Jártak már színészotthonban? Hallgattak már idős, elfeledett művészeket arról filozofálni, hogy „Mi lett volna, ha…?” A magyar kulturális és társadalmi élet tele van ilyen a kérdésekkel, elfojtott, de annál kínzóbb fájdalmakkal. Befejezetlen mondatokkal és félbetört sorsokkal. Rengeteg sopánkodással, jogos vagy megérdemelt fájdalommal. Minden másban lecsúsztunk élmezőnyből, de panaszkodásban világelsők vagyunk. Lógó orrú országunkban üdítő színfoltot jelent a Musicalitas „Carnival Night Fever” című előadása, amely az össznépi „depi” tovább spirázása helyett vidáman és energiával telve idézi fel a nyolcvanas éveket. 

A Ferencvárosi Művelődési Központ (FMK) a hazai musical élet és utánpótlásképzés egyik fellegvára-pedig nincs központi helyen és nem dúskál anyagiakban. Több színész iskolát is befogadott az intézmény, a Musicalvarázs megunhatatlan operett slágereket, míg a Musicalitas modern zenét és táncot tanít, népszerűsít. Demeter György neve és szakmai, énekesi múltja garancia a képzés és előadásaik színvonalára. Újszerű és néha meghökkentő ötletekkel, betétekkel tarkított műsort láthattunk most is. A 2007-ben alapított Musicalitas iskola rövid idő alatt nemzetközi ismertségre tett szert, Moszkvától-Hamburgig bejártak a világot-lehetőséget és színvonalas képzést adva fiatal tehetségeinknek. A utánpótlásképzés mellett egy másik, fontos missziót is ellátnak: határon túli magyar testvéreinknek is elviszik a hazai zene és zenélés örömét, ismert és népszerű dallamait. Mindezt jól érthető, gyönyörű magyar nyelven. Így ötvözik a modern művészetet a hagyomány és hazaszeretettel. Sok-sok fiatal és idősebb embernek okozva örömet.

A fiúk és lányok legújabb bemutatójukon is kitettek magukért: a „zenés játék” a retrónál és a fergeteges bulihangulatnál jóval többről szólt. Nemcsak a fiatalokat, a mai diszkónemzedéket akarták megszólítani, nem bugyuta és hajzselé szagú tini-slágereket vittek színpadra.  Demeter Gyuriék igazi, dúdolható és fülbemászó nótákra építették előadásukat, amelyet inkább low budget-shownak neveznék. Kis pénzből hatalmasat alakított a társulat, meglepő és érdekes színvilágú ruhákkal, a dalok közben vetítésekkel. Mozgás, zene és film egyszerre pergett a színpadon. Sok-sok humoros utalással napjaink gagyi hőseire, egyszerre nevettünk és tapsoltunk. Modern klasszikusokat hallhatunk a mai fiatalok számára „múltnak” számító 80-as, 90-es évekből. Sláger Rádió élőben, de annál sokkal több: a kor divatja, hajviseletei, beszólásai, sőt még egy eredeti diszkgömb is előkerült.

A „Carnival Night Fever” színdarab is egyben, rövid, de frappáns és jól megírt prózai betétekkel. Hitelesen, kedves megértéssel idézi fel a magyar szocotthonok pisiszag, protézis csattanások és papizás alkotta gerontológiai „szentháromságát”.  A fiatal színészeket először jócskán megöregítve, botokkal és ősz parókákban láthatjuk: egy színészotthon megkeseredett, lecsúszott, márcsak emlékeikben élő lakóit alakítják. Pedig a generációs szakadékok miatt nagy kihívás öreget játszani egy „mai fiatalnak”. A papik és mamik kapnak még egy lehetőséget, ajándékot a sorstól-meglepő módon nem a 13. nyugdíjról vagy balaton(öszöd)i nyaralásról van szó. Visszautazhatnak az időben, a darab rendezője mindezt egy szenzációs, az eredeti és igen népszerű filmsorozatból való bejátszással illusztrálja. A Csillagkapu legénységének köszönhetően visszarepülhetnek a múltba. Ifjúságuk éveibe. Újra kezdhetik, talán most sikeresek lesznek. A megroggyant, szenilis és összevissza beszélő, életük értelmét vesztett színészekből a szó szoros értelmében is előbújnak a fiatalok! Nagyot villantanak, még egyszer, utoljára-egy még nagyobb utazás előtt…

