&Itemid=1

Retró számok és cicivillantások-micsoda (t)estek!

Köztéri fenyőfával, közösen meggyújtott adventi koszorúval, jászollal, karácsonyi koncerttel és hagyományos betlehemi játékkal készül legszentebb és legszebb ünnepünkre a Ferencvárosi Önkormányzat. 

Ünnepeljen együtt, hozza el gyermekeit, unokáit is! 

A rendezvényeket a Bakáts téren, a Szent Ferenc templomban és kerületi iskoláinkban tartják. Csicsás, műanyagszagú plázák helyett ünnepeljünk együtt, kerületünkben!

Zöld karácsony, avagy kinek drukkol Miki bá?

https://www.youtube.com/watch?v=XlvoktaOz8c

"Zöld fák alá hullik a fehér hó,

kerületünk dísze, a Fradi-koszorú!"

(Naív költő, Üllői út)

Lenyomhatja Csizmáskandúr a tamagocsikat és más vizenyősszemű, bambán mészárolgató japcsi rajzfilmfigurákat? Kíváncsiak még a mai gyerekek szüleik mesehőseire, a régi gárdára? Buds Spencerrel együtt én bizony a vízilovakkal és más szerethető főemlősökkel vagyok. A mese lényege az értékőrzés és a szeretet, még akkor is, ha ezek a dolgok most kimentek a divatból.

Régi szép és humanista meséink világát nem kellene és szabadna feladni.

November 27-én a Ferencvárosi Művelődési Központban lép fel a Menüett Produkció beszélő és rappelő állatokkal és felturbósított Csizmáskandúrral. Foglalkoznak mással is, repertoárjukban többek között van Dzsesszert és jótékonyság.

-Mit kell tudni a Menüett Produkcióról?-Kérdezem Nádasdi Adrienn szervezőt.

-Nádasdi Adrienn: 2009-ben alakultunk, fő célunk megszerettetni a színház világát, az óvodás, és iskolás korú gyerekekkel. Három alapító tag, Nádasdi Csaba a Művészetek Palotája szcenikai igazgatója, Böhm György Jászai Mari-díjas rendező, a Budapesti Operett Színház irodalmi vezetője és rendezője, és jómagam, mint pedagógus újságíró. Az elmúlt több mint egy év alatt bővítettük a palettánkat, és már a felnőtteknek is kínálunk tartalmas szórakozást, felkaroltunk egy tehetséges, latin és dzsessz zenét játszó formációt, a Dzsesszert nevű együttest.

-A modern japán és amerikai rajzfilmekre szokott, szoktatott gyerekeknek érdekes lehet még Csizmáskandúr?

-N.A.: Már, miért ne lenne? Hiszen a gyerekek szeretnek nevetni, szeretik a meséket, az állatokat, a királylányokat, királyfikat....

-Miről szól a darab?

N.A.: Klasszikus mese, amire még a szülők is emlékezhetnek gyerekkorukból, mai humorral gazdagított feldolgozása. Egy furfangos beszélő macska, és a legkisebb fiú különös barátságának története, amelynek természetesen most is jó a vége. 

-Miért pont éppen Mikulás környékén játsszák? Télapó Úr inkább jávorszarvasokban utazott.

N.A.: Nekünk is vannak gyerekeink, tudjuk, hogy a velük eltöltött minőségi idő- ilyen például egy színházi előadás- sokkal nagyobb ajándék, mint bármilyen játék, amit pontosan 5 perc alatt megunnak. Erre szeretnénk buzdítani az embereket, hogy ajándékozzanak gyermekeiknek minőségi együttlétet, erre mi sem alkalmasabb, mint egy mese előadás, amit még a szülők is hangos nevetéssel díjaznak. 

-Kik szerepelnek benne és mennyit időt vett igénybe felkészítésük?

