Nagy Imre "Tíz év magány, azaz ne bántsátok a nyolcvanas éveket!" című könyvét mutatják be november 29-én hétfőn 17 órától a Pinceszínházban. A Pince minden könyvbemutatója egyedi, ügyesen és ízlésesen keverik az irodalmat és a színpadok világát, jó zenéket és színvonalas felolvasásokat. Könyvbemutatóik csak egyszer látható színdarabok, egyéni PR-performanszok.

A 80-as évek az, amiről mindenki beszél és amire mindenki hivatkozik, de a lényeg, a dolgok sava-borsa elveszni látszik. Felszáradt és ellilant, mint a kiloccsant sör és a kutyapisi a belpesti utcán. Elnyelte a sok fölösleges és nevetséges indulat, politika, a kocsmaiízű harag vagy a szirupos nosztalgia. De mi volt az igazság? Nos, azt ebből a könyvből sem fogjuk megtudni. Talán mert nem volt igazság, csak túl gyorsan pergő idő. Igazság csak a pártmédiában létezik, ahogy magyar nemzet és népszabadság is.

Ezért utáljuk őket annyira. 

Mint minden történelmi időszakot, a 80-as éveket is mindenki másképp látta és élte meg. Nem túl, mert annyira szörnyűek azért nem voltak. Bizony, bizony, akkor még szocializmus volt-amelyet lehetett szeretni is. Elviselni pedig korántsem volt olyan nehéz, mint sokan ma mondják.

Nagy Imre múltidéző írása nem mentegeti, szépíti vagy éppen sarazza be közös múltunkat. Nem történészi munka vagy lexikon, se politikai pamflet. 

Egy őszinte és szókimondó, ironikus és kesernyés sportújságíró szubjektív látlelete a legendás időkről. Nagy Imre újságíróként többek között a Népsport/Nemzeti Sport, a Képes Sport és az Új Magyarország munkatársa volt.

Dolgozott a Magyar Televízió teljes külső- és belső kommunikációjáért felelős vezetőként, valamint a reklámszakmában, olyan nemzetközi ügynökségeknél, mint a Saatchi & Saatchi, az Ogilvy and Mather, a Leo Burnett és a World Writers.

Novellái megjelentek számos internetes irodalmi portálon, elektronikus és nyomtatott irodalmi kiadványban, folyóiratban, mint például a Nagyítás, a KUPÉ vagy a DunapArt Café. A Tíz év magány, avagy ne bántsátok a nyolcvanas éveket! című kötet novellái nem csupán egy korszakot, egy életérzést idéznek meg, hanem – szerethető, megmosolyogtató, gyűlölhető – szereplői, történetei által mindennapjaink, korszakoktól független örömeit, keserűségeit, sikereit, kudarcait helyezi sajátos stílusban egyéni megvilágításba.  

Akár tíz év magány, akár száz, „az idő körben forog”. A hol lírai, hol maróan ironikus hangvétel mindehhez a 80-as évek kulisszáit használja, betekintést nyújtva a történelem hátsóudvarába. „Boldog, békés időben születni a többség szerint jó ómen. Mások úgy vélik – mondván: ezt csak rosszabb követheti –, hogy nem annyira jó.”

Ha kíváncsi arra, hogy Nagy Imre (sokatmondó név-főként egy történelmi időket feldolgozó post-komm regényben), egy ízig-vérig sportújságíró számára milyenek voltak azok 80-as évek... vagy egyszerűen csak saját élményeit szeretné felidézni-jöjjön el hétfőn! Nosztalgiázni, visszaemlékezni nem öreges dolog, sőt azt mutatja, hogy vannak még agysejtjeink. Jó hír-jegyezzük fel és meg.

Nagy Imre nem mellesleg tősgyökeres ferencvárosi, aki szeretett kerületét, utcácskáit és placcait becsempészte könyvébe is. Hőseiből gyakran igazi lokálpatriótát farag még abban a korban is, amikor divat az elvágyódás:

„Az út elején mindenki megtippelte, hol léptek le. Én nem városra fogadtam. Hanem a hazatérésetekre.” (Lokál)patriótának lenni így is lehet, szabad, kötelező: lazán, zsebretett kézzel szeretve a hazát.

Nosztalgiázzunk együtt, röhögjük ki magunkat és defektes emlékezetünket. Hihetetlenül távoli, de mégis déja vu-t keltő sztorik, ismerős arcok és szituációk, szabadság és fülledten erotikus diktatúrácska. Meg kommunizmus, amit ugye kötelező utálni.

A szavak mellett,  mintegy illusztrációként retró hangulatú képeket is láthatunk, Pálfi Balázs fotóművész urbanfotóit. Az élő(halott) nagyváros jellemző, beszédes szegleteiről, arcairól és tereiről. Koszos Kispolskikkal és üresen tátongó, de mégis hangulatos metróperonokkal.

Bővebb információ:

http://pinceszinhaz.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=228&Itemid=1

Retró számok és cicivillantások-micsoda (t)estek!