A színpadot tehetséges és vidám fiatalok öntik el. Hol szólóznak, hol együtt énekeknek-csodálatos táncbetétekkel: Mariya Mizinskaya, Huszti Réka, Németh Ádám, Kovács Molnár József, Balogh Betty, Hajdu Zsolt, Dévényi Viktor és az Artissimo Show Company tagjai szexis és vérlázítóan bátor táncelemeket visznek színpadra. Bátran emelgetik szoknyájukat, pörögnek-forognak-a nézőtéren ülő fiúk és aktív/passzív férjek nagy örömére. Közben újabb és újabb musical és -könnyűzenei slágerek csendülnek fel, vidámak és néha kicsit melankolikusak. Mint azok az idők voltak. A nézőtér kényelmes székei, szabályozott rendje kezd zavaróvá válni, a diszkó slágerekre nehéz nem táncolni, élni, szeretni.

A Carnival Night Fever tényleg „lázas” játék. Visszaálmodás. Elmúlt, de még mindig bennünk élő időkbe, amikor a zene még Zene volt és az énekesek nemcsak tátogó, levegőért kapkodó halakként vergődtek. A fellépő fiatalok mindegyike külön egyéniség, nem Johhny Deepek és Angeline Joliek, tökös és tökéletes sztárok. Hétköznapi, hibás és szerethető emberek. Néhány plusz kiló miatt innen nem hagytak ki senkit sem. Lelkes és elkötelezett csapat, sok erővel és rejtett energiával: Németh Ágnes, Legeza Balázs, Kósa Zsolt, Demeter Tamás, Zayzon Csaba, Toldi Tamás, Demeter György, Mezőfi Gabriella, Garda Zsuzsa, Kovács Réka

Aki nosztalgiázni szeretne, nézze meg. Aki öregnek hiszi magát, az is. Hamar be fogjátok látni: nem lehet megöregedni, csak beletörődni sorsunkba. Pedig buli az élet, pörögjünk hát, mint a stroboszkóp.

Kíváncsian várjuk a Musicalitas következő darabját, amelyet Máté Péter halálának évfordulójára állítanak színpadra.

Szilágyi Iván

Bővebb információ:

http://www.musicalitas.hu

VIDEÓK

Kedves, nosztalgikus hangulatú, régi idők húsvéti vásárait idéző forgatag fogad a Ferencvárosi Művelődési Központ (FMK) előterében. Egy erdélyi település főterét, piacát keltették életre a Haller utca kellős közepén. Szombat délután van és javában tart az "Ízek, színek, illatok" című tavaszköszöntő seregszemle. Az standokon népi különlegességek sora: tejből és vajból készült háziszappan, otthon préselt szilvalé, különböző -tényleg lekvárnak kinéző, made in nagymama feelingű- dzsemek. Hecsedli és erdélyi szallona. Kapható még húsvéti tojás és jóindulatúan bambuló bárányka, valamint plüssnyulak a köbön. Az alig felismerhető, avantgárd kinézetű kortárs nyusziktól kezdve a hagyományos "ölelgetés-kompatibilis" szőrszörnyekig.

