"Házasságon innen és túl"-merész és mesés címválasztás. Kicsit talán sablonos, agyoncsócsált. "A kulturált válás" című amerikai alapmű megjelenése óta nem tudnak újat mondani nekem. A házasság árucikk lett, portéka, példányszámnövelő címlapsztori. 

Lehet még eredetit, frisset és velőtrázót mondani róla? Válasz a Cosmóban és a ValóVilágban. Vájtfülűbbeknek és sznoboknak Csernus Imre és Pál Feri atya legújabb könyveiben.  Házasodni jó, beszélni és írni róla pedig megéri.

A címről az Üveghegy juthat az eszünkbe, és persze a népmesék állandó stábja: sárkányok, rémek, kigyúrt és szálkás királyfik, meg egyéb szerzetek. A rém persze nemcsak állat lehet, nincsenek különös megkülönböztető jegyei. Van köztük nő, asszony, lány, férfi, pasi és szerető is. Undorító kisszerű alakok, az igazság elől való menekülés nagymesterei. Róluk szól a Nemzeti Színház Háy János novelláiból összeállított estje. Mindenkinek ajánlom, aki bírja és szereti az önkritikát.

Háy János vidéki gyerek, aki még ennyi év múltán is rácsodálkozik Budapest hídjaira, a nagy luxusautókra, a mobiltelefonos-fuxos tarkopasz fejekre, egyéjszakás nőcskéikre, a budai hegyoldal 24 karátos zsírostokájú parasztjaira, a pesti est kifejezéstelen, álszent és közönséges arcaira.  

A Nemzeti Színházban Rátóti Zoltán adja elő Háy János sajátos természetrajzát. Előadásmódja laza, spontán, hol szórakoztató, hol könnyfakasztóan őszinte. Nem "Művész Úr" ő, csak a Zoli. Ripacskodás helyett egyszerűen dumálgat. Legszívesebben meglapogatnánk és fizetnénk neki még egy Jägert. Könnyeden, emészthetően filozofálgat, költői magasságokban vagy bevizsgált parasztként szitkozódva. 

A nézőtér mintha egy nagy fekete sörözővé alakulna át, ahol mindenki elsírthatja a maga privát bánatát. Másfélórás mementó a régi lelkizős kimérésekért. Háy Magyarországáról, amelynek Vámosmikola a fővárosa és amelyben nics remény boldognak lenni. Legalábbis hosszútávon. 

Háy János a maga finom, outsider értelmiségi módján most is kioszt mindenkit, és nem kíméli magát sem. Minden során, történetén átüt a személyesség. Szenvedve anekdótázik. 

Jól ismeri a nőket. Külön-külön és együtt is, blokkosítva. Novelláinak stílusa, kifakadásai és már-már hétköznapivá koptatott anyázásai az író legjobb drámáit idézik. Dugóban, a Margit körúton hallani ilyen Pulitzer-díjas beszólásokat. Háy nem érzeleg, saját magát adja. A Janit. Tudják, aki megmondja, a mi művészünk. A nagy falu hangja. 

Aki figyel és leírja, hogy milyen bunkók és hazugok tudnak lenni az emberek. Olyan humanoidokról ír, akik valamikor szerették egymást és becsülték sajátmagukat. Aztán mégsem bírták tovább. Szóval rólunk. Csalókról és megcsaltakról, kisszerű és nagyképű budapesti békaemberekről.

Rátóti Zoltán autentikusan, Háy János stílusát életre keltve, a nagy krónikások rebegő-hebegő lelkesedésével és a mások életében, hibáiban kéjesen pancsikoló társadalomkritikusok tettetett egykedvűségével ontja magából a sztorikat. Visszafogottsága, faarca hatalmas elfojtott érzelmeket hoz fel-nézőben és színészben egyaránt.  

A Kaszás Attila-terem színpadán nincs díszlet, csak egy bárszék és egy árva agyonhasznált bögre. Felüdítő minimalizmus. A lényeg a képzeletünkre van bízva. Rátóti kortyol, mesél, hallgat, közben Budapestről láthatunk légifelvételeket. Föntről, az űrből. Háy János számára Budapest még mindig idegen övezet. Megtűrt ellenség, jobb mint a vidék, decsak annál!

Fojtogató, felkavaró, kőrealista gondolatzuhatagot ereszt ránk a mai párkapcsolatokról. Hősök helyett hétköznapi figurákkal és hazugságokkal. Nem mesél, egyszerűen leírja, amit lát. És mi ordítunk és nyerítünk, a felismerés fájdalmától és abszurditásától. 

Szeretkezésekkel és halállal, kiyukasztott óvszerrel, szeplős fogantatással, fiatal lányokat hajkurászó kapanokkal rémisztget. Tökéletes házasságokkal, amelyeket csak az különböztet meg a Pokoltól, hogy az ördög nem hord hajhálót, nem ken magára szemránckrémet és nem hazudja nagy befolyásos embernek magát.

Szép darab és nagyon mai. Magukra fognak ismerni. Brutális szívküldi, arzénnal és könnyekkel átitatva. Feltétlenül vigyenek magukkal zsebkendőt és szenteltvizet is.