N.A.: Fiatal nagyon tehetséges színészeket válogattunk össze, akik szeretik a gyerekeket. Ez azért volt fontos, mert a lurkók, minden rezdülésüket megérzik. Miután képzett színészekről beszélünk, így természetesen a tanulás is gyorsan ment, pár hónap alatt tökéletes teljesítményt nyújtottak. Kettős szereposztás név szerint: Benkő Barbi, Breniczky Szilvia, Szabó Kristóf, Lázár Zoltán, Korcsmáros András, Csáki Péter, Körmendi Dávid, Falvai András, Pásztor Máté, Ledneczki Anikó, Sík Frida.

-Hány éves gyerekeket várnak?

N.A.: Elsősorban az óvodások, és a kisiskolásoknak szól a darab, de természetesen mindenkit várunk aki kíváncsi egy bolondos macskára, kicsit feledékeny királyra, gyönyörű királylányra, vagy egy rappelő nyúlra.

-Hol és milyen más darabokat adnak még elő?

N.A.: Folyamatosan járjuk az országot, nem csak színházi darabokkal, hanem koncerttel, rendezvényekkel. Legutóbb egy nagyszabású jótékonysági gála szervezésében segítettünk.

Bővebb  infó készülő honlapunkon a www.menuettprodukcio.eu -n olvasható. 

Az FMK honlapja:

http://www.ferencvarosimuvkp.hu/  

A mi jelöltünk:

"Jobban élünk és több húst eszünk, mint a világ nagyrésze"-hangzott el a 15. Ferencvárosi Pedagógiai Napon, amelyen környezetvédelemről és oktatásról hallhattunk előadásokat. A Leövey Klára Gimnáziumba lépve kevés diák és sok felnőtt, tanárkinézetű ember fogad. Többségük nemcsak eljött, hanem maradt is. A konferencia napján az iskolában nem volt tanítás. A szervezők már ezzel sokat tettek a zöld ügy népszerűsítéséért a fiatalok körében. 

Bácskai János Ferencváros polgármestere nyitotta meg a napot: "Ha nem vesszük figyelembe a természet intő jeleit, katasztrófa lesz. A Ferencvárosi Önkormányzat évek óta a fenntartható fejlődés elve alapján végzi munkáját"-mondta Bácskai János, aki korábban az önkormányzat környezetvédelmi tanácsnokaként, majd a területért felelős alpolgármesterként dolgozott. Az általa vezetett ferencvárosi vállalkozás innovációs díjat kapott tevékenységéért. Leszögezte, hogy környezettudatos szemlélet nélkül nem tarthatjuk fenn jelenlegi életmódunkat: "Nem szabad hagyni, hogy tantárgyat csináljanak a környezetvédelemből. Aktuális, napi kérdésről van szó"-zárta beszédét a polgármester, aki az Országgyűlés Fenntartható Fejlődés Bizottságának tagja. A rendezvényen megjelent Formanek Gyula alpolgármester, Veres László és Illyés Miklós képviselők, valamint az önkormányzat munkatársai.

Formanek Gyula oktatási alpolgármester szerint olyan iskolákat kellene létrehozni, hogy a kikerülő gyermekek megtalálják helyüket az életben. "A tanár szerepe hasonlít a mester, a pap és a színész feladataihoz, állandó megújulást követel, de sajnos alacsony a társadalmi presztízse."

A konferencia Victor András az ELTE nyugalmazott tanára, környezetvédelmi szakember előadásával kezdődött: "A hazánkban és a fejlett világban követett életforma és pazarlás fenntarthatatlan, nem dőzsölhetünk a végtelenségig"-sokkolta közönségét Viktor András, aki szerint súlyos energiafüggőségben élünk. Ha Kuvaitban elzárnak egy olajcsapot, megremeg a világgazdaság! Hiába papolnak a közgazdászok a fogyasztás állandó növeléséről, az csak az iparosoknak jó.

