Kis magyar életkép: egy ünnepélyesnek szánt, állófogadásos házátadó kocsifeltörésbe, majd rendőrségi blamázsba torkolott Ferencvárosban. Égés a fagyban. Ha Hrabal élne, már rég a helyszínen volna, meglenne új novellájának témája.

A tömbrehabilitáció és a dzsumbuj határát képező Balázs Béla és Viola utca sarkán hosszú ideig egy régi és lepukkant ház állt. Kétségbeejtő állapota jól jelképezte a régi, lenézett és szlömös Ferencvárost. Barokkos és klasszicizáló falai és gipszstukkói szinte felismerhetetlenek voltak. 110 éve építették első két emeletét, majd 30 év múlva még két emeletet pakoltak rá. Aztán semmi. Közismertté mégis az utca -és így a ház- sarkán álló presszó tette, amely igazi belpesti kricsmiként üzemelt, a helyi vagányság és az új házakat építő szakik, melósok nagy örömére. Esténként aktívan ment a heje-huja, de még lagzit is rendeztek benne. 

Az önkormányzat közreműködésével nemrég felújították a házat, sőt még a presszó is rendbe lett téve. Meglepően szépen néz ki. Helyi politikusok, az építető cég képviselői, újságírók és elégedetten mosolygó lakók gyűltek össze a ház hivatalos átadására, amely Gegesy Ferenc polgármester rövid beszédével történt.

 A presszó helyiségében tartott, visszafogottan puccos ünnepség után a kétségkívül szépen felújított házra büszke helyi politikusok be akarták járni a felújított lakásokat.

Épül-szépül Ferencváros! Az utcára kilépve azonban megfagyott a levegő és eltünt arcukról az elégedett mosoly, ugyanis az ünnepség közben vagy előtt kirámoltak egy autót. Pont az új ház előtt. Ahogy kell, jó primitív módon betörve üvegét. Mindenki csak nézte az autót, köpni nyelni nem tudtak, de senki sem hívta volna a jardot... Sápítoztak és hümmögtek egy kicsit, aztán továbbmentek. Otthagyva a feltört autót ebek harmincadjára.

Végül én hívtam (volna) fel a 107-t, mert mégsem illik otthagyni egy autót az utcán kinyitva, tökig kifosztva. Számos érték, személyes dolog maradt még benne. Háromszor kellett tárcsáznom a rendőrség központi számát, decsak a géphang válaszolt. Félóra telt el, mire belebrumogott az ügyeletes és sikerült elérnem őket.  Az egyébként segítőkész úriember ígérte, hogy majd kijönnek és sietnek. Egy órát várakoztam, de semmi. A kocsi meg feltörve, bárki belenyúlhatott volna.

Kábé 50 ember, lánglelkű és elkötelezett helyi politikus ment el az autó mellett, de egyikük sem tett semmit. Végül Paál Kálmán (FLE) polgármesteri tanácsadó és Temesi Sándor sajtóreferencs cselekedett. A többiek csak hümmögtek, hogy micsoda világ! Egy nyomorult telefonhívást nem ért meg nekik az ügy, választóik, a helyi közbiztonság. Ezekután milyen alapon kérik kopogtató-céduláinkat?

A másik tanulság, hogy mi lett volna, ha súlyosabb és SOS intézkedést igénylő bűncselekményről van szó...? Amikor sürgősen kell közbeavatkozni. Van, amikor nem lehet órákig várni, míg a központos felveszi!