Erdei Ferenc már jó néhány X-en túl van, de még mindig friss és éber. Pedig kemény és nehéz élete volt, felesége és 45 éves fia tragikus halálát is végig kellett néznie. Mégis talpra állt, tovább csinálta, bár a magányt nagyon nehezen viselte. A nyolcvanas éveiben járó Feri bácsinak azóta van társa, beújított egy „barátnőt”. Persze a „telepről”. Mármint a Jóskáról, ahol immár 47 éve lakik: „Sokat változott a József Attila-lakótelep, javasoltam, hogy kereszteljünk át kertvárosnak. Budapest legszebb és legzöldebb kerülete Ferencváros.”

 

Feri bácsi a IX. kerületi MSZOSZ vezetője, sötétbarna hosszúkabátjában minden reggel megveszi a Népszavát és összetartja a helyi csoportot. Sokszor kérnek tőlük embereket lakossági fórumokra, hogy legyen közönség. Havi rendszerességgel ünnepi műsorral dúsított klubnapokat tartanak, beteg tagjaikat meglátogatják a kórházban, elfekvőben és egészségügyi tanácsadásokat is szerveznek. Régebben minden évben kilátogattak a Margit-szigetre, megnézték a Zenélő Órát és gyógytornáztak egy kicsit. Az utóbbi időben már csak a József Attila-lakótelepet sétálják körül, egy kis uzsival és a Rózsák-terének meglátogatásával: „Minden születendő gyereknek egy rózsát tesznek ki.” Feri bácsi nagy újító, kezdeményezője az Egyedülállók Klubjának (felesége halála után hozta létre) és a Nyolcvan Évesek Klubjának, amelyet végül elvetett a többség, majd nem sokkal később –jó magyar szokás szerint- lekoppintották és létrehozták a „75 Évesek Klubját”. Eredeti. Szerkesztőbizottsági tagja az MSZOSZ „Múló évek” című lapjának, amelyben lelkesen publikál. 

 

Némi fatelepi kiruccanás után tizenhét évig az ország egyetlen édesipari szövetkezetét vezette, amelyet úgy képzelhetünk el, mint Charlie Csokigyára kicsiben, szocialista kivitelben. Gyógycukorkákat, nyalókákat, ostyát, fagyi „alkatrészeket” gyártottak. Miután kinevezték igazgatónak, vezetői és adminisztratív teendők után, a munkaidőt követően lement az üzembe: kitanulni az édességgyártást. Hosszú hónapokig dolgozott a melósokkal a szalag mellett. Együtt gyártották gyerekek és fogorvosok körében igen népszerű édességeiket. „Kevés haszon, nagy forgalom”-hangzott Feri bácsi alapelve.

 

A kis szövetkezetből országos céget csinált, járta az országot és új megrendelőket, boltokat toborzott. Hatvanévesen önként nyugdíjba ment, „hadd jöjjenek a fiatalok.” Feri bácsi ügyes, rafinált ember, igazi kereskedő: akkoriban is sok fiatal bolondult az új autókért. Édességstandjukat éppen ezért a nyugati autókat kiállító hely mellé vezényeltette, amelyből nagy siker lett, hosszú sorok álltak nyalókáért, medvecukorért. De hogy készül a medvecukor? Gumicukorka az alapja, amelyhez felfőzött gumiszerű őrleményt tettek (a közeli malomban darálták le), majd zselatinnal keverték. Öt napig kellett szárítani és Feri bácsi mindmáig megőrizte a receptjét. Nagyon ment, ellenben a gyógy cukorkákkal, amelyből csak az eukaliptusz alapú „Ánizs Hajót” vették.

 

Még mindig fejből tudja, hogy egy nyalóka 2,2 gramm volt és imádták a gyerekek. Nagy riválisuk, az „Édesipari Vállalat” megirigyelte sikerüket és Lengyelországból hozatott ellen-nyalókát. Olyan rossz volt, hogy visszaadták a kereskedők és végül Feri bácsiék cégéhez került, bedarálták a medvecukorba. Miből lesz a nyalóka? „Székesfehérvárról hoztunk szirupot hozzá, adalék anyagokat tettünk bele, majd hidegasztalra kerültek, hogy megkeményedjenek.

 

Kézzel csomagoltuk be őket.” Egyszer egy munkás berúgott és bedobott egy csavarhúzót a nyalókagépbe, tönkre is vágta. Legendás Kojak-nyalókát sajnos nem csináltak, „Ostyaceruzájuk” viszont nagyon népszerű lett. Először formába öntötték, kisütötték, majd csokoládéba mártották az isteni édességet. Konkurensük „melegnyalókát” készített és irigységből feljelentette őket. Koleszterin háború!

 

Jelenleg a ferencvárosi MSZOSZ-t szervezi, amelyért megkapta a Ferencváros Érdemérmet. Gegesy Ferenc polgármester, Zubornyák Zoltán FMK igazgató és Bánsághi Tamás alpolgármester és Paál Kálmán polgármesteri tanácsadó nagyon sokat segíti munkájában, kedvelik az öregurat. Van amikor saját zsebükbe nyúlva támogatják rendezvényeiket. Rendszeresen megünneplik a nőnapot, május elsején természetesen majálisra mennek és még nyugdíjas „Ki mit tudott” is tartottak. Rendezvényeiken a férfiak abszolút kisebbségben vannak, de mindig gondolnak az asszonyokra. „Tavaszi zsongás” című rendezvényükön fiatal cigányokból álló zenekar lépett fel.

 

Fakanál Érdemrendet is alapítottak, nemes, már-már feminista célokkal: céljuk, hogy a nőket ne lehessen a rezsó és a fakanál mellé száműzni. Minden klubnapjuk családias, a „Nemcsak húszéveseké a világgal” kezdenek és a „Szeressük egymást gyerekekkel” zárják együttléteiket.

 

Kevés színész jön el ingyen, a fiatal tehetségekre azonban mindig számíthatnak. Ők még nincsenek elszállva maguktól. Következő programjuk során Székesfehérvárra mennek, kirándulni és templomot nézni.

 

Szilágyi Iván Péter