A magyar értelmiség egyes köreiben nagy divat lett diktatúrát kiáltani-sopánkodni mindig és félni minden körülmények között. Jól fizetett hivatásos panaszkodók, közírók és esztéták dikta-túráztatják magukat és az országot. Miközben fogalmuk sincs: milyen is az igazi elnyomás... A Pinceszínházban megtudhattuk, bepillantva az egyik legnagyobb magyar hős, puritán "szupersztár": Mindszenty József hercegprímás életébe.

A Szeretlek Faustot közel negyed évszázada játsszák a magyar színházak (határainkon innen és túl), mégis könnyedén megtelt a nézőtér. Mindszenty fogalom, kiállása sokak számára példaértékű. Annak ellenére is, hogy nem mai értelemben vett hős, nem zselés hajú és agyú, kigyúrt, dekadens szupersztár volt. Pont az ellenkezője. Szálkás, kőkonzervatív, kifejezetten régi vágású főpap, aki még hitben és hazában gondolkozott. Akit a szó szoros értelmében "puhított" nyilas és kommunista csőcselék. Szálasi Ferenc és Péter Gábor egyaránt. Megtapasztalta, hogy milyen is az igazi elnyomás, mégsem tört meg és véletlenül sem rohangált külföldre hisztérikus rohamokban kitörve feljelentgetni saját hazáját.

A Pince a polgári színjátszás egyik legelismertebb hazai műhelye, amely gyakran foglalkozik a magyarság sorskérdéseivel. Márai színházához jól illik Pozsgai Zsolt darabja és annak elegáns merészsége. A Szeretlek Faustot Kiss József vitte színpadra, csodás megrázó lelki élményt nyújtva. A cselekmény 1944-ben Sopronkőhidán játszódik. A börtönben két „híres rab”, Mindszenty József és Jávor Pál. Két ellentétes személyiség, két különböző életszemlélet. A hitét megszállottan őrző Pap, és a változásra mindig kész Színész.

Lux Ádám Mindszenty József szerepében fényt hoz az egyébként sötétségbe burkolódzó színpadra, amelyen csak egy priccs árválkodik. A magány és a kétségbeesés jelzéseként. 

Jelmezek, effektek, művér nélkül is hitelesen jeleníti meg a szenvedő, de igaz embert-aki fél életét különböző diktatúrák börtöneiben töltötte. Lux Ádám nem idealizálja a katolikus főpapot, egy nagyon büszke, sőt kevély, de tisztességes és hajlíthatatlan egyéniséget mutat be. Néha megijed a saját szerepétől, kizökkken, majd kétszeres erővel tér vissza. Mélyfekete papi stólában szálegyenes tartással. Alatta ing, jágeralsó, amelyet összevéreznék a Mindszenty Józsefet ütlegelő kommunista, nyilas, majd újra kommunista keretlegények. Gumibot és piros festék a fehér posztón.

Kautzky Armand színészként legendás elődjét és kollégáját, Jávor Pált kelti életre, akit a fikcióban zsidó feleségének megszöktetése miatt Mindszenty-vel egy cellába zárnak. Amilyen fegyelmezett és arisztokratikusan hűvös Lux alakítása, olyan szenvedéllyel és maró iróniával mintázza meg Kautzky Armand Jávor Pált. Hatalmas kihívás színészként színészt alakítani. Kautzky nem majmolja, nem próbálja meg leutánozni Jávor Pál stílusát (úgysem menne), saját magát adja. A színész lét velejét, az Örök Komédiást, aki alapvetően ma is ugyanolyan, mint a 30-as években. Vagy majdnem. 

Külön ki kell emelni ifj Jászai László alakítását, ezét a böhömnagy szerethető magyar medvéét, aki olyan kemény és hálátlan szerepeket kap, mint Szálasi Ferenc vagy Péter Gábor gúnyája.

Jászai faarccal idézi meg a Gonoszt, néha kicsit túljátszva és elkomolytalanítva a bukott diktátorkácskat.

A legjobb Rákosi Mátyás szerepében, aki kezét dörzsölgetve behízelgő somolygással, majd primitív fenyegetésekkel próbálja rávenni a hercegprímást, hogy támogassa a zalaegerszegi választáson.

Mindenszenty nemet mond, ahogy elzárkózott a nyilasokkal való együttműködéstől is. Mégis lefasisztázták, azok a kommunisták, akik kisnyilasok ezreit "vették át" '45 után...   

A Szeretlek Faust nem jó kikapcsolódás. Tele van vérrel, szenvedéssel, kínzással, félbetört élettel. Nem egy könnyű, lötyögős és felszínes vígszínházi darab. Viszont annál aktuálisabb, hiszen hősökről és diktátorokról szól. Hősökről, akik napjainkban is vannak-bár egyre kevesebben. ...És diktátorokról, örült szélhámosokról, akik már akkor is gumibotokkal verették honfitársaikat. A demokrácia és a szocializmus nevében. Hüpp-hüpp.

A Pinceszínház egy estére börtönné és mentsvárrá vált. Mindszenty kínlódását és az elnyomó hatalom kísértéseit látva magukra ismerhettek a nézők: "Vajon én kibírtam, ellenálltam volna?" Jávor Pál a darab végén, Mindszenty József kiállását látva megtörik és az általa korábban lenézett "csuhás" védelmére kel. Testével védi a törékeny papot. Egy test és egy lélek lesz Papból és Színészből.

A színpad elsötétül, mindketten a földön. Taps és kétségbeesés a nézőtéren. Igen, sajnos ez is mi vagyunk. Voltunk. Reméljük nem leszünk!

Közeledik Húsvét. Krisztus már a Pusztában van. Csak rajtunk múlik, hogy egyedül hagyjuk e?

Ha elindulunk, készüljünk fel mindenre és menjünk Meseautóval. Talán úgy könnyebb lesz...