Mint egy álom, Woody Allen agytekervényeiből: az ördög kövér, mosolyog, piros rugdalózót visel és egy gyermekmedencében játszadózik. Gennylevest főz rossz felnőttekből. Pocakos, piros ruciban és széles mosollyal az arcán-inkább egy jófej, hippi-krampusz.
Hádész Henrik, az alvilág urának főemberét Kálid Artúr alakítja. Hosszú, fekete bőrkabát, napszemüveg, pokolian hiteles Bérgyilkos. Mint egy amerikai akciófilm ügyeletes macsója, komoly rezdületlen arccal végzi, végezné (ki) a dolgát és... Időnként dalra fakad. Leon a profi mint operaénekes. A Bárkában, egy gyerekdarabban!
Göttinger Pálnak a Párkák című meseoperával sikerült elérnie azt, amit sokan eddig csak szerettek volna: közelebb hozni a gyerekekhez a színház és a komolyzene világát. Mindkettőt egy darabban, két rövidke felvonásban.
Egy olyan történetbe ágyazva, ami nagyon antik és mégis mai, elsőrangú humorral átszőtt vitriolos, már-már könnyűzenei slágerei még a legbotfülűbbek számára is élvezhetőek. Nem hagyományos, sokak számára unalmas és riasztó operáról van szó. Itt nem hortyog senki sem a nézőtéren.
A Párkák nem megy át giccsbe, mint sok operett, amelyektől méltán kapunk gutaütést és kurrens ízlésficamot. Sokkal inkább az örömzenéről, a humorról, a szerelemről és az öregségről szól. Eredeti, de mégsem közönséges módon. Fenntartja a gyerekek figyelmét, hiszen kellőképpen rövid és gyerekszemmel nézve is szimpatikus. A görög-római (nem ugyanaz?) mitológiában gyökeredző meseopera díszlete egy hatalmas vidámparkra emlékeztet. Komoly dolgokat, fontos erkölcsi és életigazságokat komolytalan arccal, mesébe és nevetésbe oltva "adnak el". A gyerekek pedig csak néznek, hogy tulajdonképpen ez a Zeusz Zoli bácsi (Isten archetípusa) nem is olyan megközelíthetetlen és rideg. Sőt jó fej, baró, érti a dörgést, mint Apa. Seress Zoltán könnyed eleganciával alakítja a nőcsábász, lányai és felesége által terrorizált papucs-férj-istent. Külön ki kell emelni, Zeusz bá felesége, Héra Hékike néni, a gyönyörű vampként megjelenő Szorcsik Kriszta alakítását. Isten és nő egyben.
A címszereplő Párkák Zeusz Zoli bácsi és Héra Hédike néni lányai. Figyeljék a neveket, mitológia light, hogy a mai gyerekek és felnőttek is megértsék. Zeusz magában idegen, külföldi, irodalomóra ízű lenne. De ha kombináljuk Zoli bával, akiből jobb családokban legalább egy van-mindjárt ismerős arccá válik.
Szóval a Párkák... Isteni leányok, jó házból, Klárika (Varjú Olga), Lenke (Varga Anikó) és Andika (Spolarics Andrea). Van köztük naiva, szadista és idealista. Nők, földiek, égi háttérrel és rokonsággal. Ők szövik, egyengetik, vagy éppen vágják el a sors fonalait. A színes műanyag gyerekvárként ábrázolt Olümposz a munkahelyük. Csinos földi hímeket lesnek a magasból. A görög/római mitológia istenei és természetfelletti erővel rendelkező lényei a "valóságban" is ugyanígy veszekedtek. Vagy örömködtek, mint a gyerekek. Zeusz bácsi pedig jóvágású férfiemberek bőrébe bújva udvarolt-emberré való átvedlését a színpadon nem akárhogyan mutatják be.
A Párkák története első látásra nem mesedarabba való, sajátos missiont kap a főszereplő: földink, a fél-földi Küon (Telekes Péter) egy párbajban életét veszti. Ahhoz hogy visszaszerezze és ne kelljen örökké a Pokolban sínylődnie, Hádész Henriknek le kell szállítania egy gyönyörű szőke lányt. Ehhez azonban először meg kell ölnie a hölgyet. Kemény dillema, elvehetjük mások életét, hogy a magunkét mentsük? Pokoli nehéz és örök kérdés, főként a XX. század borzalmai, embert-emberrel szembeállító diktatúrái után. Göttinger bebizonyítja, hogy a legkomolyabb és legtragikusabb dolgokról is lehet, sőt talán kell is derűsen beszélni. Idegeskedés helyett nevetve.
Kín helyett kiröhögve magunkat. Azt, hogy az említett leányzó -akit az Ararát-fődíjas Réti Adrienn alakít- végül megöletik és elraboltatik e... Nos nem árulom el. Nézzék meg maguk, magukat.
A Bárka új kétfelvonásos meseoperájának erőssége, hogy kombinálja a színház, az opera és a mozi világát. Technikai értelemben is.
Árnyjáték, stroboszkóp és egy közönséget is beterítő lila színű fényár.
A Párkák alatt a szemünk is a gyönyörködhet, minden érzékszervünk ki van szolgálva. Miközben a színpad melletti ad hoc árkocskában egy komplett zenekar élőben hangjegyekkel és briliáns zenei effektekkel "kommentálja" a szerethetően szürreális sztorit.
Ez az igazi 3D, nem a műanyag és kólaszagú, csámcsogós tahókkal teli multimozik.
Göttinger Pálék olyan darabot álmodtak meg, amely szórakoztatva szeretteteti meg a gyerekekkel a komolyzenét. Az operák világát. A Párkák nem nézik hülyének és debillisnek a kiskorúakat, gügyögés- és giccsrohamok helyett egyenlő partnerként szólnak hozzájuk.
A minőségi muzsika gyereknapja, amely ezután már nem lesz ciki és unalmas. Hiszen, ha Zeusz Zoli bácsi, az Ördög és még Leon a profi is énekel, akkor ebben a "kornyikálásban" csak lehet valami... Lehet, hogy cool dolog és jobban oda kellene figyelni az énektanár nénire? Csak ne lenne olyan csúnya...
G. G.
A 2010-es Ararát-díj internetes szavazásán a Bárkán nyújtott alakításaik elismeréseként a legtöbb szavazatot az alábbi színészek kapták:
I. helyezett RÉTI ADRIENN és DÉVAI BALÁZS
II. helyezett SPOLARICS ANDREA és TELEKES PÉTER
III. helyezett VARJÚ OLGA és MUCSI ZOLTÁN
