E Szabó Margit textilművész-grafikus Mester u. 5. szám alatti Ferencvárosi Pincegallériában kiállított installációi egyszerre hétköznapiak és formabontóak. Hétkönapiak, mert egyszerű, minden háztartásban meglévő anyagokra festette őket és formabontóak, mert ilyen művészi kifejezési eszközökre eddig még alig volt példa.

E Szabó Margit közvetlen, kedves, mosolygós asszonyka, pályáját szőnyegkészítőként és festőművészként kezdte, mára már megunta a táblaképeket: "A klasszikus mesterekhez képest újat és szépet a mai festők (mindenki annak tekinti magát, még a háziasszony is) úgysem képesek jelentőset alkotni. Túl nagy az önbizalmuk és kevés a művészi teljesítményük. Fölöslegesen strapálják magukat, leginkább terápiás célokra felhasználva a művészetet." E Szabó Margit mostanában csak ritkán sző, de egy otthoni leltározás alkalmával felfigyelt azokra a peckesen felfelé meredő kartonrudakra, amelyekre a szőnyegeket tekerik. Rögtön beindult fantáziája, új alkotófelületet, "vásznat" talált bennük. Csomagolópapír festményeket és csipkerészleteket ragasztott rájuk, kombinálva a tradicionális mintákat, teremtés mítoszokat a hazai csipkekészítés hagyományaival.

Még tovább ment: a reneszánsz Velence szín- és jelképrendszerétől kezdve az ultramodern színkezelésig igen tág festői készletet alkalmaz, E Szabó Margit nyitott új megoldások iránt. Síkra festett képei az oszlopokon (volt szőnyeg feltekerők) folytatódnak. Kollégái nem értik és értékelik eléggé az új stílust, de a gallériába látogató iskolás csoportoknak nagyon tetszett a modern, bátor eszköztár.

E Szabó Margit megrendelésre festett és szőtt már Bartók Bélát, Szent Erzsébetet, most azonban saját ötlet alapján, merőben újszerű és eredeti technikákra talált rá.

Szilágyi Iván Péter