A kerületi könyvtárban hirtelen megfagyott a levegő. Hatalmas megviselt cigányember jött be. Alázatosan lehajtott fejjel, bűntudatos képpel, ahogy vezeklők lépnek be a templomba. Feloldozásra várva.

-Amnesztia... Amnesztiát szeretnék kérni-hebegi. Arcán látszik, hogy hatalmas bűn nyomja a lelkét. Vagy már nem tud másként nézni.

-Börtönbüntetésre? Felmentést? Azthiszem rossz helyen jár-feleli remegő hangon a vékonyka könyvtáros néni. Közben szépen lassan mindenki eltűnik a színről. Elborzadva néznek a „bolond” cigányra. Nem elég, hogy hülye, még cigány is! A könyvtáros kollégája észrevétlenül a telefonhoz somfordál.

-De én itt szeretnék kérni. A könyvtárban. Hallottam a hírekben, hogyha most visszahozom a lejárt könyveket, akkor nem büntetnek meg. Lehetne…?

Végül kiderül, hogy a kislánya könyveiről van szó. Aki beteg volt, vagy nem, de mindenesetre elfelejtették visszahozni a kikölcsönzött irodalmat. Nem telik büntetésre. Az iskolába viszont újabb könyveket kérnek. Boltban megvenni nincs pénzük őket. 

Ahogy kérleli a "hivatalos embert", egyre kisebb és kisebb lesz ez a sokat látott, stramm cigányember. A szemünk előtt töpörödik össze. Minden kevélységet elnyomva könyörgőre fogja, hiszen a lányáról van szó. Csak tanulni szeretne. Ő pedig jó apa lenne. Ha engednék. 

Végül elhajtják: "Már nincs amnesztia. Lejárt az akció. Sajnáljuk." Szenvtelen arccal közlik vele a tényt. Amikor csalódottan kiballag, olyan mint egy lelombozott, szétcincált Teddy-maci. Azzal a kitétellel, hogy a plüssmacik karján nincs tetkó és a borotválatlan arcszőr sem ennyire feltűnő rajtuk.

Életében talán először jót akart tenni, de nem hagyták. Neki nem jár amnesztia.

Amikor emberünk kimegy, mindenki megkönnyebbülten sóhajt fel. Pedig itt és most ő is csak egy apa volt, aki a lányáért akart tenni. Nem érdekes, hogy mit csinált előtte, ahogy az sem, hogy van e vágás az arcán.

Bárcsak minden nehézfiú ilyen alázattal kérne bocsánatot. Bárcsak az igazi tolvajok, sikkasztók is felmernék vállalni tetteiket.

Bárcsak minden bűn ekkora lenne.  

A "megbocsátás napját" minden év októberében hirdetik meg a könyvtárak. Azt jelenti, hogy nyugodtan vissza lehet visszavinni rég elfeledett könyvtári könyveket, a késésért akkor nem kell büntetést fizetni. Országosan több tízezer kötet kerül ilyenkor vissza a tulajdonos könyvtárakba. Volt olyan eset is, hogy évtizede eltűntnek hitt könyvek lettek meg.

Kép forrása: www.ize.hu