Matuz János rendezővel a Pinceszínház új bemutatójáról, a cserfes és szülei ellen lázadó, fantasztikus kalandokba keveredő kislányról szóló "Nap Panni kalandjairól" beszélgettünk:

-Mint író és rendező  is jegyzi a Nap Pannit. Honnan jött a cserfes és lázadó kislány karaktere? Családjából vagy környezetéből merítette a címszereplő kislány figuráját?  
-Egy író mindig játszik. Terepe a „mi lenne ha”. A játék közben pedig – ösztönösen – igazságokra talál. A Nap Pannival valami ilyesmire bukkantam. Egy gyönyörű kislányom van, Dalma: igazi csoda. Mint minden igazi csoda, nagyon bonyolult csoda. Olyan darabot akartam írni, amire büszke lesz, nemcsak most, hanem évek múlva is.

-Férfiemberként hogyan tudott belebújni egy tizenéves lányka bőrébe? Mikor és minek hatására írta meg a darabot?

-Fogalmam sincs, hogyan születik a darab. De az biztos, hogy a lányom nélkül nem írok gyerekdarabot. Már, ha ez gyerekdarab. Illetve nagyon is az, csak másként.

Évekkel korábbi élmények maiakkal keverednek, amik aztán a „mi lenne, ha”-játékban tovább módosulnak. Mindebből alakok, párbeszédek és dalszövegek lesznek. A dolog számomra is érthetetlen, hisz a Nap Pannit nem konkrét megrendelésre írtam.

-A Nap Panniban megjelenő apa-gyerek feszültség mennyire mélyen kerül feltárásra? Feloldhatónak látja a családon belüli ellentéteket, generációs szakadékokat?

-Komolyan azt gondolom, hogy a felnőttek olyan gyerekek, akik elfelejtettek játszani. A színpadi munka folyamatában leginkább arra törekedtem, hogy átjárja a próbákat valami elementáris életöröm. Az öröm ugyanis energiát ad, abból pedig tartalmas dolgok születhetnek. Persze ehhez kell két fantasztikus színházi ember, egy kiváló színésznő,Tallián Mariann, aki fantasztikusan zenél, és egy fantasztikus zenész, Dian Róbert, aki kiválóan játszik. Most kettőjükkel dolgozom. Szerencsésnek mondhatom magam.

-Darabját inkább tanítónak, didaktikus jellegűnek, vagy szórakoztató műnek szánta? A lelki fejlődés és a pszichológia mekkora szerepet kap benne?

-Azt hiszem, szigorú  apa vagyok.  Hiszem, hogy egy gyereknek szüksége van egyértelmű  apa- és anyaképekre. Akkor később is nagyobb biztonsággal tájékozódhat. Mélyen vallom, hogy felnőttként felelősek vagyunk a gyermekeink jövőjéért – még ha ez a hétköznapokban megoldhatatlannak tűnő feladatok elé állít is bennünket. Erről is igyekszünk szólni a darabban.

-Zenés mesejátékuk csak gyerekeknek szól, vagy a felnőttek, a szülők számára is tanulságos lehet? Ön mennyire tud azonosulni Pannival, normakövető vagy inkább lázadó egyéniség?

-Úgy érzem, a felnőtt kísérők legalább olyan jól fognak szórakozni. Ez a stílus és a hangvétel miatt van, amin a darab megszólal. Lassan tényleg be kell látnom, hogy önálló műfajt teremtünk a színpadi gyermekjáték területén: kidolgozott, zeneileg bravúros, gondolatilag szép ívet bejáró történeteket mesélünk el – sok-sok vidámsággal.

-Mikor és mennyi idő  alatt írta meg Panni történetét? Családja mit szólt a műhöz?  

-Ha erre válaszolok, a színház lecsökkenti a gázsimat. Na jó: a darabot a dalszövegekkel együtt 12 óra alatt írtam. Úgyhogy nem is írtam, csak leírtam. A létrehozás ideje teljesen egybeesik a lejegyzés időtartamával. A lányom büszke, hogy apa valahol Pesten egy színházban rendezi a saját darabját, de azt hiszem, arra a 4 darab színes hajgumira a legbüszkébb, amit Talián Mariannak kölcsönadott, amíg fut az előadás. Én meg persze reménykedem, hogy csak nagyon soká kapja majd vissza.

-A szülő-gyermek kapcsolat mellett varázslatos lények is megjelennek a darabban? Mi az ő szerepük?

„Mert lehet, hogy a csoda ott lóg a fogason,

Te meg csak bámulsz:

A csoda meg eloson…”