Trianonról megemlékezni nemcsak giccsesen és szipogva lehet. Szépen és méltó  módon sokkal elviselhetőbb, elegánsabb búsmagyarnak lenni. Jó példa volt erre Ferencváros két hétvégi eseménye: a VII. Református Zenei Fesztivál Misztrál-koncertje és a Szent Kereszt Plébánia Trianon emlékhangversenye. 

Az 1997-ben alakult Misztrál zenei együttes ismert és kevésbé ismert hazai és külföldi költők verseit zenésíti meg sajátos és egyéni hangon. Dalaikban ötvöződik a történelem, a hagyomány és a különleges, gyökereiben magyar és modern dallamvilág. Megalakulásuk után egy évvel, 1998 júliusában, a XIX. Kaláka Folkfesztiválon megnyerték a Kaláka Alapítvány fődíját. 2006-ban Bartók Béla díjat, 2008-ban Balassi Bálint emlékérmet, 2010-ben a Fiatalok a Polgári Magyarországért díját kapták meg.

2002-ben útjára indították az évenként megrendezett Regejáró Misztrál Fesztivált Nagymaroson, amely már hagyomány a Dunakanyar szívében. Az elmúlt esztendőkben számos külföldi meghívásnak is eleget tettek: eljutottak a Felvidékre, Erdélybe, Kárpátaljára, Lengyelországba, Észtországba, Finnországba, Olaszországba és az Egyesült Államokba.

A Misztrál szombat este a Lónyay utcai Református Gimnáziumban lépett fel, a srácok kicsit ziláltan és rezignáltan vonulnak be, tétován birizgálják hangszereiket. Koncertjük nehezen indult, néha feladja a hangosítás, de akkor sem kezdtek el hisztizni. Telitorokból tovább éneklik dalaikat. Az 5 zenészt szólistaként is megismerhetjük, igen jó hanggal vannak megáldva. Egyikük fehér jobbágy szerkóban, mezítláb lép fel. Neki jól áll. Eredeti figura, aki mellől márcsak a ludak hiányoznak.

Koncertjük több mint playback. Igazi zene. "Magyarnak lenni nehéz, de nem lehetetlen"-ezeken a sorokon, tőlük és ebben a környezetben senki sem sértődik meg. Hamar tele lesz a tornaterem, fiatal és idős egyaránt bemozdul. Számos szingli, kiemelkedő adottságokkal rendelkező fiatal teremtés tünik fel-persze nem ismerkedni jöttek! Igazi jócsaj mágnes ez a koncert. A fesztivál hangulat is megvan, a bejáratnál egy mosolygós református sárga szallagot csatol fel rám. Sör nincs, de közel a kisbolt.

Mécs László "Június elején" című versének zenés feldolgozásával az aktuális évfordulókra, Trianonra (előző nap ültük) és a Pedagógus Napra emlékeznek. Verés helyett itt köszönetet kapnak tanáraink, meg nagy tapsot a végén. A felkonfból megtudhatjuk, hogy Kosztolányi Dezső ritkán írt hazafias verseket, "Fohász" című költeményében azonban hitet tett hazaszeretetéről. Trianon még az apolitikus költőzsenit is felnyomta. Gyönyörű vers-dal párosítás, kemény, rövid igazságaiba beleborzong a közönség: "Megy az élet, jő az élet, ebek vagyunk és cselédek, bolondok." 

www.youtube.com/watch

A Misztrál nevéhez illő módon misztikus, kevert zenét nyom. Zavarbaejtő lendülettel hol zsoltárokat mondanak, fátyolos hangon danolászva, hol magukból kivetkőzve kurjongatnak és ugrálnak a színpadon. Ez az arcuk őszintébb, szimpatikusabb, és rém édi. Mint egy csapatnyi papnövendék a Rammstein-koncerten. Önmaguktól is megszeppenve zúzzák a színpadot. Zenéjükben felfedezhető református, ír és szerb hatás, jókora ősmagyar sámánhittel nyakonöntve. Népi metál a javából. Sámándobokkal és Szent László füveivel.

Trianon évfordulójára az agyonismételt revíziós nóták helyett egy "Tavaszi szél" feldolgozással emlékeznek, eredeti, gondolatébresztő szöveggel. Nem szájbarágósan, méreg keserűségű, de élvezhető dallamokkal. Teli a terem, jó pár száz búsmagyar néz szembe velük-tarsolyok, Nagy-Magyarország jelvények, ünnepi fakó ruhák. Szegénység, szomorúság, csipetnyi remény. A fiatalok még mosolyognak, ők tudják: önsajnálat nélkül is lehet magyarnak lenni. 

