100 éve született Major Tamás. A XX. század színészóriásának, a Nemzeti Színház igazgatójának és a Katona József Színház alapítójának emlékére fontosabb filmszerepeiből, emlékezetes alakításaiból fotókiállítás nyílt a Pinceszínházban.
Major Tamás a Színművészeti Akadémia tanára, Bertolt Brecht elemző művészetének követője és a berlini Művészeti Akadémia levelező tagja volt. A színházi világ minden területén jártas, feledhetetlent alakított színpadon, filmben és versmondóként is. Gesztusai, mimikája és zsánere százada egyik legnagyobb -zsidó származása és vállaltan baloldali elkötelezettsége miatt sokáig mellőzött- művészévé tették. Művészi repertoárja a vérbő komédiáktól egészen legsötétebb tragédiákig terjedt.
Major Tamás 41 magyar játékfilmben szerepelt. Néhány közülük: Az életbe táncoltatott leány, A kőszívű ember fiai, A tizedes meg a többiek, Jaguár, Szemüvegesek, Szerelmi álmok, Utazás a koponyám körül, Régi idők focija, Szabadíts meg a gonosztól, Circus maximus, Ripacsok, Szerencsés Dániel, Hanyatt-homlok, Csak egy mozi.
A tárlatot Gárdos Péter, a Pinceszínház művészeti vezetője nyitotta meg, aki elmondta, hogy a jeles évforduló kapcsán fotókiállításukkal szeretnének megemlékezni Major Tamásról és művészetéről.
Sándor Erzsi nagyon közelről ismerte Major Tamást, személyes hangú, hol mókás, hol szomorkás megemlékezésben elevenítette fel a Mester alakját: "Tanár volt, sokak számára a Mester. 100 éve elmúlt, hogy megszületett és mindjárt 25 éve, hogy nem él. 10 évet kaptam az élettől, hogy megértsem, elsajátítsam és felfogjam. Átfőrendezte az agyamat, ma is abból a 10 évből élek. Nekem Tanár Úr és az Öreg (...)
Majorné Pap Mariska, az édesanyja, az újpesti Keresztényszocialista Párt helyi vezetőjeként már 11 évesen felléptette fiát. Mindent elkövetett, hogy Major Tamásból színészakadémista, majd nemzeti színházi tag legyen. "Az ember legnagyobb tehetségtelensége a saját anyja"-jelentette ki egyszer az Öreg az Ódry-n. Miközben hagyta, hogy anyám lelkesen gratuláljon neki. Emiatt nem álmodok karriert a gyerekeim helyett...
A háború előtt a városi színház ifjúsági előadásainak rendezője, itt gyakorolt és fejlesztette ki későbbi művészetét. A harmincas években mellőzték a Nemzetiben. "Nem megsértődni kell, hanem dolgozni." 1945-től a Nemzeti Színház igazgatója, a szétbombázott épület és társulat újjáépítője.
Pályája kezdetétől elkötelezett baloldali, fellépett a munkáskultúra estjein, tagja volt a Független Színpadnak és résztvett az ellenállási mozgalomban. "Nem lehet tegnap színházat csinálni." Csak a politikai színházban hitt, hogy mindennek legyen tétje. "Semmit nem lehet megúszni, a színházat, az újságírást és az életet sem."
"Játsszon úgy, mint a gyerek a homokozóban!"-javasolta nekem. A világ legnagyobb játékosa volt, a színpadon és az életben egyaránt. "Minden vérre megy!" és "Ugorjon fejest!". A Katona Színház alapító tagja, azzal sokkolta környezetét, hogy 70 évesen is képes volt váltani, újrakezdeni, nekilendülni. "Ha nem hal bele, akkor nem érdekel!"-mondta színházra, szerelemre, még a gyerekvállalásra is. Fiamat Tamásnak hívják."
A rendezvényen részt vett Karinthy Márton rendező, színházigazgató is.
A színészlegenda volt filmes kollégája és barátja, B. Müller Magdolna (Magyar Fotótörténeti Gyűjtemény Alapítvány) rendezésében november 19-ig ingyenesen látogatható a fotókiállítás a Ráday utca Kálvin tér felöli részén, a Pinceszínház külső termében (Török Pál u 13.)
Idézzük fel együtt a Tizedes meg a többiek, a Szabadíts meg a gonosztól vagy éppen a Régi idők focija emlékezetes pillanatait!
