A cigányok nagy mesemondók, mesélnek éjjel és nappal (és ehhez még Öszödre sem kell menniük). Nyomják a 6-os villamoson hegedűtokjukra támaszkodva, a hivatali fogadóórákon, a kisbolt előtt szottyit köpködve és persze otthon, a családnak.

Hozzájuk nőtt a "megélhetési dumálás" és a dolgok kiszínezése. Mesélő cigányokról, pontosabban cigány népmesékről szól a Pinceszínházban bemutatott Keresztanya, amelyben Csákányi Eszter remekel. Alakításának erőssége, hogy nem próbál "cigánykodni", nem erőszakolja meg hangját roma akcentust imitálva, "csupán" magát adja. És ez pont elég. Három szerepet játszik egyszemélyben, ő csinál és alakít mindent a színpadon. Egyszemélyes nagycsalád: apátlan gyermekének keresztanyát kereső nő, gőgicsélő-visszabeszélő kis romababébi, sőt még tündérkeresztanyaként is feltünik-hatalmas keretű retró plasztikszemüvegben.

Csákányi rappel, hasbeszél és táncol a színpadon, ahol piszok jól bábozik. A szó szoros értelmében is: bábjai ugyanis nem szokványos díszletek, hanem egy szeméttelepről valók. Kancsók, kanalak, fém evőeszközök-velük népesíti be darabbéli gyermeke, a kis raj meseországát. A mennyei MÉH-telepet, ahol életre kelnek a kacatok.

Gazsi megszületik, pedig senki sem várta. Kivéve az anyját, aki teljesen egyedül maradt a világban. Hiába kér segítséget a többi cigánytól (lakásaikat kukák jelképezik), mindenhonnan elküldik. Korkép, erős társadalomkritikával. Nem szépítik, mentegetik a cigányságot, olyannak mutatják be, amilyen. Gazsi anyja csak a csodában reménykedhet, hogy lesz így gyerekének Keresztanyja? Pedig az kell, ősi cigány szokás.

Végül feltünik egy tündér (szintén Csákányi Eszter alakítja) és a csonkacsalád segítségére siet. A kiábrándító és szutykos valóságból (kereszt)anyja csodálatos mesevilágba repíti Gazsit, egy olyan helyre, ahol minden fémből, ezüstből és aranyból van. És a kancsók, edények beszélnek-királyul. Hatalmas arcú és nagydumás lavórok keresztezik útjukat. Végül a kisgyerek megérti, hogy a külcsín és a gazdagság nem minden, és fiatal kora ellenére "becsajozik". Zsuzsival. Édes párost alkotnak, gyerekesen szerelmesek.

Csákányi hihetetlen erővel mesél. Óz világa helyett most Ózdra képzeli magát és csacsog, sziporkázik, babusgatja az ő Gazsiját-egy béna kis műanyagbabát. Úgy, olyan szeretettel és jókedvvel bánik vele, hogy a játékszer egy idő után mintha tényleg "gazsisodna" és megelevenedne.

Veres András darabját Csató Kata vitte színpadra, Kustorica szellemében és sziporkázó humorával. Modern, ütős, néha dübörgő zenével.

A Tündérkeresztanya című cigány népmese ugyanolyan, mint bármelyik más mese. Csak barnább: az itteni tündérek csórók, nagyhangúak és nincs 25 ezer dolláros mosolyuk. Tanítanak, nagy szavakat használnak, miközben röhögnek magukon, és szeretik gyerekeiket. Nagyon.

A Pince új darabja mindenkinek ajánlható, aki szereti a jó meséket, van humorérzéke és nincsenek benne előítéletek. Elvileg gyerekdarab, de 6-99 éves korig mindenki fogyaszthatja.

Felturbósított cigánypecsenye-nemcsak cigányoknak.