Emberi szörnyek Amerikából

A Mester utca 5. szám alatt működő Ferencvárosi Pincegaléria legújabb Sara Goodman kiállítása igazi csemegét kínál képregény és művészetrajongóknak egyaránt. Kortalan tárlat és nagyon mai megközelítésű. Sara Goodman költő és vizuális tervező, 4 éves kora óta rajzol képregényeket. Szenvedélyéről később sem mondott le, sőt kedvenc figuráit rejtett üzenetekkel ruházta fel szürrealista formákban, pózokban ábrázolva őket. Külön kis világ az övé, amelynek hősei nem deltás és leverhetetlen supermanek, sokkal inkább esendőek, néha bumfordiak… És félnek-ahogy sokszor mi is. Absztraktak, furcsák és viccesek, azonban ugyanazon dolgok foglalkoztatják őket, mint az embereket: küzdelem, hatalom és alárendeltség, az élet és a föld titkai. Csúnyák és szépek, mintha egy csillagközi Vásárcsarnokban járnánk.

A Ferencvárosi Pincegaléria kiállítása „családi tárlat”, nemcsak művészetkedvelőknek! A kívülről vicces és mókás „szörnyecskék” a rajzfilmekből ismerősek lehetnek a gyerekeknek, családjukból és környezetükből pedig szüleiknek. Mindegyik kép, kompozíció szórakoztat, de egyben elgondolkoztat-merész és vibráló színhasználatával érdekes asszociációkat vált ki. Pszichológiai asszociációs tesztként is beválnának. Baky Péter festőművésszel, a Ferencvárosi Pincegaléria művészeti vezetőjével és a mindig mosolygó, közvetlen Kósa Éva tárlatvezetővel a kicsiny, de annál nagyobb múltú galériában találkoztam. Baky Péter fehér szakállával, könnyed öltözetével és szókimondó stílusával a szerethető művész archetípusa. Egy kisebb stósz újsággal és jegyzettel hóna alatt érkezik. Igazi művész. Nem hisz napjaink felszínességében, a hagyományos értékek és elvek embere. A minőségi művészetet támogatja, amely elhülyített világunkban sajnos nagyon visszaszorult. Kiállítótermük a Mester utcában van, közel a körúthoz, mégis tapintani lehet a csendet. Baky Péterrel múltjukról és jelenükről, tervezett kiállításaikról beszélgettem:

„A Ferencvárosi Pincegalériát 1967-ben alapította Xantus Zoltán. A „3T időszakában” a szocialista kultúrpolitika vezetői olyan művészeket is engedtek ide, akik a „tűrt” kategóriába tartoztak és máshol nem jelenhettek meg. Kiállításaik miatt népszerű és keresett központja lett a fiatal avantgárd művészeknek. Érdekesség, hogy a nálunk kiállítok 90 százaléka később sikeres és elismert alkotó lett. A 90-es évek felé néhány évig az amatőrök vették át az irányítást és ma is sok gond van velük”-tudjuk meg a művészeti vezetőtől.

-Mi volt előretörésük oka?
-A kommunizmus bukása, majd a rendszerváltás megváltoztatta a művészek helyzetét, nem feltétlenül pozitív irányban. A kultúra területén olyan emberek is döntési pozícióba kerültek, akik nem értettek a művészethez. Működésbe lépett a „Jókezű Józsi-effektus”: „Majd a Józsi megcsinálja, olyan jó keze van!” Ennek köszönhetően nagyon sok dilettáns került előtérbe, akik tehetségtelenségükkel nemcsak hazánkat, hanem egész Közép-Európát sújtották. Aczélék ideje alatt is számított a személyes ismeretség, a haveri kapcsolatok, de nem ilyen szinten. A dilettánsok nagy önbizalommal, de kevés önkritikával bírnak és ma is jelen vannak. Igen erőszakosak és nehéz visszautasítani őket. Emiatt eggyel több fronton kell küzdenünk. A minőségi művészet helyzete csak akkor rendeződhet, ha kialakul egy erős, a kultúrába beruházni képes középréteg. Nem a milliárdosok, hanem ők számítanak a művészeti élet fő támogatóinak.

-Hogy jellemezné a galéria mostani profilját, milyen kiállításaik vannak?
-Nem egyféle stílushoz és szemlélethez kötődünk, igyekszünk minél szélesebb palettáját bemutatni a magyar képzőművészetnek. Elsősorban grafikákat, festményeket, fotókat és kisplasztikákat, mert ezek férnek bele ebbe a térbe. Fiatal művészeknek is helyt adunk, de nemcsak nekik. Évente egyszer külföldi alkotók műveit is kiállítjuk. A hagyományos, „konzervatív” művészet mellett modern irányzatok felé is nyitottak vagyunk.

Reményeink szerint bővíteni tudjuk területünket, a szomszédos pincehelyiségeket is birtokba véve. Így nagyobb helyet igénylő videó installációkat is kiállíthatnánk.
-Intézményük Ferencvárosban van, kiállítóik között mennyire jelennek meg a helyi művészek?
-Bázisunknak tekintjük a kilencedik kerületi művészeket, minden év végén külön kiállítást rendezünk munkáikból. Közel ötven képzőművészről tudunk Ferencvárosban, akiket az Ábrahám Rafael festőművész vezette Ferencvárosi Képzőművészeti Egyesület fog össze. Szeretnénk bemutatkozási lehetőséget adni a vidéken dolgozó és élő tehetségeknek is. Remek művészeti központok vannak Pécstől-Miskolcig, Budapesten sajnos alig ismerik (el) őket.

A kerületi művészek tudnak galériánkról, használják és látogatják tárlatait. Eljutottunk oda, hogy már nem nekünk kell megkeresnünk őket, hanem a művészek jelentkeznek nálunk-Budapestről és vidékről egyaránt. 3 évre elegendő kiállítási anyagunk van. Ha kettő lenne belőlünk, akkor is lenne elegendő anyag.

-Milyen kiállításokat terveznek a következő hónapokban?
-Februárban Kovács Endre Balaton mellett élő fotóművész munkáit tekinthetik meg. Amerikából települt vissza és kiváló tájképeket készít. Márciusban a Veszprémi Művész Céh kollektív kiállításának adunk helyet, majd E. Szabó Margit textilművésznő és Kovács Gábor erdélyi szobrász munkáit ismerhetik meg.

-Sarah Goodman kiállítása és alakjai képregényszerűek, mennyire vonzzák a fiatalokat?
-Még nem nagyon, de csak most indultunk. Figurái nagyon hasonlítanak napjaink divatos rajzfilmjeinek szereplőihez, „sárga fejű szörnyeihez” és ezt Sarah Goodman örömmel vállalja. Képeit az Egyesült Államokból hozták, összetekerve és repülőgépen. Kifejezésmódja emlékeztet az 5. és 6. osztályos általános iskolások rajzaihoz. Biztos vagyok benne, hogy a gyerekek közel éreznék magukhoz képeit és szívesen hazavinnék őket. A felnőttekre ez már nem igaz, többségüknek sajnos másként jár az agya. A nevelés során szépen lassan elrontjuk őket és ez a jövőben csak rosszabb lesz, mert a művészetoktatást szinte teljesen háttérbe szorították iskoláinkban. Mit lehet kezdeni heti egy rajzórán…?

Sarah Goodman tipikusan amerikai művész, szabad és tehetséges. Nagyon aktuálisak és izgalmasak képei, amelyek jól harmonizálnak a médiából jövő információáradattal.