Lehet e verset énekelni, József Attila vagy éppen Radnóti Miklós sorait dalolva előadni? És van, akit ez érdekel? Miközben éve óta halljuk, hogy a versek visszaszorultak, végük van mint a botnak, jön az IPad és az MP3-az FMK-ban három sokat látott muzsikus fergeteges vers klubbot hozott össze.
Fülbemászó, szinte meditatív dúdolgatást és térden való taktusverést előidéző dallamokat fabrikáltak a nagyok verseihez, egy hangszerekkel teli színpadon: akusztikus gitárok, koboz, buzuki, hegedű, furulyák, khena, kalimba, esőfa, udu, bongó, konga, darbuka. Mindet profi szinten tudják megszólaltatni, és még baromira élvezik is.
Az FMK Szalonja péntek este megtelt zenével, verssel és elégedett, mosolygó emberekkel. Ritka látvány-főként válságban és főként a mindig morgó Magyarországon. A Strófa zeneterápiaként is használja énekelt verseit, nem utolsósorban azért, mert pszichiáter is van köztük.
"Én és Silling Tibi nagyon régóta zenélünk együtt, a Szélrózsa zenekarban kezdtük. A Strófa zenekart 2006-ban hoztuk létre, Kanadában Torontóban alakultunk meg, ahol énekelt verseimet adtuk elő. A 80-as években a versek megzenésítése még nagyon népszerű volt, elég a Kalákára, a Szélrózsára, vagy éppen a Szélkiáltóra gondolni.
-Verseket olvasni ma nem „trendi”, divatos dolog. Honnan jött az érdeklődés?
-Annak idején, mikor még 2 éves volt a sorkatonaság, rengeteg szabadidőnk volt. Hogy eltöltsem, verseket kölcsönöztem ki a laktanya könyvtárából. Már akkor is előkerült a gitár és zenélgettünk barátaimmal. Egyszerre tanultam a gitározást és a verseket. Akkor még a -főként a KISZ-rendezvényei keretében- rengeteg fellépésünk volt, bejártuk az egész országot. A média ma elnyomja ezt a stílust, mert nem tipikus slágereket játszunk. Az az érzésem, hogy szándékosan butítják az embereket. Persze vannak értékőrző kivételek, mint a Duna TV, ahol szerepeltünk is.
-Hogyan passzintják össze a verset és a zenét?
-Nagyon sok verset olvasok. Amelyekhez eszembe jut valami dallam, legépelem és félrerakom. Rengeteg versem van otthon összegyűjtve. A klasszikus Kalála-stílusban zenélünk, sok akusztikus hangszerrel és énekléssel. Hárman három szólamban éneklünk. Inkább a verset hagyjuk előtérbe kerülni. Ady Endre, József Attila, Radnóti Miklós és Kosztolányi Dezső mellett egyre több modern költőtől játszunk, Buda Ferenctől kezdve egészen Kányádi vagy Csoóri Sándorig.
-Hogyan kerültek az FMK-ba?
-Itt lakom a József Attila-lakótelepen, Tamás pedig a Gát utcában (József Attila szülőházától egy sarokra). Bejöttünk és beszéltünk a vezetőséggel, akik nagyon pozitívan álltak az ötlethez. Inkább a középkorosztályból kerülnek ki vendégeink, főként ismeretségek útján. A Facebook megkönnyítette a koncertek szervezését.
-A mai világban van e még helye a versnek?
-Szerintem mindenképpen van jövőjük, vannak érzések, amelyeket csak verssel lehet kifejezni. Megdöbbentő, hogy rendhagyó irodalomóráink mekkora sikert aratnak a diákok között. Ha már két-három emberben otthagyjuk a versek szeretetének magját, van értelme a munkánknak.
Péntek este nem könnyű kicsalogatni az embereket, főként a város peremén. Mégis: szépen-lassan, de megtelik a terem és amúgy pestiesen elringatjuk magunkat. Szomorkás, szexi dallamokra, városi legendákra és egyszeri örök érzésekre.
https://www.youtube.com/watch?v=diNsCpETu-I