A Magyar Környezeti Nevelési Egyesület korábbi elnöke a zöld ügyek szinte minden területére kitért és leszögezte: nemcsak a női szépség, hanem földünk is mulandó.  Először a résztvevők (persze nem a politikusok) székeit pécézte ki: "Ugye mindnyájan szeretnek ilyen kényelmes székeken ülni és az IKEA-ban vásárolni? Pedig a svédek nem saját fáikat vágják ki, hanem a fülöp-szigeteki erdőket. Mert ott jobban megéri!"-mondta Victor drámai hangon székeiken ezt követően némi bűntudattal ücsörgő, de kétségkívül jól szórakozó közönségének.

Elgondolkodtató, hogy háromszor annyi természeti erőforrást használunk fel, mint amennyit lehetne. A módosabbak élen járnak a felelőtlen és értelmetlen költekezésben is: "A gazdagok többet költenek fogyókúrára, mint a szegények élelemre"-ismertette az előadó, aki szerint mindnyájan „kísérleti nyuszik” vagyunk: genetikailag módosított élelmiszereket próbálnak ki rajtunk (van akin az meg is látszik. A szerk). Az anyák által bevett gyógyszereknek pedig gyermekeik látják kárát.     

Szóba került még a hús is, amelyből arcátlanul sokat fogyaszt a magyar lakosság. Victor előadásából megtudhattuk, hogy átlagban évente 87 kg húst fogyasztunk, holott 15 kg is elég lenne. Némi szemrehányással szemében azt is megjegyezte: azért tudunk ennyi húst enni, mert mások éheznek. 

A predátorszellemű magyarság étkezési szokásainak taglalása után a Csendes-óceán következett, amelyen az előadó szerint 15 magyarországnyi sziget úszkál eldobált műanyag palackokból. Van akik csónakáznak is közöttük. Bemutatta egy halott albatrosz képét, szegény állat -félreértve a helyzetet- kajának nézte a szemetet és műanyag kupakok, öngyújtók okozták a halálát.

A vicceskedvű előadó szerint nem magával a műanyaggal van baj, fontos gyógyászati segédeszközök és ruhák készülnek belőle: "Bár sok környezetvédő ellene van, azonban ha betiltanánk a műanyagot, félmeztelenre kéne vetkőznünk!"  

Victor András pozitív példaként említette, hogy 60-70 évvel ezelőtt a magyar vidék önfenntartó volt. Fehérre meszelt falú házikók mellett ágakon éjszakázó baromfik csipeggettek. Jelenleg hazánkban kétszeresét fogyasztjuk annak, amennyit környezetünk elbír. Jobban kellene figyelni étkezési, közlekedési, vásárlási és fogyasztási szokásainkra-különben nemcsak földünkkel, hanem magunkkal is kiszúrunk.

Vannak dolgok, amelyeken már nem segíthetünk: a fakivágások miatt harmadára csökkentek az Alföld erdői. Ha a Gandhi által vizionált, önellátó országot építenénk, akkor kisebb lenne a GDP, de tovább bírnánk természeti erőforrásaink. "Lehet jól élni, csak másképp!"-zárta előadását Victor András, aki szerint legyünk óvatosak a környezettudatos jelzővel: sok cég csak kommunikációs fogásként aggatja magára.

Bár Victor szerint örülhetünk, mert a világ leggazdagabb 20 % között van hazánk, ám a nagy jólétben azért bánjunk csínján a napelemekkel és az elektromos kocsikkal. Nem kell rögtön bespájzolni belőlük: működésük valóban kíméli a környezetet, előállításuk azonban számos veszélyes anyagot termel.

Még szerencse, hogy mindenki gyalog jött.

A XV. Ferencvárosi Pedagógiai Napon sokan vettek részt el és rengeteg információt kaptak. Talán túl sokat is egyszerre. 

Az is üdvözlendő, hogy a kerület vezetője a témában képben van és a zöldről nemcsak a Fradi, meg a pálya gyepe jut az eszébe. (Politikusaink többségét egyébként a jelek szerint hidegen hagyja a téma és növényeket legfeljebb az állótükörben, vagy parlamenti büfében kapható szendvicsükben látnak.)

