Szögezzük le: a Bukás című film és Bruno Ganz dermesztően hiteles Hitler-alakítása után nem lehet újat, jót és jól mondani a nácikról. A Bukás készítői túlléptek a "minden náci gonosz és örült, minden felszabadító hős volt" klisén. Árnyalt személyiségábrázolásokat láthattunk, függetlenül attól, hogy kiről volt szó. Meg is kapták érte a magukét...

Forgách András Léni vagy nem Léni című műve ellenben politikailag teljesen korrekt. Tegnapi bemutatóját akár TGM és Heller Ágnes is felkonferálhatta volna. Filozófikus mű. 

A Léni Riefenstahlról szóló történelmi darab nagy kihívás elé állít színészt és nézőt egyaránt. A két felvonásos, több mint kétórás monológ készítői már az első részben elmondanak és elmondatnak mindent, amit "Léniről" tudni érdemes: istenítette Hitlert, plátói szerelem fűzte hozzá, imádta a férfiakat és mindent megtett a támogatásukért. Jó befektető volt, agyilag és ágyilag, decsak rövidtávon. Élete nagyrészében kirekesztett lett náci pártfogói miatt.

Almási Éva, Pápai Erika és Marjai Virág élete különböző szakaszaiban mutatják be a jókezű, egyesek vélemények szerint zseniális botrányfilmest: fiatal agilis fruskaként, érett nőként és 100 éves matrónaként, aki épp akkor élt túl egy halálos repülőbalesetet.

A színészek alakítása és -stílszerűen- kitartása példaértékű. Ugyanolyan olimpiai hévvel és svunggal mutatják be Lénit, egyszer, kétszer, harmadszor... Egy ötletes és erős kezdés után a darab folyamatosan ismétli önmagát. Néhány kétségkívül érdekes, zaftos történelmi tényen és pletykán (Mick Jaggerrel és a zsidó Balázs Bélával is jóban volt a "náci" rendezőnő) túl újat és művészit nem mutat a darab. Eredeti ötletek, virtuóz párbeszédek előfordulnak, de rögtön elvesznek és bugyogva elsüllyednek a hosszúra nyúlt szótengerben. Egy nyilvánvalóan nem aktuálpolitikai felhangú Hitler-idézetből még azt is megtudhatjuk, hogy a nácik (is) csak eszköznek és megoldandó problémának tekintették az alkotmányt. Itt befejeződik az idézet és jöhet az aha-élmény: "Hát igen, új diktatúra épül!" 168 helyett 2 óra alatt.

Léni monológja inkább a Spektrumra való, szigorúan kétrészben-mint színpadra.

Léni csak ül és mesél. A nézők pedig kapkodják a levegőt és le-lehanyatló fejüket. A háborús bűnökkel vádolt művész kihallgatói néha leleplezik a nő hazugságait, önbecsapásait, de ennek ellenére is kitart igaza mellett: nem volt náci, de nagyra tartotta Hitlert. Ezt még a háború után sem hajlandó letagadni. Összefoglalva: hosszas kihallgatások, rövid és száraz ágyjelenetek és egy rendkívül leegyszerűsítő Hitler-alakítás (Szegezdi Róberttől), amelyből megtudhatjuk, hogy Adolf Hitler idióta, feminin és rángatózó idegbeteg volt.

Chaplin Diktátorának utánérzése, magyar hangon.

A színpadot sújtó tragédia akkor éli el csúcspontját, amikor "szinkronizálják" a diktátort és egy kirakati bábura vetítve Hitler magyarul kezd el ordítozni. Magyar hangja keservesen üvölt, már-már bereked, de az eredeti és sajnos tömegeken bevizsgált "Hitler-hatást" nem tudja hozni. Negró reklám.

A Léni vagy Léni címe sokat sejtetett, talán ez a legjobb a darabban. Maga az ötlet nem túl eredeti, de gondolatébresztő. Sokat ki lehetett volna hozni belőle. Az igazsághoz és a szórakozáshoz azonban nem kerülünk közelebb a kétórás idegtépő monológ után sem.

A darab írója és rendezője nem mer állást foglalni abban a kérdében, hogy vajon hihetünk e Léninek? Marad a csend, a csacsogás és a permanens szempillarebegtetés, amely Leni Riefenstahlt egy hataloméhes, buta kis kokkotként mutatja be. Aki nem tudott filmezni, fotózni és jól partner választani.

A Léni vagy nem Léni című darabot ajánljuk türelmes történészeknek, okosan bólogatni tudó bölcsészeknek és lelkes antifasisztáknak. 

Az Akarat diadalából a türelem próbája lesz.

Fotó: www.port.hu