
Tavaszi "Ízek, színek, illatok" címmel tavaszváró gasztro- és iparművészeti kalandozást tart a Ferencvárosi Művelődési Központ.
Díszvendég: Sepsiszentgyörgy, Ferencváros tesvérvárosa
Érdekességek a márc 25 és 28 közötti vásárból:
Négy napon keresztül a pécsi Vasutas Művelődési Ház modellezői mutatják be vasútmodelljeiket (Tóta W Árpád figyelmébe!). Szép és igen szórakoztató ketyerék, sípolnak, zakatolnak és sokkal olcsóbbak, mint a MÁV. Kevesebb mellékhatásuk van, mint a számítógépes játékoknak vagy a pónilovaknak. Ezenkívül ha a gyerek megunja őket, még apa is elbogarászhat rajtuk.
A rendezvény "Emu Nappal" kezdődik, hozzáértő madártartók és séfek mutatják be az igen különös kivitelezésű, posztmodern madarat, és azt, hogy milyen fogások készíthetőek belőle. Ornitológusoknak és madárbarátoknak csak az előadás első része ajánlott. Az emuk egyébként Ausztráliában élnek, egyszóval nem gyakran látogatnak a Kárpát-medencébe. Ha nincs pénze repülőjegyre, ragadja meg az alkalmat és ismerje meg a madárvilág száguldó predátorait! (Az alábbiakban egy igencsak berágott példány látható.)
Március 26-án pénteken egy napig tartó, békés minirevízió keretében a
Sepsiszentgyörgyi Színház bábosai veszik birtokba a színpadot. Igazi Benedek Elek mesékkel várva kicsit és nagyot! Péntek és szombaton még hagyományos sepsiszentgyörgyi ételeket is kóstolhatunk.
Evett már varrt húst, igazi
házi pástétomot vagy ördögpalacsintát? Ha nem, most megteheti (mivel otthon úgysem tudja, lehet elkészíteni, érdemes rárepülni az ízes alkalomra). Gourmanok részére a programsorozat kifejezetten ajánlott: különleges szörpök, lekvárok, gombák és sajtok garmada várható.
A jelenlegi gazdasági helyzethez igazodó, szociálisan érzékeny repertoárral várjuk nézőinket:
Március 27-én a Te rongyos élet! címmel operettslágerek
Március 26-án 11 és 15 órakkor Benedek Elek: Szegény ember királysága (Közben egészségügyi szürővizsgálatok: vérnyomás, koleszterin, ereink titokzatos világa)
Szombaton bemutatunk egy a kecskeméti
iparművészek által készített játszóteret, melyet a gyerekek mellett felnőttek is kipróbálhatnak. (Kivéve hazánk legkövérebb emberét, az 503 kilós Béla bácsit.)
Mindenkit szeretettel várunk programjainkra, melyek ingyenesen látogathatók!
Néhány szó az Emuról-a világ legnagyobb húsevő madaráról:
"A 8 hetes költési időszakban a hímek nem esznek, isznak és ürítenek. A fészekről is csak néha állnak fel, és minden behatolót - még a nőstényt is - harciasan elűznek a tojások közeléből. Az 56. napon kikelő csíkos emucsibék hamar lábra állnak, kétnaposan már el tudják hagyni a fészküket. A kakas 5 hónapig neveli őket, továbbra is rendkívül agresszíven fellépve minden vélt és valós ellenséggel szemben. Az egy éves fiókák már elérik a felnőttek nagyságát, ivaréretté azonban csak 2-3 éves korukra válnak.
Jelenleg nem állnak nemzetközi védelem alatt, bár volt idő, mikor tömegesen irtották őket.
Végszó:
1932-ben egy kisebb hadsereg gépfegyverekkel felfegyverkezve indult emutlanítani, de a "csatában" az emuk óvatosságának köszönhetően csak 12 egyed halt hősi halált (a másik oldal veszteséglistájáról nincs tudomásom)"
Forrás:
http://kempokez.freeweb.hu/madarak/emu/emu.htm
A szerelemről könnyű beszélni, újat és eredetit mondani annál nehezebb.
A Pinceszínház William Gibson "Libikóka" című darabjának színpadra vitelével nagy kockázatot vállalt. Még akkor is, ha Verebes Istvánt sikerült megnyerni rendezőnek. Nagy név, de ha sznobságunkat magunk mögött hagyjuk, könnyen beláthatjuk: Verebes István önmagában nem jelent garanciát. Neki is volt jó és csapnivaló darabja is.
A Libikóka látszólag egy szimpla szerelmi dráma, évődés-két egymásba bolonduló és örülő ember kapcsolatáról. Komikus elemekkel és melankolikus véggel. A végzet nem figyel be, talán mert száműzték a modern vikágból. Amerika két részén, két városban, köztük az óriási és kiismerhetetlen New York lakásaiban játszódik. Több helyszín VS. egy pirinyó színpad. A rendező mindezt úgy hidalja át, hogy nem vesz tudomást a földrajzi távolságokról. Amerikai városok helyett franciaágyakra koncentrál, úgy is ott dől el és -be minden. A két részre osztott színpad egyik fele Gittel (Dobó Kata), a másik Jerry (Szervét Tibor) apartmanjának hálószobája. Franciaágyak, szétdobált ruhák, szegényes honyha-New York. A város szívében és mégis azonkívül.
Dobó Kata önmagát játssza. A sikerre éhes művésznőt, táncost, aki már sok mindent látott és őt is sokan látták-főként szeretői, elsősorban meztelenül. Valódi énjét, egyedi és gyermeki naivitással átszőtt világát azonban még nem mutathatta meg, a nagyközönség nem igazán ismeri. A rendezők nem kíváncsiak rá. Nekik csak egy lyuk a golfpályán. A fiatalságán és csúcsformáján nehezen átkelő Gittel ebbe nem törődik bele, New Yorkban keresi a reményt. Hogy végre, egyszer, valahol... ...bárhol (akár egy night clubban is) híres lehessen. Tele van kishitűséggel és a mellőzött emberek sértődöttségével. Szervét Tibor alakítja Jerry, aki az USA poros kisvárosából való, nagyképű és komplexusos ügyvéd. Menekül felesége és annak vagyonos apja előtt, pedig mindent megadtak volna neki-főként unalmat.
Ehelyett várost, "hazát" vált. New Yorkba jön és egy party-n belebotlik a még mindig csábító Gittelbe.
Érzelmeiket kölcsönösen félnek kimutatni, tapogatózva közelednek egymáshoz, amelyből végül viharos, szexualitással, haraggal és kibéküléssel teli kapcsolat lesz.
Az útját és reményét vesztett, elfelejtett táncosnő szerepében legszebb és legemberibb, őszinte oldalát mutathatja meg Dobó Kata. Fiatalosan viháncol és félve néz szembe az élet kihívásaival. Szép, kemény, miközben nőies és érzéki. Imádja Jerry-t, de a pasi érzelmi autistaként nem tudja viszonozni heves lángolását. Szervét félelmetes magabiztossággal és őszinte férfiszenvedéllyel hódítja meg, majd dobja el Katát. Mindezt a színpadon.
A darab végén a két színész meghajol. Nagy a taps, de egyikük sem mosolyog. Gibson világa, túlcsorduló és önmaga ellen forduló szerelme láthatóan beléjük mart.
A Libikókától senki ne várjon csodát. Reális szerelemkép, a világ közepéről. Csoda, happy and és egymás nyakába borulás helyett szimpla, rideg világot mutat be, ahol a szerelem dugássá alacsonyodik.
Kopottas veronai erkélyek helyett magas bérházak, külvárosi bárok és elnyűtt, agyonhasznált ágyak szolgálnak a romantika színhelyéül.
Szilágyi Iván Péter
Kárpáthazánk a 10 millió újságíró országa: az elmúlt húsz évben kiderült, hogy mindenki tud írni és csupa Jókai Mór, meg Ernest Hemmingway alkotja a populációt. Aki másra alkalmatlan vagy lusta tanulni, kinevezi magát újságírónak, írónak, vagy ami a legborzalmasabb: "női irónak". Nő controll, plasztik mosolyok, megfelelő mellméret és plaza csacsogás. ...vagy a mindent elöntő, meleg szeretet-férfi kollégáik esetében.
Írásképtelen üzletemberek a fenti igényre jó érzékkel rátapintva minden sarkon újságíró iskolát alapítottak: időszámításunk előttről való, inkontinenciával küzdő szerkesztő bácsikák, potrohos horgász-újságírók és "neves szakértők" bevonásával. Ritka az olyan újságíró iskola, amely tényleg a szakmáról és annak szeretetéről szól, sikerül kiszűrnie, előhoznia a valódi tehetségeket a lelkes balfékek közül.