Kérdés, hogy a megjelent pedagógusok mindebből mennyit tudnak átvinni az oktatásba, amelynek szedatív évszámhegyek, halott nagyságok és régmúlt csaták helyett napjaink aktuális problémáiról kellene szólnia.

43 éve megy a Benkó Klub. Szerdánként a Pinceszínházban lehet megtalálni az amerikai jazz-t játszó, Reagen és Bush amerikai elnökök által is kitüntetett zenekart.

Készülve a karácsonyra, az utóbbi években misét is író Benkó Sándorral beszélgettünk:

-Évente 200-250 koncertet tartanak és körbeutazzák a világot, hogy van idejük emellett még klubbot tartani?
-Ez a szám minden fellépésünket tartalmazza. Klubok, kisebb és nagyobb koncertek, kiemelt nagy koncertek itthon és külföldön. Különösen nagy jelentőséget tulajdonítok saját klubbunknak, hiszen otthonunknak tekintjük. A már eltelt 43 éves múltja is kötelez.
-Hogy kezdődött? Honnan jött a Benkó Dixilend Klub ötlete?
-Sentényi Barna (azóta is klubtitkárunk) keresett meg az ötlettel, hogy az életünk első próbatermében (1957. február) nyissunk Benkó Klubot. Kislányom (barbara) születése adta startot, és azóta megszakítás nélkül megy.
-Milyen egy átlagos klubnapjuk és hogy lehet valaki klubtag? Mekkora az érdeklődés és kik, mely korosztályok jönnek?
-A klub mindig 17.30 körül nyit. Jönnek a vendégek, pezsdül a büfé. Mindig zsíros kenyér, lila hagyma és sör volt a büfé alapja! Klubtagság csak az első évtizedben volt, azóta bárki látogathatja a klubestéket. 18.30 –kor indul a zene, és három menetben  - két szünettel – játszunk 21.15-ig.
A korosztály erősen változik. Most éppen fiatalodik. Természetesen a fele kb. 50 felett, de minden korosztály képviselteti magát.
-Mely számaikat szokták előadni, kérni?
Ez erősen változó. Ma divat a Petite Fleur, Creole Jazhz, La vie en Rose, Tiger Rag, stb.
-Önök nem ezt a stílust képviselik, de mégis sztárok, csúnya, de népszerű szóval: celebek. Hogy reagálnak rajongóik, amikor testközelben találkozhatnak Önökkel?
-Rajongó körünk lényegesen nagyobb, mint azt gondolnánk. Ez akkor derül ki, amikor a kocsimból kiszállva tömegközlekedésre szállok, hhogy belenézzek a budapesti  mindennapokba. Végtelen kedvességet, figyelmességet kapok, néha úgy tűnik, mindenki ismer és szeret.
-December 22-én Gyertyafényes Klubbal zárják az évet, milyen programmal készülnek?
-Minden évben Sentényi Barna állítja össze a programot az abban az évben  legnépszerűbbnek bizonyult számokból.
-Idén is terveznek Karácsonyi Misét, méghozzá liturgiamentesen. Honnan jött ez a rendhagyó ötlet és mit takar? Mise és jazz összefér?
-Idén az őrségváltás miatt nem volt főnök, akivel tárgyalni lehetett volna. Egy Mise előadásunk lesz, Puskás Öcsi halálának 4. évfordulóján adjuk elő Székesfehérváron, a székesegyházban.

G.G.

 (A félő)Lény visszatér

November 27-én újra retteghetünk, méghozzá családilag. Visszatér és köztünk fog járni, szipogva settenkedni a Félőlény… Meg a Lidérc, és Porhány, sőt maga az Irodaszörny is-talán ő a legborzalmasabb, mert szájszaga, mappái és tűzőgépe van.

