2010.12.23. 13:02| Szerző: ivan1982

Matuz János jegyzi a Pinceszínház új mesejátékát, a Nap Pannit. Az önéletrajzi ihletésű mű egy apa és lánya viharos kapcsolatát dolgozza fel kicsit sablonosan, szájbarágott tanulságokkal, néha viszont igazán eredeti színpadi megoldásokkal fűszerezve. Előkerül a sztroboszkóp, a sötétben sejtelmesen világító és magától lebegő varázsesernyő.

Nap Pannit Tallián Mariann alakítja, aki óriási igyekezettel akar megfelelni a fejlődőképes rosszcsont (pontosabban oldalborda) karakterének, a ráosztott szerepnek, amely leegyszerűsítve mutatja be a mai lányok lelkivilágát. A plázán innen, és túl. 

Nincs könnyű feladata, bár profi színész fiatalos megjelenéssel, de mégiscsak nő. És ez alakítása során sokszor előbújik belőle. Ami kislányos gügyögés, apja szeretetéért való pitizés akar lenni, sokszor inkább egy szexis nő, hódító bestia nyögdécselése. Szeretetéhsége. Valamilyen szinten persze minden kislány, tinédzser a benne megbúvó, majd szárbaszökkenő nőiességgel, ál-elesettséggel hódít és érvel: "Dobj meg egy Barbie-házzal és rádmosolygom!"  

A kétségkívül ígéretes és temperamentumos Tallián Marian belead mindent, de végig szövege és félresikerült, általánosító karaktere foglya marad. Hiába szeretné a vagányt kiscsajt adni, ha egy középkorú férfi  stílusában beszél. Dumájában semmi "csajos" sincs. Korunk kölyke szeretne lenni, de egyetlen trendi, menő kifejezést sem használ, a csúnya szavakat pedig akkurátusan kerüli. Térdzoknis rímgyár, amely egy mai gyerek számára rémesen mutathat-főként akkor, ha szüleik szlengjét, kifejezéseit és poénjait puffogtatja. Nap Panni retró kislány, Bambival. Egy felnőtt darabban, felnőtt közönségnek még elmenne. 

Panni lázadó kiskamaszból egy előadás és egy különböző mesefigurákkal töltött este után mintagyerek lesz. Aki szereti apját és feltétel nélkül engedelmeskedik neki. Van ilyen gyerek és szükség van rájuk? 

Dian Róbert muzsikust Nap Panni édesapjának szerepében látjuk. Egy zenészhez képest jól játszik és próbálja életre kelteni az "átlagapuka" karakterét. Egy olyan apáét, aki minden gyermek apját egyszemélyben testesíti meg. Az Apa. 

Isteni gondolat, kár hogy ideális Atyának a Teremtőn kívül más nem alkalmas. Egybefutós casting. Az égi Főnök pedig karácsony táján nagyon be van havazva, színpad helyett inkább a Szentföldre megy. 

Nincs tucat apa, sem tucat rosszlány. A csintalankodást és a szigort, a szülő-gyermek kapcsolatokat nem lehet (ennyire) leegyszerűsíteni.

Dian Róbert és Tallián Mariann akkor a legjobbak, amikor nem próbálnak kibújni a bőrükből, gyereknek látszani. Amikor hallgatnak, sokatmondóan grimaszolnak és persze, amikor muzsikálnak. Gyönyörű gitár-hegedű kettősöket hallhatunk az elődás során. A Nap Panni láthatóan slágernek szánt dalainak szövegei fárasztóan naívak és bugyuták, maga a zene viszont kíváló. Értük és a kreatív színpadi munkáért, trükkökért érdemes beülni.

Matuz János színpadi illemtanórája ennek ellenére jószándékú kezdeményezés, amely a művészi élmény helyett inkább a szórakoztató népnevelés kategóriájába tartozik. Didaktikus fejlődéstörténet, egyszerű lelkeknek.

(Be)tanító színház. A nézőtéren ülő gyerekeknek különböző mesefigurák segítségével magyarázzák el, hogy miért jó és kell fogat mosni és fésülködni. Hogy nem illik büdösnek és mosdatlannak lenni. 

A gyerkőcök megcsak néznek, várják a mesét, az álmot, a vitézeket és a csinos tündiket. Helyettük csak egy ÁNTSZ-szappanoperát kapnak, bacikkal és fogszuvasodással. Pedig piszkosul nem érdekli őket a sérójuk és az, hogy mi van a körmük alatt. Ez persze nem jó, de a gyerekek márcsak ilyenek. Koszosak, szemtelenek, néha retkesek.    

Az előadást leginkább a tanárok és a megjelent szülők értékelték. Az ő szempontjukból volt is miért. Azt kapták, amit évek óta próbálnak beleverni gyermekeik fejébe. Matuz János darabjának "üzenete", hogy igenis érdemes a szülőkre hallgatni, mert sokkal jobban ismerik a világot, mint gyermekeik. Hoffmann Rózsa asszony sem mondhatná szebben.

Nemes gondolat, egy ideális világban, ideális szülőkkel. A darabbéli apa, Nap Pál foglalkozik gyermekével és szereti őt. Panninak van kire és van miért felnézni.

De mi lesz azokkal a gyerekekkel, akiket nem ilyen tökéletes és idilli felmenőkkel áldott meg az élet? A fogmosás önmagában nem tesz boldoggá. Az üdvözüléshez némi Super White Colgate-nál, mosószappannál és "Törcsinél" több kell. 

Nap Pannit ennek ellenére nem szabad elfelejteni, leírni, nézzük, nézzék meg. Így fest egy mai kislány saját szülei szemével nézve.  

Tanulságos mű hétköznap délelőttre, kisgyermekkel, családi programnak.

 

Címkék: színház  |   | 1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://koz-zold.blog.hu/api/trackback/id/tr712534591

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nagybirizlóránt 2011.01.07. 14:14:00

Százötkilós, dinamikusan mozgó zokogás vagyok, mióta elolvastam a kritikáját. Cseppet sem vagyok kifinomult, sőt a létezésem néha a brutalitás határát súrolja. Szerencsére lelkileg, fizikailag is rettentő erős vagyok, kordában tudom tartani magamat, ezért csak ennyit írok:
Marhaság, amit a Nap Panni-ról írt.
De ez az Ön dolga. Az enyém a reagálás volt. Így, szépen, nyugodtan, csendben.
Dian Róbert
süti beállítások módosítása