Abodi Rita író, fordító nemrég Penna Írósulit indított 10-15 éves gyerekeknek, mivel ennek a korosztálynak még sehol sem tanítják szervezetten az írást. A legszebb az egészben az, hogy a jelentkezőknek nem ígért csodás karriert, biztos állást, szerkesztői vagy bemondói posztot. Nem egy újabb pénzszagú karrieristaképzővel szerette volna súlyosbítani a körömlakkszagú szakmát, hanem valódi szellemi műhelyt, köröcskéket hozott létre.
A diákok többsége szüleik szelíd unszolására jött, szemfüles anyukák és apukák hívták fel a figyelmüket a sulira. Kiszúrták, hogy gyermekük erősen vonzódik a tollak, klaviatúrák világához és talán még tehetsége is van az íráshoz. A gyerekeket két csoportban "oktatják" (hagyják kibontakozni), az órákat a Tranzit Art Kávézóban tartják kerek asztalkák körül. A cél nem a szó szoros értelmében vett oktatás, itt nincs körmös, nyegle kioktatás, Havas Henrik. Nem az elméletet tanítják, azzal szadizva hallgatóikat, hogy kell kinéznie és milyen feltételeknek kell megfelelnie egy novellának, cikknek. Kreatív írást szeretnének oktatni, íráskészséget és azon keresztül személyiséget fejleszteni. Olyan dolgokat, amelyekre a pedagógusok egy jól körülhatárolható naftalinszagú, boldogtalan és gyerekekgyűlölő szegmense véletlenül sem vetemedne.
Kötetlenül beszélgetnek, cikkeket, verseket, novellát írnak, majd egymásnak felolvassák őket. A laza, szókimondó és kölcsönösen tegeződős tereferék alapján Abodi Rita feldob egy témát, asszociációs támpontot, amelyből kiindulva ott helyben rögtönöznek valamit. Először dumálnak, aztán írnak, végül együtt nevetnek, vagy sírnak a megszületett munkákon. Mindezt 2 órában. Kezdetben a gyerekek kicsit megijedtek attól, hogy mások előtt és "parancsszóra" kell írniuk, de aztán ráéreztek az ízére. Össze is barátkoztak, az 5-10 fős csoportok hamar megteltek és közösségként kezdtek működni.
A Pennában nemcsak az írással, hanem a fiatalok lelkével is foglalkoznak. MÚOSZ pszicho kivitelben. A Ferencvárosi Művelődési Központban (FMK) nemrég összegyűlt a csapat, műveik felolvasásával a "nagyközönségnek" is bemutatkoztak a fiatalok. A Művház "Szalon" nevű ízlélesen berendezett terme szolgált irodalmi "sasfészekként", kis pódiummal, rajta kacskaringós, eklektikus kávéházi székekkel.
Egyszerű, hétköznapi fiatalok adták elő műveiket. Olyan kislányok és kamasz fiúk, akiket a dohogó, recsegő hangon káráló nyugdíjasok "mai fiataloknak" szoktak hívni, és jól leszólnak. Pedig köztük is vannak jófejű és érző szívű kivételek-ha nem is túl sok.
Az irodalmi délután során mindenki felment az emelvényre és előadta saját novelláját, tárcáját: nem pillangókról, idióta és allergizáló szőrzetű pónilovakról és anyuról-apuról kellett írniuk, hanem hétköznapi témákról. "Mi jut eszedbe egy rád szegeződő pisztolyról?" Vagány, bevállalós Tarantinót megszégyenítő szösszenetet írt a témáról egy szerény, csendes, divatos kislány. Míg társa arról töprengett hangosan, vajh' Isten miért nem teremtette ugyanolyan tökéletesre az embert, mint sajátmagát? Szerinte azért, mert akkor nem okoskodhatna és nem szórakozhatna a halandókkal. Demszky Gábor és Hagyó Miklós örömére még a metró is megihlette a gyerekeket: retkes, üres, magányos hely. Hajrá BKV!
Bátor, merész, jópofa és laza írásokat hallhattunk. Semmi sallang, csupa fantázia és kreativitás. Néhány gyerek még énekelt is: "Szállj, szállj sólyom szárnyán..."
A délutánt közös játék és tortaevés zárta. Megdöbbentő volt látni, hogy a profi (művelt proli) újságírókhoz képest mennyi tehetség van a fiatalok között. Őket még nem rontották el és meg a sok akadémikus hülyeséggel.
