Bár kerületünket nem öltöztötték látványos és drága ünnepi díszbe, nem lógnak minden második fáról világító testek, az ünnep lényegét és emelkedett hangulatát mégis sikerült átélnünk.

Advent a városban: vajon meg kell és meg lehet a "nagy házak" között ünnepelni Kis Jézus születését? "Van még igény rá?"-kérdezik egyesek cinikusan, mintha minden a népszerűségről, az eladhatóságról és a számokról szólna.  

Sokan szerették volna, de eddig nem tudták a maga valójában átélni a karácsonyi várakozást-főként egy nyüzsgő és hiperaktív belvárosi környezetben. A pénz és a szakralitás, a magasabbrendű értékek és mammon küzdelme lefutottnak látszott. Karácsony eddig csak a boltosoknak és a kereskedőknek volt ünnep.

A Ferencvárosi Önkormányzat bőséges és színes adventi rendezvénysorozata alternatívát mutatott e hideg és érdekelvű, bazári szemlélettel szemben. A közös ünnepségek és elmélyülések, kórusművek és pásztorjátékok segítettek újrafelfedezni magunkat, egymást, az ünnep lényegét. Mi, ferencvárosiak alapvetően kisvárosi népek maradtunk, ahol nem a külsőségekre adnak. 

Helyi ünnepségeinkkel és karácsonyi előkészületeinkkel nem a betévedt idegennek, hanem a kerületi lakosoknak akartunk üzenni és örömet okozni. És ez így jó. 

Idén is a Bakáts tér volt a kerületi ünnnepségek középpontja, de ugyanúgy megemlékeztek Adventról és betlehemeztek a József Attila-lakótelepen is. Minden kerületi templom és iskola, gimnázium megemlékezett legszentebb ünnepünkről. Senki sem nézte, ki magyar, ki cigány, ki kínai. A gyermekkórusban minden hang eggyé válik és ünnepre hív. 

A kerület vezetői családjukkal, az önkormányzat munkatársaival és a szép számban megjelent ferencvárosiakkal advent minden vasárnapján együtt gyújtottak gyertyát a Bakáts téri templom előtt.

Vasárnapról-vasárnapra egyre többen jöttek közösen ünnepelni. Az emberes hidegben is. Jelenlétük és lelkesedésük bizonyítja, hogy karácsony szelleme a nagyvárosból sem veszett ki.

Külön ki ki emelni kerületi és határos színházainkat, a Pinceszínházat és a Bárkát, amelyek léleképítő és kedves ifjúsági előadásaikkal és jótékonysági programjaikkal példát mutattak az egész magyar művészvilágnak. Az igazi és tiszta művészet nem öncélú és polgárpukkasztó, sokkal inkább közösségépítő és gazdagító. A Ferencvárosi Művelődési Központ és a Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény is jócskán kivette részét a közös karácsonyvárásból, méltó, szép és családközpontú eseményekkel.

A Deák Közalapítvány díjátadóján a kiemelkedő teljesítményt nyújtó roma gyerekeket is megjutalmazta a kerület. Szép és hasznos karácsonyi ajándékokkal.

És most itt vagyunk. A Születés és egy új kezdet küszöbén, elveszve és megtaláltatva. Isten mikroszkópja alatt. Ideje van a magunkba nézésnek és a másokra gondolásnak.

Szinte minden ferencvárosi templom ünnepi díszbe öltözött és éjféli misére várják a híveket! Meg utána is, minden nap.

Cseh Tamással kívánunk szép, áldott és feledhetetlen ünnepet! 

Ferencvárosban vagyunk, 1956 egyik "hivatalos" kerületében", ahol néhány évtizede bátor kerületiek harcoltak egy szebb, jobb Magyarországért. Egy igazabb, teljesebb, talán sosemvolt világért. Sokuknak az volt utolsó karácsonya, vagy meg sem élték. Emlékezzünk meg róluk is: