Zala Tibor Munkácsy Mihály-díjas grafikus és festőművész életművéből nyílt kiállítás a Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjteményben.
Zala Tibor gyermekkora jelentős részét és korai diákéveit Ferencvárosban töltötte, a Telepy utcai polgári iskolába járt.
Összes tanulmányait a kerületben végezte. Többek között az Iparművészeti Egyetemet is, amely akkoriban még a Kinizsi utcában működött. 1935-1944 között a Goldberger Textilgyár, majd a Magyar Pamutipar Rt. textilrajzolója. Textilminta könyvei a tárlaton is megtekinthetőek, számos eddig még nem látott rajz és akvarell mellett.
1964-től 1980-ig a Török Pál utcai Képző és Iparművészeti Szakközépiskola igazgatójaként dolgozott. Művészpedagógusként jelentős szerepe volt a középszintű művészeti oktatás modernizálásában. Napjainkhoz hasonlóan a festőknek akkoriban is szüksége volt egy "rendes", tehát állandó megélhetést biztosító munkahelyre. Zala Tibor emellett imádott tanítani. Munkahelyén, lakásában és a Tihanyi-félszigeten egyaránt alkotott. Rengeteget olvasott, egészen addig, ameddig meg nem romlott látása.
Szabadidejében lelkes és megrögzött horgász volt, erről tanúskodnak kerámiából készült "halas tálai":
Sokoldalú művész volt, aki a plakáttervezés és a képgrafika mellett könyv- és gobelintervezéssel, illusztrálással, kerámiával, sőt érmészettel is foglalkozott. Reklám, politikai és filmplakátokat egyaránt festett, többek között a "Bambi" című rajzfilmhez. Moulin Rouge-t népszerűsítő plakátjával országos hírnévre tett szert.
Közel 400 plakátot tervezett. Kislánya gumi Bambiját használta fel a népszerű őzike modelljeként. Politikai propagandacélokat szolgáló plakátjait a Helytörténeti Gyűjteményben nem állították ki. A korszak többi festőjéhez, alkotójához hasonlóan csak felső utasítás, kényszer hatására készített ilyen jellegű képeket.
Nagyméretű, világos szerkesztésű litográfiái és szitanyomatai élénk színhatásaik révén nemegyszer festményekre emlékeztetnek. Rézkarcai finom ívűek, szürrealisztikus hangvételűek. Zala Judittól, a festő lányától és a kiállítás kezdeményezőjétől megtudom, hogy édesapja állandóan rajzolt, mindig nála volt ceruzája és jegyzetfüzete. Éjjel-nappal alkotott, pauszpapírra és szalvétára egyaránt.
Zimbabwetól Újdelhiig, a Műcsarnoktól az Ernst Múzeumig számos nívós kiállítóhelyen jelentek meg művei. A kommunista rendszer utazási korlátozásai miatt legtöbb nyugati kiállításának megnyitóján személyesen nem vehetett részt, művei azonban bejárták a világot: "Akkoriban a művek mentek, nem a művészek. A rendszer urai nem merték kiengedni őket, mert féltek, hogy disszidálnának.
Indiai kiállításának darabjait például úgy lefóliázták, hogy azzal tönkretették őket"-teszi hozzá kesernyés mosollyal Zala Judit.
Megható finomságú és nagy szeretetről tanúskodik grafikája, amelyen alvó kislányát örökítette meg. Zala Judit csak édesapja hagyatékát rendezgetve, utólag szerzett tudomást a képről.
Gönczi Ambrus a Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény vezetője elmondta, hogy minden kerületünkhöz kötődő tárlatot és művészt szeretettek látnak. Egyaránt helytadnak a nagy elődök és a kortárs fiatal magyar festők, képzőművészek munkáinak.
Február 25-én 16 órától vetítik a Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjteményben az emlékfilmet, amelyben pályatársak, barátok és növendékek beszélnek Zala Tiborról.
Cím: 1092 Budapest Ráday u. 18. (Bejárat az Erkel u. 15. felől)
Bővebben a Helytörténeti Gyűjteményről, kiállításaikról és nyitvatartásukról:
http://www.museum.hu/museum/index_hu.php?ID=953