Szilágyi Iván Péter
Az FMK segít a kulturális források lehívásában
Érdekes és elgondolkoztató jelenség, hogy a permanens pénzhiány és a gazdasági válság ellenére kulturális intézményeink tavaly először nem hívták le az összes meghirdetett pályázati pénzt. Számos forráslehetőség kiaknázatlanul maradt, például a táncművészet területén.
A Ferencvárosi Művelődési Központ (FMK) folytatva a nagysikerű Ferencvárosi Kulturális Fórum hagyományait és tematikáját, pályázatírási szemináriumot tartott a kerületi kulturális és oktatási intézmények vezetői számára. A megjelent intézményvezetőknek Virág Zsuzsanna programigazgató (Pinceszínház, Ráday Kultucca) adott rövid tájékoztatót a Nemzeti Oktatási és Kulturális Minisztérium által kiírt TÁMOK-pályázatok részleteiről. Mire és kik pályázhatnak, és főként: milyen feltételeknek kell megfelelniük?
Az Európai Unió által finanszírozott pályázatok célja, hogy ösztönözzék az oktatási és kulturális intézmények együttműködését, közös programokat megrendezését. Szeretnék elérni, hogy a diákok minél többször találkozzanak a színházak, tárlatok és könyvtárak világával. Minimum 5 millió forintra lehet pályázni, amely nagy lehetőséget jelent a forráshiányban szenvedő kulturális és oktatási életnek. Cserébe az unió alapos és pontos adminisztrációt ír elő, szigorúan ellenőrzi a pályázatok végrehajtását. Mivel egy uniós pályázat megírása külön szakértelmet és nagy precizitást igényel, sok művészembernek nehézséget jelent. Segítve munkájukat az FMK tájékoztató konferenciát hívott össze a Haller utcai művelődési ház szalonjában.
Virág Zsuzsanna alapos és informatív előadása után, a megjelent igazgatók és társulatvezetők kérdezhettek. Néhányuk kulturális vezetőt láthatóan szorongással és aggodalommal tölt el a pályázatírás ténye, nem igazán jártasak ezen a területen, míg más intézmények (például a József Attila-lakótelepi „Weöres-iskola”) már most is több nagy társulattal, színházzal működnek együtt.
Zubornyák Zoltán FMK igazgató elmondta, hogy új szellemű, kreatív művészeti rendezvényekre lenne szükség, amely a fiatalokat közelebb hozza a kultúrához. A kerületi oktatási intézmények vezetői nyitottak a kezdeményezésre, többek között kihelyezett színházi előadásokat tartanának, amelyeken a diákok megtekintenének egy színdarabot, majd drámapedagógus bevonásával átbeszélnék tanulságait, üzenetét. Nemcsak a nagy társulatokat és múzeumokat, hanem a kisebb kulturális intézményeket és színházakat is helyzetbe fogják hozni. Pénzügyi támogatást és megjelenési lehetőséget adva nekik. Zubornyák Zoltán elmondta, hogy az FMK szívesen pályázik együtt a kerületi kultúra képviselőivel, ernyőszervezetként nyitott közös pályázatok beadására. A ferencvárosi kulturális intézmények részéről várják a megkereséseket és ötleteket: hogyan és milyen rendezvények keretében szeretnének pályázni?
A TÁMOK-pályázatok során 5 évre előre kell tervezni, amelyből az első év költségeit fedezi a pályázati forrás. Kerületi iskoláinkban rendhagyó irodalomórákat, szavalóversenyeket és tematikus napokat terveznek. (A témanapok lebonyolításában kiváló és bizonyított partnernek számít többek között a Nevesincs Színház, amely gyakran tart emlékelőadásokat nemzeti ünnepeinkről és gyásznapjainkról.) A kerületi oktatás és kultúra találkozását és együttműködését a jövőben is segíteni szeretné az FMK.
A Pinceszínház pedig nyitott diákelőadásokra, sőt hosszú távon óvodás darabokat is terveznek.
