A halak és mi, Felvégi Fiúk, Szandival almát szedünk, Pókember, Halsütés az erdő mélyén-6-9 éves gyerekektől valók a fenti címadások és rajzok. Nekik ez jutott eszükbe a barátságról és toleranciáról. Teknősök, haverkodó zsiráfok, meg ilyen és ehhez hasonló überelhetetlen címek: "Amikor Olival vicceket mesélünk, nem bírjuk abbahagyni a nevetést" Mint egy modern vers, rajzolva. Bár a versenyzők még csak most szökkentek szárba, meglepően sok gyerekszerelemről tanúskodó pályamunka született.
A 10-14 éves, "idősebb" korosztály résztvevői már sokkal visszafogottabb, felnőttesebb címeket adtak. Kevésbé merik, tudják szabadon engedni fantáziájukat. Mintha számukra egy kicsit ciki lenne álmodozó, Igazi Gyereknek lenni. Pedig nincs is annál jobb mulatság!
Néhány csemegét azért ebben a korosztályban is sikerült találnunk: "Megölelném az egész világot" (akár egy Quimby-számnak is elmenne), vagy az országértékelőket eszünkbe juttató: "Összefogásban a mi erőnk"
Bűnbánó kiskorúak meglepő rajzos beismeréseket is tettek: "Amikor mama lemegy a boltba, a konfetti pisztollyal játszunk" Nana! Sokatmondó cím még: "A mi édes titkaink" Bernardo Bertolucci pezsgőt bontana, ha ilyen izgalmas, sikamlós sorokat olvashatna.
Szombat délelőtt tartották a GyerekArc díjkiosztóját, Geszti Péter idén sajnos lemaradt, mivel megbetegett. Pedig sok gyerek bukik rémes, rímes poénjaira. Idén is merész, aktuális, jobbik témát választottak. Arra kérték a "magyar ifjúságot", ragasszon és rajzoljon arról, mit jelent számukra a barátság? Vajon fontos a másik gyerek bőrszíne, ruhájának márkája, nyelve? A gyerekek láthatóan nem foglalkoznak ilyen szempontokkal, nem rasszisták, de nem is antifák. Számukra nem játszanak ezek a kategóriák. A lényeg, hogy a másik kölök is benne legyen a buliban és játsszon velük. Néha az az érzésem, gyerekekkel kéne megtölteni a Parlamentet.
Talán nekik, ezeknek a kisembereknek van igazuk. Képeiken egymást kezét fogó gyerekeket, szülőket, együtt rajcsúrozó családokat látni. Peace és love, bibliai összhang. Volt persze négergyerekes rajz is (jön a vébé!), de senki sem zúdított nyakunkba fölösleges tolerancia-dózist.
Gegesy Ferenc polgármester nyitotta meg az díjkiosztót. Közönsége tátott szájú, fürtös, magabiztosan ülő vagy heverésző, apjuk fényképezőgépét bütykölő kisemberekből állt. Kényes felállás, amikor politikus beszél gyerekekhez. Hamar órmotlan és őszintétlen ál-gügyögésbe tud fajulni a dolog. Gegesy Ferenc viszont egyenest kivirágzott, nem játszotta az okos felnőttet és élete legcukibb beszédét mondta el: "Idén a barátság a fő téma... Hát milyen aranyos az a két zsiráf, amikor összedörgölőzik, és föléjük egy szívecske van függesztve! Vagy milyen jópofa az a rajz, amely a gólyák és a teknősbékák barátságáról szól. Végre elszakadhatunk a földi hétköznapjainktól"-mondja, lelkendezik Feri bácsi. Mint egy nagy, öltönybe és nyakkendőbe csomagolt, csibészesen kimosolygó gyerek.
A pályázók munkái, naív és profi művek egyaránt a MÜPA előtt vannak kiállítva. Ha nem tudnánk, hogy gyerekektől származnak-profi művészeket sejthetnénk mögöttük. Gyönyörű csendéletek és merész színhasználatú modern festmények, asszociációk. Jó közéjük menni, vannak még normális emberek és művészek.
Egy űrlény, BIOX hirdette meg a versenyt. Színes, csúnya, göcsörtös, de barátságos. Mint a szomszéd pocakos Géza bácsi (néni?), innen a Kicsi presszóból. Kijózanodás után és paprikás gyógykrumpli előtt.
Vagy egy Fradi-meccs utáni, bűnbánó ábrázatú Fradi-drukker, akit jól megvertek és ezért még csúnyább lett. Bánatos, mert nem áll szóba vele a Nő, de azért szereti a Csirkefogót. Csak gyógyulna már meg, az Isten szerelmére! Mi is ilyen kis nyomottak vagyunk, elég csak végigmenni a 6-os villamoson. Szembeötlő a hasonlóság:
BIOX kicsi, bugyuta, de a mienk. És még élvezi is. A magyar űr lénye. Szeretjük, mert nem arcoskodik. Az idei pályázatot az Európai Bizottság mellett többek között a Ferencvárosi Önkormányzat és a Minimax is támogatta.
A műsort a Concerto Budapest adta, rövid számokból álló, humoros és megzenésített gyerekversekkel. Az egyik ifi Picassot egyékbként a "négykezes" ihlette meg. A Concerto Budapest zenéjére rajzolni, rögtönözni is lehetett, brutális tagolású amorf macskák és profi vörös róka karikatúrák születtek-néhány perc alatt. Sok szülőn látszott, hogy legszívesebben ők is beszálltak volna.
A gyerek kiment, rajzolt, mosolygott. Csak úgy. Neki még nem ciki.
Itt a tanulság, mert az mindig kell:
Az idei zsűri tagjai:
Bakos Gábor, ARC
Czigány Zoltán, Csoda és Kósza mesekönyv irója, rendező
D. Tóth Kriszta, újságíró
Jurecska Judit, Minimax csatornaigazgató
Tóth Andrej, grafikus, képzőművész
Rutkai Bori, képzőművész, szövegíró, énekes