"Ma van Trianoni-békediktátum aláírásának 90. évfordulója. A nemzet gyászában mi, katolikusok is osztozunk. Imáinkkal kérjük országunk védelmezőjét, a Szent Szüzet: "Most segíts meg Mária, ó irgalmas Szűzanya!" Három híres költőnk az elmúlt 63 év elnyomása és cenzúrája miatt nem publikálható versével emlékezünk meg a szomorú évfordulóról:

József Attila: Nem, nem, soha!
Babits Mihály: Csonka-Magyarország
Juhász Gyula: Trianon
 

Ezzel a szöveggel köszön rám a Szent Kereszt Plébánia templom, az utánozhatatlan Kerényi Lajos atya lakótelepi szentélyének honlapja. Játékos hittannal, tanévzáró istentisztelettel, Baba-Mama Klubbal. Lajos atya amolyan régivágású, keményre edzett, tiszta arcú és szívű pap bácsi. Idős, magas ember, aki mindig megmondja a magáét. Sokszor látom focizni "gyerekeivel" a templom melletti pályán.

A Trianon emlékhangversenyen telt ház, templom fogad. Üllői út 145., Külső-Ferencvárosi Szent Ferenc Plébánia. 

Bizony, nemcsak a belvárosban van (hit)élet.

A koncertet Ferencváros két Fideszes képviselője jegyzi, korrekt módon nem csinálnak naggyűlést a templomban. Sehol egy pártzászló, árpádsáv, fidesz-jelvény. Szépen, méltó módon emlékeznek. Csak egy hatalmas és robosztus nemzetiszínű gyertya álldogál a széksorok között, magányosan ég, mint mi magyarok. 

Gyűlik a nép, a 6 órás mise után, estebéd idején. A város szélén, az ecseri úton. Dr. Bácskai János és Dr. Vas Imre képviselők magasztos és malasztos beszédek, hende csabai szófordulatok helyett egyszerűen felolvassák a nemzeti összetartozás napjáról szóló törvény szövegét. "Örülünk, hogy mi is megszavazhattuk"-csak ennyit fűznek hozzá, tényleg büszkén. Nem akarnak Aponyi Albert nyomdokaiba lépni, nem toboroznak és tapsoltatnak. Ma sem megyünk tankkal Kolozsvárnak.

A Kodály Zoltán Férfikart Perényi Péter karnagy vezérli. Lelkes, csillogó szemű idős urak, néhány ifjú titánnal. A műsor vegyes magyar vágott: egy vers, egy opera vagy revíziós induló. Juhász Gyula, Wass Albert, Reméyik és Huszka költemények, Liszt Ferenc és Erkel Ferenc operarészletek. Igazi ritkaságok is elhangzanak, mint a szocialista költőnek csúfolt József Attila Nem, nem soha című verse:  

A hat órás mise, majd a beszédek után először a nagyközönség által kevésbé ismert kórusműveket hallhatunk: Liszt Ferenc-Magyar ünnepi dal, Kacsóh Pongrácz-Rákóczi megtérése még nem igazán hozzák izgalomba, villanyozzák fel a közönséget. Sajnos az elmúlt negyven, plusz húsz évben a minőségi, értékőrző kultúra indexre volt téve...

Bunkó-Magyarországot akartak belőlünk csinálni.

A közönség türelmesen vár, még nem kapták meg, amiért jöttek: együtt sírni, vígadni, esküdözni. Végül csak felhangzik a revíziós repertoár: Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország, Ott ahol zúg az a négy folyó, Igazságot Magyarországnak! Új erőre kap a nép, a fiatalok kihúzzák magukat, sokat látott nyugdíjasok titokban megszorítják egymás kezét. Egy öntudatos "telepi ember" büszkén pödri bajuszát. Egyre többen kapcsolódnak be a nótázásba, pedig sokan vagyunk, kevés a levegő. Elvileg még későre is jár.

Június 6-án, azaz a hivatalos és országos Trianon-emléknapot és sokszáz rendezvényét követően tartották a templomi koncertet. Ennek ellenére simán megtelt a többszáz fős templom, nem maradt szabad hely. Kerényi Lajos atyának köszönhetően, aki a maga karakán, mély, de kultúrmagyar módján sosem hagyta a nemzeti érzést kiveszni templomából. Mindig tartotta magát, pedig lett volna oka hallgatni, félni: szépen megkínozta a történelem...

A Misztrál és a Szent Ferenc templom koncertje üdítő módon nemcsak a búslakodó, hanem a reménykedő hazaszeretetről is szólt.