A minőségi és kreatív módon előadott (és persze eladott) komolyzenének igenis van létjogosultsága. Hiába temetik egyesek minden héten. Az agyunkat kimosó bulvármédián és degenerált antihősein kívül is van élet.
A Budafoki Dohnányi Zenekar évek óta tart újévi koncerteket, minden januárra megújított repertoárral készülnek. Hol magyar népzenével, hol kortárs jazzel köszöntik az új esztendőt. Tavaly -merész művészi lépésként-, sakk-mattot adva a massmedianak népszerű filmek zenéinek komolyzenei feldolgozásai voltak az újévi "menün".
A hatalmas sikerre tekintettel idén is filmzenéket vonultattak fel. Népszerű művészfilmek és blockbusterek (közönségfilmek) ismert dallamait, Hollerung Gábor karmester frappáns és finom, csípősen fűszerezett humorral vezette fel őket. Szóbeli trailerjeiben csak úgy sziporkázott és kiderült: nemcsak kiváló muzsikus, hanem jószemű filmesztéta is.
Köszöntőjében elmondta, hogy csak hűséges nézőiknek, bérleteseiknek és az őket támogató vállalatoknak köszönhették, hogy túlélték a válságot. A "felelős" kormányzati megvonások miatt kritikus helyzetbe kerültek, és nemcsak ők. "Reformok" címén egyeseknek majdnem sikerült kivéreztetniük a hazai komolyzenét. Kevés megmaradt nemzeti kincsünk egyikét. Itt jegyezzük meg, Hollerung Gábor és lendülete nélkül korántsem tartana itt ez a zenekar.
A többször visszatapsolt, pergős és minden korosztály számára érdekes, élvezhető műsorban jól megfért egymással Rossini (Semiramade), Binder (Cincerto) és a Superman zenéje, amelyet az amerikai sikerfilmek zeneszerzője John Williams jegyzett:
John Williams az egyik legsokoldalúbb amerikai zeneszerző, a Reszkessetek betörőktől kezdve a Schindler listájáig, számos alapfilm zenéje köthető a nevéhez. Hollerung Gábor találóan megjegyezte, hogy akit a Superman zenéje véletlenül a Csillagok háborújáéra emlékeztet, az ne csodálkozzon! Ugyanis a kult-scifi zenéjét is Williams szerezte és a két dallam tényleg hasonlít.
A filmzenei kavalkádot filmvetítéssel "fűszerezték" a rendezők. A koncert közben hatalmas hófehér vetítővásznat engedtek le. Miközben kedvenc filmjeink zenéit hallgattuk, ismert filmek megható, mókás vagy éppen igen cool jelenetei pörögtek, csak erre a koncertre készített trailereket (válogatásokat) láthattunk. Oscar Schindler és Bruce Willis egy koncerten-zenekari kísérettel. Nem semmi.
Gyönyörűen összeválogatott jelenetekkel. Szem és fül egyaránt élvezkedhetett!
Charles Bronson harmonikázik a Volt egyszer egy vadnyugatban, Oscar Schindler embereket ment, majd jön Shrek és "szörnyen szép" mennyasszonya.
Vásáry André férfi szoprán Farenelli kasztrált muzsikus zseni életrajzi filmjéhez szólózott.
A "Farinelli, a kasztrált" című film brutális, naturalista és megrázóan szép történet arról, hogy egyesek a legvadabb dolgokra képesek a sikerért. Persze mások rovására:
Külön ki kell emelni Binder Károly Concerto című versenyművének ős-bemutatóját, amelyet a Müpában tartottak. A bevezetőből megtudhattuk, hogy a komolyzene környékén szinte csak a jazz területén tudnak új műveket alkotni. Mindenhol máshol csak a "hozott", azaz eddig elkészült művekből játszanak. Most viszont nagyzenekar és jazzdobok együtt álltak a színpadon, egyedi és frissítő élmény volt!
Hollerung Gábor komolyzenei szempontból a legjelentősebb, kötelező darabnak nevezte az Amadeus című filmet, amelyhez Mozart ismertebb műveiből készítették zenei válogatást. Elhangzott az Oroszlánkirály Elton John által szerzett címdala és a Shrek fülbemászó slágere is. Bár jóval előbb megírta, de a szerethető és nagydumás zöld behemótról szóló film betétdalaként lett igazán híres és ismert Leonard Cohen méltán rajongott Hallelujája.
A Budafoki Dohnányi Zenekar tagjai a koncert végén igazi komolyzenei bravúrt mutattak be. Kockázatos vállalást. Élőben hangszerelték és kísérték Charlie Chaplin "Diktátor" című filmjének egyik jelenetét. Az ifjú Hitler borbélyként tűnik fel, valakit éppen borotvál. Minden egyes pamacsolását, nyisszantását külön hangszer jelzi, a zenekar éberen követi és hangjegyekkel "illusztrálja" a szereplők mozdulatait.
A gyakorlott zenészek hibátlanul és profi módon vették az akadályt, akár az eredeti filmbe is beilleszthették volna őket.
Sokak szerint a klasszikus művészetet csak botrányos előadásokkal, marcipán péniszekkel, homokosnak bemutatott apostolokkal és temetői orgona koncertekkel lehet eladni. Hollerung Gáborék bebizonyították, hogy ez nem igaz.
Koncertjeik összeállítása során tekintettel vannak az aktuális trendekre és az Y-korosztály igényeire, de mindezt a minőségi komolyzene selyempapírjába csomagolják. Ismerősek és klasszikusak egyszerre. Szinte hihetetlen, de Budafokon megcsinálták.
Nagyközönség felé való nyitásuknak köszönhetően hallgatóik jelentős része középkorúakból, fiatalokból és gyerekekből állt. És mindenki élvezte a komolyzenét, még a tinik is. Mintha egy popkoncerten lettek volna, vagy a diszkóban, ahol DJ Mozart van a keverőpultnál.
Még sok ilyen koncertet és bátor zenészt, újra népszerű kell tenni a magyar muzsikát!
Megérdemlik zenészeink, és mi is.
A rettegett