Nevük elhallgatását kérő forrásoktól arról is értesültünk, hogy hová szállnak alá az idegenek: egyenest a Haller utcába, kivételesen azonban nem az APEH-székházában fog megszületni a félelem. Bár tény: a népszerű és ominózus közintézmény miatt a Haller Strasse afféle magyar Lockness, lokális Feketelyuk.

Az Félőlény most FMK-ba jön, adóbevallás helyett gyerekműsort csinálni. A Szívárvány Színiiskola adja elő Várkonyi Mátyás és Békés József darabját, gaz könyvtárrombolókról és egy lényről, amely csak az irodalomban, könyvek és szúrágta lapok között talál nyugalmat. Olvassunk-a sorok között is!

A félőlény története…

A világ már nem olyan, mint régen. Nincs béke, nincs nyugalom, mert rémséges rémek tartják rettegésben a Kiserdő-lakókat. Köztük is kiváltképp egyet - a Félőlényt -, aki félelmében odújába, könyvei közé zárkózik, azt gondolván, hogy megúszhatja a réminváziót. De persze nem úszhatja meg, mert e rémek éppen benne látják legfőbb ellenségüket.

No nem a félelme, hanem a könyvei miatt, amelyekben mindig minden rémet legyőznek a jók. És amíg ezek a mesék léteznek, s csak egyetlen lény is van, aki hisz igazukban, addig a rémek nem érezhetik magukat biztonságban. Társai tanácsára a Félőlény útnak indul, hogy legyőzze a félelmét, megmentve ezzel magát, barátait és a könyvtárát. De vajon tényleg a mindig a jó győz? (Sajnos nem. A szerk. A mellékelt fotón egy rituális bemutatás látható, nemzetközi jelekkel.)

-Miért pont ezt a darabot választották, van valamilyen aktuális üzenete?-kérdeztem Bachraty Gábort, a Szívárvány Színiiskola művészeti vezetőjét.

-A darabválasztás viszonylag egyszerű és prózai oka az, hogy gyermekkoromban láttam ezt az előadást a Bábszínházban és már akkor is nagyon megtetszett, így, amikor a társulat számára mesejátékot kerestem, nem volt nehéz a döntés, hogy melyik zenés játékot vegyem elő.

-Hogy fogadták a gyerekek, megbeszélik velük, hogy mit játszanak?

-Általában nem egyeztetek a szereplőkkel, hogy mit is fogunk játszani, csak bejelentem. A mű fogadtatása eléggé vegyes volt, aminek a legfőbb oka az, hogy nem ismerték a regényt sem, amiből íródott. A próbafolyamat alatt viszont mindenki megkedvelte a művet és az általa játszott szerepet.

-Melyik korosztály adja majd elő és mennyi előkészületet vett igénybe?

-A darab egy kb egy éves előkészítésen és 4 hónapos próbafolyamaton van túl. Ehhez persze hozzá tartozik, hogy heti egy alkalommal tudunk próbálni, így egészen pontosan 14 próbanap alatt állítottuk színpadra a produkciót, melynek szereplői első sorban a „középső csoportosok”, azaz a 14-17 éves korosztály, de akadnak ifjabbak, illetve nagyobbacskák is.

A Szívárvány Színiiskola 6-20 éves gyerekek-kisfelnőttek jelentkezését várja, a felvételire egy versssel, egy prózával és egy énekkel (népdallal) készüljetek. A színház, a zene és a mozgás világa mellett irodalmi és zenei alapismereteket is oktatnak. Egyéni és csoportos fellépési lehetőséggel. 

Bemutató:
2010. november 27-én 15.00 órakor

További infó az elődásról:

http://szivarvanysziniiskola.hu/magunkrol/

Sajátos színházat élesztett újjá a Pince egyre gyarapodó gyermekelőadásaival, amelyek annyira nem gyerekesek, hogy sokszor a szülők jobban megijednek vagy drukkolnak ajkukat harapdálva egy-egy szereplőnek, mint csemetéik. A tévében látott gagyi mesék, japán szörnyecskék, életidegen és csak a látványra rámenő rajzfilmek helyett komoly, alapos és mégis szerethető mini-produkciók. Kettő az egyben: az agyat és a szívet is megdolgoztatják, plusz kíváló családi programok.              

