Takarodj a fagyba!

 

A magyar „demokrácia” a mai nappal elérte mélypontját. Állatok, vadak nem bánnak úgy egymással, mint a magyar állam saját polgáraival. A kilakoltatások engedélyezésével, jogba foglalásával végképp és teljesen magára hagyta polgárait. Számító és hidegszívű bankok és hitelintézetek döntenek az emberek sorsai felett.

 

 

„Lakásárverés”-már maga a kifejezés is felháborító és cinikus. Jogba csomagolt kíméletlenség és embertelenség, a pökhendi és csak pénzben, profitban gondolkodó hatalom közönyétől kísérve.

Először a posták jöttek, majd iskolákat és óvodákat zárták be-fokozatosan próbálgattak az emberek tűrőképességét. Aztán a rendelők és kórházak is sorra kerültek, most pedig otthonaink. Szabad prédaként márcsak az emberek maradtak, ők is csak azért, mert nem lehet eladni őket. Nekik nincs áruk, a rabszolgaságot szeretett kapitalistáink, faarcú pénzbehajtóink legnagyobb sajnálatukra eltörölték. De akkor mi legyen az emberekkel, főként a koloncnak számító szegényekkel…? Mi legyen azokkal, akik nem tudnak fizetni…?                

Ők a Fölöslegesek Kasztja. Belőlük már nem lehet nyerészkedni. Szívesen tennék, de lelőni mégsem lehet őket-hát marad az utca és a fagy. A kilakoltatás, a jogilag legitimált ellehetetlenítés. Nem egyszerre, kisebb hullámokban szabadulnak meg tőlük. Fokozatosan, kisebb csoportokban, nehogy túl nagy feltűnést keltsenek.

 

Bármit is mond a törvény, nincs olyan, hogy lakás-mint különálló fogalom. A lakás nem egy festmény, egy régi pénzérme vagy karóra, amit beadunk a zaciba. A lakás nem lélektelen tárgy, hanem kuckó, zug, menedék. A lakásokban –amelyeket napjainkban tömegesen, fillérekért árvereznek el- emberek, családok élnek! Kisgyerekek és megfáradt idősek-akik kilátástalan helyzetükön és szegénységükön nyerészkednek, bűnözők. Gyilkosok. Ha a jog legitimálja tetteiket, érdemes elgondolkodni szükségességén. Milyen állam és jogrendszer az, amely saját polgárainak kilakoltatására lehetőséget ad? Tényleg a pénz, a hitel, a bankok érdeke a legfontosabb? Embereket, mosolygó arcokat lassan márcsak a bankókon látni…

 

A télvíz idején, mínuszokban történő lakásárverésekkel és kilakoltatásokkal visszatértünk a barbarizmushoz. Magyarország véglegesen megszűnt nemzet lenni-összetartás és szolidaritás nélkül mi értelme van államról beszélni? Mindenki hallgat, fél és várja a sorát.

 A barbárok legalább nyíltan gyilkoltak. Mai társaik öltönyökben és Audikban jönnek.

 

 

 

 

Ledőltek az utolsó falak, senki sincs biztonságban. Az emberek értékét újra számokban mérik, a fasizmus és kommunizmus rémségé visszatért. Az új diktatúra módszerei kegyetlenebbek, mint valaha. Tevékenységének, pusztításának legitimálásához már ideológiák, szép szavak és eszmék sem kellenek-elég egy jó ügyvéd és egy balek.

 

Családokat hidegbe kizavarni, lakásukból kitenni, lelki és fizikai gyilkosság. Ha mindezt törvények legitimálják, akkor is.

 

A farkasoknak is vannak törvényeik, de legalább ők nem várják el, hogy szeressék és tiszteljék őket.

 

Szilágyi Iván Péter