A színházteremben erős háromnegyed-ház fogad, talán azért, mert csak délután 4 óra van. Meg szombat, délelőtt bevásárlás, délután meg a Balázs-show ismétlése. Az emberek ahhoz vannak hozzászokva, hogy színházba  menni, kimozdulni este kell. Kellene. A 300 fős nézőtér többségét megviselt arcú, kicsit fáradt, de meglepően jókedélyű magyar nyugdíjasok alkotják. Reménykedve néznek a színpadra, mindjárt jön a múlt, amely életük legszebb éveit jelentette. Hamar "bemozgatja" őket a Musicalvarázs Alapítvány "Te rongyos élet" című fergeteges musivalmixe. Retró show rövid zenés-táncos, néhol akrobatikus betétekkel, jófej, néha kicsit lámpalázas, de eredeti és őszinte fiatal színészekkel. Csinos lányok, szépszál legények-békebeli slágereket énekelve. Lehet így is, kulturáltan, de remekül szórakozni. Nem diszkóban rázzák végtagjaikat-alkohollal és kábszerekkel kiütve magukat, hanem frakkban és kisestélyiben, elegánsan és színvonalasan szórakoznak. Ettől még szexik, jóvágásuak és vagányok, emellett nem közönségesek és mindennapiak. Számukra a szereplés öröm és minden nézőjük ugyanolyan fontos. A kerekded, gyarapodó kilóival hősiesen együttélő, dajerolt hajú mamácska és az érzéki szexbomba ugyanannyi figyelmet és rózsát kap. Udvarolnak és pezsegnek. Hitelessen alakítják a fiatal szerelmest, a civódó házaspárt, a táncraperdülő nyugdíjast. Kiváló gárda, minden fellépő lány és fiú külön egyéniség, nagyszerű hanggal:

Czető Roland, Czető Zsanett, Csonka Krisztina, Hermál Henriett, Hermál Mátyás, Pauer Krisztina, Puskás Dániel, Rátonyi Krisztina-végül, de elsősorban: Valiszka László, a társulat vezetője. Ő az egész csoda lelke.

Olyan számok, valódi slágerek hangzanak el, mint a Meseautó, az Omnibusz, a Szép város Kolozsvár. Egy másik Budapest másik arca, olyan időkből, amikor az ifjú párok még karöltve sétáltak a beépítetlen, zöld Duna-parton. Lovaskocsik és pufogó autók szántották a pesti utcákat és rikkancsok árulták az Esti Hírlapot. Rend, tisztaság volt- szabadsággal és toleranciával. Mulatókkal és vörös lámpás házakkal, fojtott erotikával és sikamlós, de szerethető pletykákkal.

A Musicalvarázs Alapítvány Eisemann Mihály, Zerkovitz Béla, Fényes Szabolcs és Kálmán Imre darabjait és világát éleszti újra. Büszke magyar zsidókkal, megszeppent, de nagyon szerelmes párokkal, finom törékeny, jó házból való lányokkal és heves, de udvarias udvarlókkal. A színpadot fiatal arcok, huszon-harmincéves tehetségek uralják, csak néha tűnik fel egy-egy idősebb kolléga. Konkrétan Valiszka László, aki szerényen előreengedi a fiatal tehetségeket, nem magáért csinálja. Csupán különböző, apróbb szerepekben mutatja meg tehetségét, gyönyörű nótákat énekelve és feledhetetlen, paprikás és korhű beszólásokkal dobva fel az egyébként sem punnyadt hangulatot. 

Szép világ volt, -főként máma- jó felidézni. Sokat lehet tanulni tőlük.

A fiataloktól és a musicalekből is.

Házi pálinka, pityókás kenyér román elnyomás nélkül

Bíró Emese tanárember, de az FMK "Tavaszi Ízek, színek, illatok" mottójú vásárán szép és mutatós, hagyományőrző viseletben jelent meg. Szülővárosa Sepsiszentgyörgy hagyományos ételeit, édességeit és igazi erdélyi szilvapálinkát hozott magával. A kristálytiszta vízhez hasonló, áttetsző és csillogó páleszt műanyag üvegbe öntötték, rajta vignetta az „áru” nevével. Kétezer forint fél liter belőle, de Emese szerint máshol sem olcsóbb. Ha egyáltalán kapható. Mézeskalács székelykapuk és ehető, hófedte fenyőfák között faggattam a takaros és büszke mennyecskét, aki egyenes tartással, kihúzott háttal és rövid, tömör, frappáns válaszokkal adott ízelítőt az erdélyi nyelvjárásból és karakánságból:

(Egy kis háttérzene cikk olvasáshoz: https://www.youtube.com/watch?v=9QrcBRcJO18 )

„Erdélyből jövünk, Sepsiszentgyörgyről, amely Ferencváros testvérvárosa. A mi kis városunkban működő iskolaközpont szakácsosztályával készítettük el az itt látható ételeket, süteményeket és húsipari terményeket. A kenyértől kezdve a szilvapálinkáig minden házi. Jellegzetes ízeinkből, fűszerezésünkből szerettünk volna kóstolót adni. Minél régebbi recepteket ástunk elő, hadd ismerjék meg őket itt is.”

-Hol és hogyan lehet molyrágta recepteket találni?

-Elsősorban a nagymamám receptjei, így került az erdei fenyő a listára, amely egy daráltkeksz alapú sütemény. Ha porcukorral beszórjuk, az erdélyi tájra jellemző havas fenyőt mutat. Hoztunk még szilvapálinkát, köményes pálinkát, mézeskalácsot… Mindebből lehet kóstolni.

-Sokszor járnak haza, az anyaországba?

-Ahányszor hívnak, mindig jövünk, soha nem utasítunk vissza felkérést és szeretettel várjuk Önöket is vissza! Kiruccanásainkat általában testvérvárosi és -iskolai kapcsolatok alapján szervezzük. Két hét múlva Tokajba megyünk, ahol borászati és főzőversenyen méretik meg magukat diákjaink. Ősszel is Magyarországon jártunk, az évszakhoz illő ételeket kínálva. Az akkucska egy télire eltett, reggelire való étel darált paradicsommal, zöldségekkel, paradicsompaprikákkal. Hasonlít a lefagyasztott padlizsánhoz, csak mi kamrában tároljuk őket és nem jégszekrényben.  

-Melyik konyhákat tanítják sepsiszentgyörgyi szakácsiskolájukban?

-Számos kultúra ételeit és fogásait, a hagyományos magyar konyhát külön tantárgyként oktatják. Még a hazai íz világon belül is óriási különbségek vannak: az erdélyi kolbászban például nincsen paprika. Gyorsétterem vezetést és -szervezést is tanulunk.

-Erdélyországban a hagyományos ételek mennyire tartják magukat?

-Eléggé jellemzőek. Az, hogy mi kerül az asztalra, nagyban függ attól: mi terem meg? Nálunk például nagyon fontos alapanyag a burgonya, vagyis a „pityóka”. Azonkívül a különböző kukorica és búzafajták.

-A tradicionális ételeket megeszik a fiatalok?

-Vannak értelmes emberek, akik felfogják, hogy a hagyományos és természetes ízek mennyivel jobbak és egészségesebbek, mint a népszerű, agyonreklámozott ételek. Szerencsére nagy a mirelit termékek ellenkampánya. A fagyaszott ételek helyett inkább a friss zöldséget-gyümölcsöt veszik, még akkor is, ha pár forinttal, lejjel drágábbak a kistermelők árui. Sokatmondó tény, hogy az új divatbetegségek nagyszüleinkre nem voltak annyira jellemzőek-mivel másképpen étkeztek!

-Mi a házipálinka titka? Mitől lesz ízes, ütős?

-Nagyapám szerint akkor lesz igazán jó, ha megszenvedünk érte! A szilva a hegyes, dombos vidéket szereti, ahol bizza’ nem olyan könnyű felszedegetni a gyümölcsöt. Fontos az érlelési idő, az éghajlati viszonyok és persze a kifőzde színvonala.