Szilágyi Iván Péter
A budapesti kerületek közül Ferencvárosban működik a legtöbb civil szervezet. Egy részük bejegyzett, míg mások csak úgy összegyűlnek és élik mindennapjaikat-sokszor magánlakásokban találkozva. A lényeg, hogy legyen egy közös érdeklődési pont (pl. bridzs mánia), amely összeköti az embereket. ...és persze egy lelkes "aktíva", aki kézbe veszi a szervezést. Az ejtőernyősöktől a pipásokig, a lokálpatriótáktól a KÖZÉRT Egyesületig sokszínű palettát alkotnak. Magyarország egyik első civil szervezete, az Elvált Apák Érdekvédelmi Egyesülete is Ferencvárosból indult és azóta is az FMK-ban működik. Nemcsak apáknak, hanem anyáknak és gyermekeiknek is ingyen adnak tanácsot elhelyezési perekben és egyéb családjogi ügyekben. Kerületünkben működik még a nagymúltú Garabonciás Együttes, valamint horváth és török táncházak. Nem is beszélve Budapest egyik legnagyobb és legaktívabb görök közösségéről (a Jóska, József Attila lakótelep egyik választókerületében szinte csak áttelepült görökök laknak. Minden hónapban összegyűlnek, táncolni, beszélgetni, valamint ouzoval és fetával kényeztetni magukat.) A kulturális és "'életmód" alapján szerveződő egyesületeken kívül jónéhány katolikus, zsidó, roma és sváb közösség is a kerületet erősíti.
Számos civil kezdeményezésnek a Ferencvárosi Művelődési Központ (FMK) és kapcsolt intézményei adnak otthont, helyiséget, ahol találkozhatnak. Zubornyák Zoltán, a Haller Utcában lévő FMK igazgatója szerint egy művelődési háznak nem az a dolga, hogy kultúrát "csináljon".
A kultúrális életet inkább támogatni, helyzetbe hozni szeretnék, lehetőséget adva a bemutatkozásra a kerületi és azon kívüli kulturális egyesületeknek-akár konkrét helységgel és annak rezsi költségei átvállalásával segítve őket. Emellett saját együtteseik, tánc és színiiskoláik is vannak, de nyitottak újabb lakossági megkeresésekre is. Az FMK alkalmas kulturális, tánc és könnyűzenei rendezvények, versenyek helyszínéül-színházterme, szalonja és több kis helysége van. Nyaranta kertjükben még a hobbi-boszokrkányok is összegyűlnek lobogó tüzek mellett megünnepelni Szent Iván-éjjelét. Van más is: aktív kórusélet és teremfoci, nosztalgia táncház "szépkorúaknak" és persze joga, az új magyar népsport.
A helyi közösségi és civil életet összefogó Ferencvárosi Lokálpatrióta Egyesület (FLE) kutatásai azt mutatták, hogy sokkal több civil szervezet és klub működik a kerületben, mint ahányról tudnak. Csak hivatalosan nem jelentkeztek be, mert nem tudták, mi ennek az útja-módja. Mások egyszerűen nem akartak kimenni a fényre, jól elvoltak törzstagjaikkal. Számos civil szervezetnek a szükséges infrastruktúra megteremtése is komoly gondot jelent: hol nyomtassanak, internetezzenek, és persze miből?
Az FMK vezetése ezért úgy döntött, hogy egyik termét "Civil Kuckóvá" alakítja át, számítógéppel, nyomtatóval és netkapcsolattal. Előzetes bejelentkezés alapján az érdeklődő civilek ingyen használhatnák a helyiséget és technikai eszközeit.
Ezzel párhuzamosan a Pinceszínház -szintén az FMK intézménye- meglévő előadásaira épülő drámapedagógiai órák beindítását tervezi. A sajátos alkalmakon a diákok megtekintenének egy elődást, majd másfél órában kielemeznék a látottakat drámapedagógus vezetésével. Nem titkoltan az a céljuk, hogy közelebb hozzák a fiatalokhoz a színházak világát. Tekintettel az iskolák szűkös költségvetésére, a Pince kedvezményes áron biztosítana lehetőséget erre, és színészeivel akár ki is települ az iskolákba.
Szilágyi Iván Péter
(A boszorkányos fotó csak illusztráció! Ha bárki magára ismer... Nézzen magába és semmiképpen se szóljon a férjének! Az élő boszik ugyanis rejtőzködnek, illetve seprűjük miatt csak légifelvételek készíthetők róluk. Ehhez sajnos nincs elég szondánk, infrastruktúránk.)
Hollywood ember- és lélekölő gépezete magányos és önsorsrontó tehetségeit nemcsak lerántja, kiszívja és lelkileg elkoptatja. Konok igyekezettel lehazudja valós énjüket és átmaszkírozza őket. Új embert csinál belőlük, plakátnőket és férfiakat, mert pont ezek szeretnének lenni. Mindig olyan karaktert és emberi ízt, amilyenre éppen szükség és igény van. Dívát vagy prostit. Amerika filmmoguljai eladásra szánt cipőkként és kis estélyikként kezelték Greta Garbot is, az elérhetetlen svéd istennőt mítoszát kapcsolva hozzá.