"Szomjas vagy és vezetsz, Pepsit igyál, ne szeszt!"-legendás időkből való felirat fogad a a Telepy utcai "Villanyászok" elektromos bolt bejárati ajtaján. Van még rajta Borsodis üveget ábrázoló matrica és egy retkes műanyagtokú csengő, amelynek drótja felvezet a kisbolt felletti panellakásba. Megnyomom, mire az ablakon idős nő hajol ki (látszik, épp házimunkában): "Mindjárt lejövök!"
Még egy szaki várakozik rá: "Csókolom, 8 métert kérnék a másfelesből!" Nincs visszakérdezés, értik mire gondol. Saját szótár kell ide.
De ez csak a kezdet. A környék maga a paradicsom a régi ízes Budapest kedvelőinek. A belpesti kicsit (nagyon) dohos penthausokban még régivágású, pocakos, kicsit borostás bácsikák élnek, akik reggel tízkor viszik le sétálni a tacskót, aki kísértetiesen hasonlít hozzájuk. A rehabilitált Ferencvároson belül "cigánykörnyékként" tartják számon ezeket az utcákat, és való igaz: számos "roma" lakja őket. Jókedvűek, vidámak, a jégen is bicajoznak és az utcák sarkán dumálnak-olyan komoly arccal beszélve az asszonyról, meg a "gyerek" dolgaikról, mintha éppen IMF-tárgyalásokat folytatnának.
A kulcsot itt még az ablakból dobják le egymásnak (sokszor a bevásárláshoz használatos brifkót is), a boltok be vannak rácsozva és napközben is csengetni kell. A cigányok sajátos hangulatot adnak a környéknek, de nem harapnak. Néha isznak, dehát Magyarországon vagyunk.
A Márton utca egyik fele korábbi átlagához képest bántóan új és csicsás, de a másik! Pesti Álomvölgy: hatalmas beépítetlen, fagyott gazokkal teli telkekkel, amelyek alkalmi kutyafuttatóként és pároztató helyként szolgálnak. Az egyik közepén a befagyott belvíz mini jégpályát képez. A régi Márton utca éke azonban a kicsit lepukkant és nagyon "retró" stílusú szikvízüzem. Máshol ilyen csak falun van-pedig milyen jó is a friss, buborékos szóda. Harapni lehet...
A permanens összedőlés szélén lévő ásványvízkészítő üzemhez farkasölő kutya és saját szőlő tartozik-a város közepén! Burjánzó lugas vezet a sokat látott vasajtókhoz. Nyáron az udvarban gyümölcs terem, a szódavíz mellett saját bort is fakasztanak. Ferencvárosi Fehéret, erős gyomrúaknak.
Hétfőtől-péntekig vannak nyitva, külalakjukból nem erre következtetnék, de üzleti kommunikációjuk szerint kiterjedt nemzetközi kapcsolatokkal rendelkeznek. Nevük angolul is ki van írva a réztáblára: "Deák Szikvízüzem Ltd-export és import!"
A szomszédos, szigorúan 8-4-ig nyitva lévő műhelyben-boltban-környékbeli meetingpontban rádiókat is javítanak. Az egyik öreg jószágban "Lajzi Lajcsi I." feliratú kazetta. Igazi kincs, magyar arany. Kérdezem, hogy eladnák e? Magnóval vagy anélkül. "Nem szabad" -kapom a választ-, "Ez valakié és ha odaadnák, abból baj lenne."
Feltöltődve baktatok haza a Gát utcán, amely maga a csoda. A világörökség része, felújítani, megbolygatni bűn lenne! Az egyik társasház udvarában kolbászt füstölnek, illata belepi az utcát. A másik gangon tüzelő, szép snájdig sorokba rakva. Urbanmacskák szoktak ilyeneken tanyázni, mert alájuk megy az egér...
Ja, és itt lakott anno József Attila, a Gát utcában akkor még csak ilyen házcsodák álltak:
Folyt. köv!