-Az EU-csatlakozás óta hazánkban tilos házi pálinkát főzni (bezzeg a vesezúzó ócska német sörök, Plusz-borok jöhetnek). Romániában még lehet, fennmaradt a hagyomány?

-Lehet, általában saját használatra főzik az emberek. „Pálinka” néven nem szabad forgalmazni, mivel Magyarország levédette ezt a nevet. A jó házi pálinka egyébként 50 fok felett van és orvosság. Nagyapámék minden reggel megittak egy kupicával és olyan egészségesek voltak, mint a makk!

-Házikenyeret még sütnek?

-Hogyne, nálunk a pityókás házikenyér jellemző. Semmilyen adalékanyagot nem használunk hozzá: sem öregedés gátlókat, sem fehérítőt, sem puffasztó anyagot. Ennek ellenére pityókás kenyerünk még egy hét múlva is ízletes, nem szárad és penészedik.

-Mi a helyzet a mézeskaláccsal? Készítése sokak szerint külön tudomány.

-Elsősorban fantázia kell hozzá, bármilyen formájúra meg lehet csinálni. Egy pléh sínnel vágjuk ki őket. Ide, a vásárra mézeskalácsból gyúrt székelykapukat hoztunk-közepükbe kis fotót tettünk városunkról.

-Az elszakított területeken, Sepsiszentgyörgyön milyen magyarnak lenni?

-Mivel Kovászna megye szíve, nem érződik annyira a román elnyomás. Ha a politika nem szól bele, egész jól megvagyunk. Megférünk… Muszáj megférni. Így hozta az élet…

-A magyar fiatalok mennyire tartanak ki identitásuk mellett?

-Amit tiltanak, ahhoz mindig is jobban ragaszkodtunk. Ma már nincs konkrét elnyomás, de nagyszüleink történeteit, sorsát jól ismerjük.

A sepsiszentgyörgyiek standjánál nagy a nyüzsgés, az erdélyi ételek és italok főként az idősebbek fantáziáját mozgatják meg. Sokat látott, szép mélyen barázdált arcú bácsika gusztálja a kínálatot. A látszat kedvéért mindent megnéz, de hosszabban csak a pálinkánál időz. Sajnos nem lehet kóstolni, pénze pedig nincs elég.

Mielőtt elbúcsúzik, odamegy az árusokhoz, gyengéden megsimogatja arcukat és jó egészséget, sok erőt kíván. Az erdélyiek kedélyességét látva megszelídülnek az emberek.

Szilágyi Iván Péter

A balhé-orientált kereskedelmi médiában sulykoltakkal szemben az Fradi szurkolóinak többsége sportszerető, derék magyar ember. Mentalitásukat és nyitottságukat jól mutatja, hogy kulturális fesztiválsorozatot lehet szervezni a Fradi-pályán, amely mindenképpen jó irányba mutat. Közelebb hozhatja egymáshoz a sportot és a kultúrát, a művelődés és a hazaszeretet kétféle úton járó, de azonos célokért munkálkodó képviselőit. A rendhagyó kezdeményezésről Oszvári István ferencvárosi jegyzővel, Zubornyák Zoltánnal a Ferencvárosi Fesztivál főszervezőjével és Berki Krisztiánnal a Fradi igazgatójával beszélgettünk.

Oszvári István jegyző koordinálja az Ferencvárosi Önkormányzat és az FTC kapcsolatait: "Világéletemben Fradi szurkoló voltam és aztán úgy hozta a sors, hogy ide jöhettem dolgozni. Amikor megkérdezik, hogy hol dolgozom és elmondom, hogy Ferencvárosban vagyok jegyző-száz esetből kilencven-kilencszer visszakérdeznek: "Milyen edző"? Ennyire összekapcsolódik Ferencváros neve a sporttal... (Nevet)

Én is futballoztam, de nem versenyszerűen. A fiam viszont hosszú évekig játszott a Fradi utánpótlás képzésében és mindmáig futballozik. Két évvel ezelőtt ferencvárosi képviselők, önkormányzati dolgozók barátságos meccset vívtak a Fradi játékosaival. Természetesen ők nyertek, de nagyon nem kaptunk ki! Elég nehéz volt tizenöt fős csapatunkat összehozni, mert sok a női dolgozó, a fiúk egy része pedig már nem meri bevállalni a tornacsukát.  

