John Emese egykori választókörzetében véletlenül vagy szándékos fricskaként Emese Álma nevű nemzeti boltot nyitottak. A Liliom utcai kereskedelmi egység szórólapja -ügyes kommunikációs húzásként és illeszekedve Ferencváros arculatához- Fradi-komptibilis, tehát zöld-fehér színeket használ. Ferencvárosban ezen színek használata sajnos egyre kevésbe jellemző, a helyi boltosokat hidegen hagyja a kerület és annak büszkeségei. Holott mi adjuk az ország leghíresebb-hírhedtebb focicsapatát. Nemzeti jelképünket: a Fradit, amely mégiscsak a Fradi-bármilyen siralmas állapotban is van. 

A szórólapon lévő szöveg kicsit ijesztő és igen adbszurd: "Örömmel értesítjük, hogy üzletünkben nem kapható káros, mérgező, gyilkos eledel, de kapható nagyon sok funkcionális élelmiszer, jó magyar termék." A magyar termék, meg a hazai beszálítók még rendben, de mégis milyenek a "gyilkos eledelek"? B-kategóriás amerikai horrorok képei rémlenek fel: "Mészárlás az élelmiszerbolban", meg ilyenek. Kommunikációs szempontból érdemes gyilkos eledeleket emlegetni egy leendő ABC prospektusán?   

Annak ellenére, hogy nem vagyok kifejezetten nemzeti bolt látogató típus, egy ködös vasárnap reggel mégis útba ejtettem Emese Álmát. Elvégre, a politikát és a konyhát külön kell választani és mindenkinek jár egy esély. Meg kíváncsi is voltam: milyen a Palóc lekvár és a Vörös sör? 

A boltban igen kellemes meglepetés fogad. Tágas, egyszerű, a multikhoz képest szegényes helység, amely berendezésében és áraiban jól illeszkedik a mai magyar állapotokhoz. Ide mackóba, borostásan, second handban is le lehet menni, nem néznek ki. Kedves, őszintén mosolygó és segítőkész eladókkal, akik nem a cégszabályzat miatt rendesek és mosolyognak, hanem csak úgy. Sőt még humoruk is van:

-Valami normális, kávészerű kévájuk van?-kérdezem naívan

-Hát... Nem nagyon tudunk magyar kávéültetvényekről.

Sörivó ember és igazi ferencvárosi polgár lévén a kovászolt zsemlék (másnaposan is finom és laktató) után rögtön a söröspult felé vettem az irányt. Jól választás volt, felelősségem teljes tudatában kijelenthetem, hogy a Palóc Vörös überel minden felkapott külföldi sört. Pedig csak itt készítik Balassagyarmaton, a Jószív utcában. Nemcsak finom, hanem akkorát üt, hogy bármelyik amcsi baseballcsapat hivatalos itala lehetne.  

A bolt a hagyományos szupermarketekhez képest igazi élménypark, csupa jó minőségű magyar termékkel. Máshol nem lehet ilyenekkel találkozni, főként a milliós tévéreklámokban nem. Méregdrágán adott édességeiket leszámítva termékeik olcsók és öklendezés nélkül fogyaszthatóak. A szomszédos német kézben lévő nagybolttal szemben Emese Álmában nincs stikkes, lejárt szavatosságú étel. Lehet viszont kóstolni, mielőtt vennénk belőlük. Például az isteni Palóc lekvárakból (többek között homoktövisből készülnek), amelyekbe még vidéki nagyi is belekóstolna. Befőttes üvegeik egyszerűek és régiesek, de úgysem ez számít. 

Koppányi (mi más neve lehetne?) tejterméik finomak és Bifidus Esensis nélkül is helyre teszik a gyomrot. Zacskós tejük mondjuk máshol is kapható, házi tejfelük viszont olcsó és ízes. Árulnak a megszokotthoz képest kicsit különös állagú, de alapvetően ehető málnás házi joghurtot is.

Édesszájúak és erős gyomrúaknak van még medvecukor és grillázs, meg házi mák. Péksüteményeik között feltünnek eddig kihaltnak hitt ritkaságok is: ökörszem túróval a közepén. Van persze standard kakaós csiga is, bár nem sok csokit látott. Egy camembert sajtnak tünő fehér tömbről kiderül, hogy krumplicukor. Jó kemény.

Nemzeti boltban is lehet jól és jót vásárolni, csak le kell győzni pol előítéleteinkket. Legalább a konyhába ne engedjük be őket. Emese Álma tehát lehet jó, sólyommal, vagy anélkül.