Szombat este félház előtt jótékonysági koncertet adtak a 3-as metró Nagyvárad téri megállójánál lévő Bárka Színházban.

Vukán György jazz triója, az Eucharist Zenekar és Simon András grafikusművész a vörösiszap katasztrófa áldozatai számára gyűjtött. Mostanában több ilyen rendezvény is volt és az időjárás sem kedvezett a szervezőknek. Ezekre tekintettel a félház is nagysiker.

Seres Zoltán a Bárka igazgatója reális köszöntőt mondott: a felmérések szerint a magyarok rendelkeznek az egyik legkisebb adakozókedvvel. Jó lenne ezen változtatni. Leszögezte, hogy teljesen más szemtől szemben, saját bőrünkön tapasztalni a katasztrófát, mint a CNN televízión nézve. "Nincs mit megköszönni, mi örülünk, hogy ilyen előadókat láthatunk vendégül"-zárta szavait Seress Zoltán.

A jótékonysági koncertet a Magyar Katolikus Egyház szervezte, szemüveges és megilletődött fiatalember köszönti a megjelenteket, majd Simon András grafikusművész veszi át a szót. És a falat. Hamar kiderül, hogy a kétségkívül tehetséges képzőművészben egy prédikátor veszett el. A jazz és rockos keresztény térítő dalok közben egyvonalas grafikáit láthatjuk-ő találta fel ezt a stílust. Megszakítás nélkül rajzol, imponáló lendülettel és magabiztossággal. Képeinek visszatérő motívuma a galamb, a szerető család, a kiáradó szentlélek. Legjobb munkái azonban világi jellegűek. Azok, amelyeket nem hittérítő szándékból, hanem saját örömére készített.  

Vukán Györgyék nem játszanak, élvezkednek. Olyan finoman, mély érzéssel és érzékiséggel nyúlnak hangszereikhez, mintha szép nőket becézgetnének. Kéjeset nyög a dob, rikkant a zongora. Vukán György zongorázás közben hallkan dúdolgat, rejtélyes szavakat pusmogva magának, dobosa pedig úgy belejön a zenélésbe, hogy szinte könnyezik Ő is, meg sokat látott hangszere is. 

Zenés meditáció, csodálatos képvetítéssel a falon.

Az Eucharist Zenekar keresztény rockzenét játszik. 12 számot adnak elő, apostoli hevülettel. Maratoni (éjjelbe nyúló) zenélésüket Simon András grafikus vezeti fel, aki saját könyveiből idéz. Beszéd, hegyek nélkül. Szeressük egymást, Istent, ellenségeinket. Zsidót, cigányt, románt és szlovákot. Nemes elvek, bárcsak!

A keresztény rockzenészek és Vukán Györgyék laza profizmusa között érezhető különbség, emberes hasadék van. Tudni és akarni-nem ugyanaz. Az előadás második felének zenei részével nincs probléma, néhol kifejezetten dallamosak, fülbemászók. 

A dalok szövegei azonban sematikusak és hittanóra ízűek, üzeneteik ismétlődnek. Újra és újra. Némelyik annyira erőltetett és ájtatos, hogy az még Istennek is kellemetlen, ciki lehet... Alapvetően tehetségesek és szimpatikusan elhivatottak ezek a fiatal zenészek, azonban túl sokat akarnak egyszerre mondani. Zenéjük magáért és Istenért beszél, nem kéne túlszinkronizálni.

Mindegy, a cél jó volt és ez a lényeg. Kiváló jazz muzsika kíséretében jófajta, ötletes és humoros képeket nézhettünk, némi vasárnapi mise előzetessel.

Jó dolog, hogy a Bárka Színház otthont adott a koncertnek. Reméljük több más színház is követni fogja a példát, közelebb hozva a társadalmat és az értelmiséget. Elvégre egy bárkában evezünk, eveznénk.