A mesejátékok legnagyobb előnye az alapvető erkölcsi, humanista értékek átadásán túl abban van, hogy itt még nem hallgat a közönség. A kisgyerekek nem félősek, nemcsak feszengenek székükben. Közbemernek vágni, kérdeznek és kérnek a színészektől. Ők pedig válaszolnak nekik, kikérik véleményüket és közöttük járnak. Lelépnek a színpadról és testközelbe hozzák a mesét. Ez maga a csoda, a természetes 3D.

Jó példa volt erre a tehetséges roma színészpalántákat ingyenesen oktató és felkaroló Karaván Művészeti Alapítvány legutóbbi produkciója. A „Mese a tűzpiros virágról” egy orosz népmesén alapul, amely tulajdonképpen a "Szépség és a Szörnyeteg" keleti köntösben. A jómódú kereskedő 3 lányával éldegél, közülük azonban igazán csak egy szereti. Mikor elutazik, mindegyikük kérhet egy ajándékot. Mása lánya diadém és varázstükör, értékes semmiségek helyett csak egy tűzpiros virágot kér. Egy csodálatos és ritka növényt, amely álmában megjelent. Apukája meg is szerzi neki, egy "szörny" kertjéből elcsenve a botanikai ritkaságot. Persze rajtakapják, Szörny Bácsi foglyul ejti és csak akkor engedi haza, ha elmegy helyette egy lánya. Örökre, fogságba, a sötét titokzatos vidék Zöld Urához. Lássuk be, szörnyű alternatíva. Még zöldeknek is.

A kereskedő három lánya közül csak a kicsi, törékeny Mása hajlandó feláldozni életét apjáért, önként megy el rabszolgának a szörnyhöz. Visszataszító külsejű és illatú ura kínzás helyett azonban királynévá teszi, kényezteti és szolgálja, végül megszeretik egymást.  

Dunai Tamás elképesztő humánummal és gyermekszeretettel hozza az őszhalántékú apát, aki belebetegszik lánya elvesztésébe. Három lánya és viselkedésük napjaink fiataljai számára is tanulságosak: míg Olga és Ánja apjában csak a pénzeszsákot látja és éjjel-nappal fiúznak, Mása tényleg szereti az öreget. Úgy ahogy van, és nem a pénzéért.

Tóth Géza és Lázár Kati előadásban minden a helyén van: a szörny hörög, valóban ijesztő, elkeseredett üvöltésétől még a felnőttek is összerezzenek. Kevés díszlettel, sok hanggal és fénnyel operál Barabás Edit zenei vezető, Bánki Róza és Kovalcsik Anikó díszlettervezők. Eredeti orosz dallamok is felcsendülnek, finoman elrejtve. A ruhák is oroszosak, kucsmák és mellények, puritán elegancia.

A gyerekek pedig csak ülnek, és tátott szájjal tanulnak. Élvezik és értik a mesét. Először még félnek a szörnytől, a végén pedig már drukkolnak neki.

Nyári Oszkár produkciója érdekes, hiteles és mégis emészthető-jószívvel ajánlom minden kis- és nagygyereknek. Nem szájbarágós, nem didaktikus, nevetve és sírva tanulunk. Közösen. Kétszer harminc percnyi meseinfúzió, nagy szavak és csodás összetevők nélkül. Életmentő löket, vénánk helyett egyenest a szívünkbe.

Profi és amatőr színjátszókkal, aranyos gyerkőcökkel, tündérekkel, és csodálkozó, "visszagyerekesedő" szülőkkel. Meg egy szimpatikus szörnnyel, aki olyan csúnya, hogy az már művészet, és olyan szimpatikus, hogy még miniszterelnöknek is elfogadnánk.

Az előadásról:

http://pinceszinhaz.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=221&Itemid=1