Pár hónappal ezelőtt Zubornyák Zoltán felkeresett, hogy lenne egy ilyen ötlete. Én rögtön lecsaptam a kezdeményezésre és összehoztam őket Berki Krisztiánnal. Így jutottunk el a mai megállapodásig, amely egy óriási durranás. Képzelje csak el, István a király ilyen környezetben! Csodálatos lesz! Sajnálom, hogy a sajtónak csak ilyen kevés képviselője jött el." A Ferencvárosi Önkormányzat nemrég elfogadott sportrendeletével aktívan támogatja a ferencvárosi utánpótlás nevelést, a jégkorong, a kosárlabda és a kajak-kenu szakosztályt. Támogatnák egy FTC Futball Akadémia létrehozását is, ahol ifjú focistáink tanulhatnának és edzhetnének. Oszvári István szeretné elérni, hogy az önkormányzat a fiatal futballistákat is segítse. 

Zubornyák Zoltán: "Hosszú évekig a Bakáts téren rendeztük meg a Ferencvárosi Fesztivált, de a mélygarázs-építkezés miatt új helyet kellett keresni számára. Olyan emblematikus helyszínt, amelyet mindenki ismer. Ha Magyarországon kimondom a Fradi-pálya nevét, mindenkinek tudja, hol és miről van szó."

Berki Krisztián a sport mellett elkötelezett híve a kultúrának is. Színházak, koncertek nézőterein is gyakran találkozni vele: "A sportot össze szeretnénk hozni a kultúrával és ehhez nagy segítséget kaptunk Zoliéktól, valamint kiváló munkatársaitól. Egy hét alatt előkészítettek mindent! Nyári rendezvényünk csak a kezdet lesz. Merészebb, nagyobb terveink is vannak.  

-A szurkolók mit szóltak az ötlethez, hogy kulturális események is lesznek az Arénában?

-Újonnan bevezetett és sikeresnek bizonyult szurkolói kártyánkkal nemcsak sporteseményeket, hanem kulturális kikapcsolódási lehetőséget is kínálunk regisztrált tagjainknak. Sportolóink is jelen lesznek a fesztivál eseményein, egymás mellett fog ülni szurkoló és sportoló. 

-A televíziók tudósításaival szemben a Fradi szurkolói belevaló, de tisztességes és békés emberek. Családosok vannak köztük?

-A szurkolói kártya bevezetésével az a célunk, hogy visszahozzuk a családosokat a stadionba. Most kezdtük el különböző, egyéni hangulatú szektoraink kialakítását, folyamatosan egyeztetünk a szurkolói csoportokkal. Nyugdíjas és családi szektorokat is tervezünk.

Zubornyák Zoltán: "Apám először egy Fradi-mérkőzésre vitt ki, meccsre járni akkor még családi tradíció volt. Köszönhetően a Ferencvárosnak olyan jegyárakkal tudunk dolgozni, hogy megint kijöhet egy négytagú család." 

Berki Krisztián: "Talán most érkeztem el abba a korba, hogy minden kulturális eseményre nyitott vagyok. Van olyan előadás, amelyre csak egyszer megyek el, de a többségük nem ilyen. Színházi ember vagyok, sok színészt személyesen ismerek. A színművészek és a sport szorosan összekapcsolódik egymással. Néha, amikor az előadás szünetében visszamennek az öltözőbe, már várja őket a bekapcsolt tévé és a közvetítés. Focimeccsekre azonban sajnos nem jönnek ki, mert kialakult egy negatív kép. Pedig nem érdemes mindent elhinni, szurkolni élőben a legjobb!"  

