Megnyílt az Art9 Ferencvárosi Képzőművészek Egyesületének 13. évzáró kiállítása, amelynek a Ferencvárosi Pincegaléria adott helyt. A latyakos, havas, nem kifejezetten BKV-barát idő ellenére is megtelt a Mester utcai szuterén múzeum-főként a kiállító művészekkel.

A karácsonyi seregszemlén a hagyományos és digitális technikával készült képek, installációk mellett egy hatalmas fából faragott és lerágott almát is kiállítottak.                      

Az alma-fa láthatóan nagy sikert aratott és tartóssága, elnyűhetetlensége folytán megoldást jelenthet a magyar mezőgazdaság problémáira. Meg persze a fogorvosok munkalehetőségeire. A december 22-ig megtekinthető tárlat színvonala egyébként igen hektikus, az egészen kiváló és egyedi összeállításoktól a nézhetetlen, sablonos és hawaii-színvilágú képekig sok mindent a falakra raktak.

Dr. Bácskai János Ferencváros polgármestere nyitotta meg a tárlatot, aki ígéretet tett arra, hogy az önkormányzat ezután is támogatni fogja a galériát és a ferencvárosi művészeket. Büszke arra, hogy Munkácsi-díjas művészek is kiállítanak és dolgoznak Ferencvárosban: "Nekem nagyon tetszik kiállításuk, sok örömet és kitartást hozzá!"-zárta köszöntőjét Dr. Bácskai János. 

A helyi hagyományok szerint beszédét a művészeti egyesület egy festménnyel köszönte meg: "Nagyon jól jött ez számomra. Aki már járt nálam, tudhatja: csillár, számítógép, bútorok már vannak, de a falak még üresek!"-reagált mosolyogva a polgármester. 

Baky Péter festőművész, galériavezető megnyitóbeszédében konstalálta, hogy csak egy szűk és érintett kör jött el. Mivel az alkotók is jelen voltak, bölcs ember lévén szakmailag nem szerette volna értékelni a műveket. Azért egy kicsit dicsért: "Évről-évre egyre jobbak vagytok. Budapest egyik legerősebb művészeti egyesületévé váltunk-köszönhetően az itt élő művészeknek, vendég kiállítóinknak és az önkormányzatnak.

A kortárs művészet alkotóinak szeretnénk teret adni, közel 30 ferencvárosi műveit állítjuk ki. A minap azt olvastam egy honlapon, hogy a magyar művészeti mecenatúra a "kádárizmus utolsó" bástyája. Van benne némi igazság, holott ez a bástya konkrétan is megtalálható… A parlament egyik oldalán, de nem szeretnék politizálni!

Kész röhej, ahogy Magyarországon támogatják a művészeket. Olyan művészeti mecenatúrát kellene kialakítani, amely a valóban színvonalas alkotásokat támogatja és mind a művész, mind a mecénás érdekeit szolgálja. Sajnos ma már nem így áll a helyzet. Budapesten is eljutottunk arra a „szintre”, hogy a "Jókezű Józsi" nevű amatőrök testesítik meg a művészeti életét. Levettük a kezünket a saját szakmánkról és annak menedzseléséről. Szomorú, hogy a magyar művészeknek Budapesten nincs saját kiállító terme. A Műcsarnokból évek óta ki vagyunk rúgva..."

A kiállítás zárásaként némi Bio PI Bor-t kóstolhattunk meg. Adorján Tamás egri gazdálkodó elmondta, hogy 2002-ben ültették szőlőiket. Ökológiai műveléssel bioszőlőt termelnek. Katalógusukból megtudom, hogy az így készült bor "élő anyagként" viselkedik (Terminá-bor) és nem az, hogy rossz a gyomornak, hanem fekélyesek kifejezetten ajánlott. Gyógybor, hungaricum, amellyel a hazai és a világpiacot is el kívánják árasztani.

Már nemcsak PI-víz van, hanem PI-bor is-köszönhetően a 40 éves japán technológiának és Dr. Fülöp Lászlónak. Nem próbáltam ki, de állítólag nem lehet túl sokat inni belőle (jó hír a szeszistáknak és nejeiknek). Legalábbis másnaposságot nem okoz.

Az Art9 kiállítása némi meghitt koccintgatásba és smúzolásba torkollott, finom házi pogácsával és talányos festmények előtt elmélyülten merengő művészemberekkel.