A buták nemcsak a kereskedelmi tévékben, hanem a magyar népmesékben is versenyre keltek egymással. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a Ferencvárosi Nyár Játszó-szerdái. Szerda délelőtt a Markusovszki téren Detre Annamária és Meseszínháza a "Buták versenye" című könnyed nyári mesét adta elő egy csapat icipici gyereknek és szüleiknek.

"A Buták versenye egy dramatizált népmese, amely irtó kedves és számos színészi lehetőséget tartogat. Az emberi hiszékenységről szól, arról, hogy milyen becsaphatóak és léprecsalhatóak vagyunk"-mutatja be sajnos mindig aktuális darabjukat Detre Annamária színművész, pszichológus, aki jelenleg egy török filmsorozatot szinkronizál. Színésznőként és drámapedagógusként elemzi és újraértelmezi a meséket. Nagyon sok gyerekkel találkozott és "dolgozott" már együtt.

-Az előadások során bevonják a gyerekeket, számít a véleményük?

-Általában igen, együtt rendeznek és játszanak velünk. Leginkább a drámajátékokhoz hasonlítanak előadásaink.

-Érdekli még a mai gyerekeket a népmese?

-Sajnos el lettek rontva a finoman fogalmazva idióta rajzfilmekkel. Én is szinkronizálok ilyeneket, de nem tudok azonosulni harcos, agresszív, harsány világukkal és szereplőikkel. 

Nekünk az a feladatunk, hogy újra megszeretessük a gyerekekkel a magyar népmeséket, amelyek valós emberek valós problémáikról szólnak. Nem túl bonyolultak, könnyen és világosan értelmezhetőek. 

-Mióta működik a Meseszínház?

-Más formában, de 90' óta. Egyfajta beavató színház szeretnénk lenni. Népszerű meséket (Piroska és a farkas, A kiskakas gyémánt félkrajcára) dolgozunk fel. Járunk-kelünk az országban, az augusztus végéig tartó Ferencvárosi Nyáron kívül kultúrházakban és óvodákban lépünk fel.  

-Hogyan hatnak a közönségre, milyenek visszajelzéseket kapnak a gyerekektől?

-A jó és jól előadott mese katartikus élményt ad, a gyerekek kiélhetik belső félelmeiket, vágyaikat-úgy, hogy közben nem sérülnek. Kis társulattal dolgozunk, négy főből áll a csapat. A meséket én dramatizálom, de a próbák során kollégáim is elmondhatják véleményüket.

A "Buták versenyére" például heteken keresztül próbáltunk, mint egy normális kőszínházi előadásra. Nem haknizni szeretnénk, a minőségben hiszünk. Meg szeretnénk szólítani a gyerekeket, akikkel együtt építjük fel a történetet.

Detre Annamária Meseszínháza a képzeletre és annak bemozgatására helyezi a hangsúlyt. Költséges és látványos díszletek, effektek és showelemek helyett a hagyományos mesélésre. 

A "nézőtéren" (lepedők a játszótér füvére terítve) üldögélő gyerekek nagyrésze idővel rákap a hagyományos sztori ízére, amelyben batyus parasztok és buta feleségeik babrálnak ki egymással. Mindenki azthiszi, neki van igaza-kópék és házisárkányok, élemedett feleség prototípusok küzdenek egymással.

Modoros, néha túljátszott párbeszédek, ritkán hallott szavak és kifejezések, vidékies stílusú színjátszás jellemzi az előadást.

Falusi, vásári feeling a nagyváros közepén. És még a nagyihoz sem kell lemenni hozzá.

A gyerekek mosolyognak, veszik a lapot, ki-kivillanak a tejfogak. Hétköznap délelőtt a tévé helyett a téren ülnek. Közösen szórakozva, hagyományos értékek alapján.