"Erkölcs, erő, egyetértés!"-hangzik a Fradi jelszavai. Alapértékek, amelyeket negyven (+20) éven keresztül próbáltak kilúgozni a magyar fejekből. Pedig ha valamikor, hát most és ebben a városban igazán szükség van rájuk.

Jelképes párhuzam: két év után ismét látható és hallható lesz Budapesten az "István a király", a hazaszeretet egyik legszebb darabja-mindez nemzeti csapatunk stadionjában. Talán újra kihúzhatjuk magunkat, és nemcsak a lelátók székein ülve.

Szilágyi Iván Péter

Ferencváros és a Fradi kulturális együttműködése 

A Pinceszínház "Annie, Anna, Annabella" című darabja nehezen értékelhető, ugyanis kacifántos sztorik helyett, inkább egy nyíltszíni lélekelemzést láthatunk. A Nő három megtestesülését: Annie-t a primitív és káromkodó idős takarítónőt, Annát a fiatal és csodaszép kamaszlányt és Annabellát a beérkezett, de boldogtalan írónőt. Az egymás után bemutatott karakterekben semmi különös nincs, számtalanszor feldolgozták őket színpadon és irodalomi művekben. Három nő, a nőisség különböző fokán. A darab különlegességét az adja, hogy mindhármukat Györgyi Anna játssza.

A darab első harmadában egy koszos, igénytelen, földről zabáló, magában dohogó és őszülő tipikus cseléd lép a színpadra. Ruhája igénytelen, haja kilóg, gyanakodva pislog ki esztétikai atomvillanásként ható sapkája alól. "Gazdáiról" és életéről mesél, láthatóan az örület határán egyensúlyozva. Vérprofi proli, az állattá alacsonyodott ember.

A "takkernő" távozása után a színpad elsötétül, majd egy csodaszép, szexistennő lép elő. Kihívó, fekete fehérneműben-Györgyi Anna újra. Fiatal lányt alakít, útját és helyét kereső frissdiplomás szépségét, aki nem tudja: merre van az előre? Mi legyen? Értelmeségi nő, vagy inkább gazdag férfiak szajhája? Györgyi Anna nem az a tipikus szépség és éppen ez teszi vonzóvá, dögössé. A nézőtéren ülő férfiak ugyanarra gondolnak, amikor meglátják. (Megfejtés: természetesen a feleségükre, mi másra.) Kifejező arca, csacska és csücsörítő szája, álmodozó szemei, formás teste-igazi nő, őzike és tigris egyben. 

Harmadik szerepében egy véletlenül sikeressé vált, neurotikus írónőt alakít. Középkorú, helyét és fejét vesztett asszonyt. Nem tud mit kezdeni hírnevével, Györgyi Anna érzékletesen és empatikusan ábrázolja a "celebek" törékenységét. Ahogy cigire gyújt, majd laza elegenciával elnyomja, tanítani kéne! Hol a fotósoknak pózol, hol őrjöng, de legfőképpen iszik. A bukott nő.

Az "Annie, Anna, Annabella" nem himnusz a nőiességről, nincs tanulsága, sem értelme. Györgyi Anna egyedül viszi és elviszi az egész darabot.

Mikor a vége lesz, erős hiányérzetünk támad, viszont Györgyi Annának köszönhetően biztos szép álmaink lesznek.

Szilágyi Iván Péter 

A Pince Cabare vidám szomorú, savanyú-édes múltidézés-pillanatképek a századforduló soknemzetiségű Budapestjéről. Egy olyan, valóban polgári és értékelvű világról és városról, amely befogadott, lehetőséget adott és kultúrára éhes lakóit nem érdekelte: ki milyen származású? Ahol meglett polgáremberek, a keresztény középosztály tagjai heti rendszerességgel jártak "zsidó kabaréba". Vörösre tapsolva tenyerüket.