Az Eiseman-Szilágyi szerzőpáros „Én is a kisöcsém” című operettje állandó vendége hazai színházainknak, örök népszerűségre van ítélve. Talán azért szeretik annyira, mert nem napjaink bús-Magyarországról szól, hanem egy vidám, évődő és életigenlő népről és korról. Amikor a fiatalurak még öltönyben jártak, megadták a tiszteletet egymásnak és az idősebbeknek, választottjuk kezét pedig annak édesapjától kérték meg. Szép volt, talán igaz se volt. Persze akkor is léteztek érdekházasságok, könnyűvérű nőcskék, lazán lepattintott udvarlók, vérbő erotika és persze fellángoló érzelmek. Az „Én és a kisöcsém” mindezen érzelmek és alakok egyvelege-könnyed, idealista, de felejthetetlen darab, amely néha kicsit avítt, régiesnek tűnő humorral operál. Viszont fiatalokat és volt fiatalokat, tehát minden embert foglalkoztató örök kérdésekre keresi a választ. Itt még létezik happy end, szép befejezés, amelyet oly sokan hiányolnak a mai kapcsolatokból. Nincs benne durvaság, káromkodás, realizmus, van viszont idilli szerelem és polgári nevelés, kimértség. 

 

A FMK több mint 300 fős színháztermében teltházzal mutatták be a darabot, már jó előre minden jegy elkelt. A nagy érdeklődésre tekintettel pótelőadást hirdettek meg a szervezők. 

 

 

A nézőtéren rengeteg fiatal arcot, barátot és drukkert lehetett felfedezni. Átlagos, „mindennapi” kamaszokat és fiatal felnőtteket, akiknek ugyanúgy „bejöttek” az Én a kisöcsém tréfái, poénjai, mint a mellettük ülő idősebb pároknak. A MusicalVarázs Színpad 2004. óta működik és összefogja a fővárosi színházakban játszó gyerekszínészeket. Heti rendszerességgel képzik őket (tánc, beszédtechnika, színészmesterség) és nyaranta Szigligeten csapatépítő, képességfejlesztő tábort is szerveznek az ifjú tehetségeknek. Az FMK-ban működő színitanoda hallgatói nemzetközi versenyeken is taroltak, emellett rendszeres fellépői Budapest színházainak, ismert televíziós sorozatoknak és a legnagyobb fővárosi és Budapest környéki művelődési házaknak.

 

Az Én és a kisöcsém legtöbb szereplője gyermekszínészből lett felnőtt művész, akik lámpaláz nélkül és igen jól boldogultak a felnőtt karakterekkel, valamint a dugig telt nézőtér nyomásával. Művészetük báját és szerethetőségét éppen az adja, hogy nincs meg bennük a profi színészek fáradtsága, monotonitása. Nem unottan darálják, hanem érzelemmel és nagy akarással adják elő szövegüket. Mindegyikük külön egyéniség és ez igaz a velük játszó idősebb, tapasztaltabb színészekre is. A Valiszka László vezette MusicalVarázs Színpad előadása egész estés program, ifjú tehetségekkel és szívfájdítóan szép slágerekkel. Az Én és a kisöcsémet előadó fiatal művészek modern, „mai fiatalok”, hihetetlen elkötelezettséggel és lendülettel. Nem kortárs műről és humorról van szó, de mégis teljesen beleélik magukat szerepeikbe, ha kell modorosak, ha kell elsöprően szerelmesek.

 

 

 

A darabot csak ajánlani lehet és tudom. Aki kopott profizmusra vagy modern, absztrakt színházra kíváncsi, ne nézze meg. Mindenki másnak viszont csak ajánlani tudom Valiszka László és Gasparik Róbert rendezését.

 

Szilágyi Iván Péter