Mester utca:

ősmagyar és kínai üzletek

 

A ferencvárosi tömbrehabilitáció nyomán a környék utcák új arculatot kaptak és megteltek élettel. Új lakókkal és igényeiket kiszolgáló, igényes, bár sokszor drágább üzletekkel.    Középső-Ferencváros két „főutcája” közül cikkünkben a Mester utca fejlődését és átalakulását vesszük kicsit szemügyre. Hosszú ideig új házak csak a Mester utca és az Üllői út közötti területen épültek, a városvezetés ezt a részt jelölte ki a kerület megújításának fő irányaként.A fiatal családosok, külföldi diákok és módosabb lakók megjelenése nagy hatással volt az időtlen, az elmúlt rendszerek bágyadt változatlanságát sugárzó Mester utcára is.

 

 

 

Közszeretetnek örvendő fasorát részben ki kellett cserélni, az idő és a kórokozók nem kegyelmeztek a forró nyári napokon felüdítő árnyékot adó lombkoronáknak. A régi fák helyén azóta új csemeték virítanak, a megújuló Ferencváros jelképei. Jellemző kortünet, hogy kicsi, de zömök vas védőkorláttal kellett körbevenni őket. Különben rájuk álltak volna az autók. Nem egy fácska tört ki emiatt. Sajnos a városi lét és az állandó rohanás megváltoztatta az emberek mentalitását, intelligenciáját és környezethez való viszonyát.

 

A Mester utca régen a kis boltok, műhelyek, kortalan szakik és old style talpon állók vidéke volt. Valljuk be: nagyon szerethető hangulatot árasztott. Egy munkáskerület főutcáján végigmenni mindig is élmény, és nemcsak szociológusoknak! A Mester utcaiak mindig is jó kedélyű, szókimondó ízig-vérig pesti emberek voltak. A rehabilitáció hatására sokat finomodott a környék, elegánsabbá és sokszínűbbé vált. A hagyományos kifőzdék mellett ma már van arab gyrosos, kínai étterem és számos ruhabolt. Internet kávézók is nyíltak, egyikük a helyi fekete közösség tagjainak kedvelt meeting pontja. Meleg nyári napokon kiülnek-állnak a számítógépekkel teli iroda elé, kávézva és jókat dumálva élik mindennapjaikat.

 

 

Innen nézve Budapest egy sokszínű európai nagyvárosnak tűnhet. Afro frizurás lakótársaink hamar összebarátkoztak a hozzájuk hasonlóan aktív és nyílt lelki életet élő romákkal. A feketéktől sokat lehet tanulni, például mosolyogni és nyugodtnak, derűsnek lenni. Ha nekik megy, mi magyarok miért nem vagyunk képesek erre? Pedig helyzetünk sokkal könnyebb az övékénél, hiszen nekünk nem kellett elhagyni hazánkat és idegen környezetben boldogulnunk. Jelenlétük feldobta a környéket, annak ellenére is, hogy sok idősebb, régi vágású ferencvárosinak először kicsit különösnek, ijesztőnek tűntek. Ma már azonban senki sem morog, ha külföldiekkel találkozik a Mester utcában.

 

A politikai átalakulás és a nemzeti érzést megerősödésének hatására napjainkban egyre több üzlet, sőt üzletlánc és multi reklámozza magát azzal, hogy „magyar”. Ennek a jelenségnek van negatív és pozitív hatása, üzenete is. Kérdés, hogy etikus e, ha a „magyar” kifejezést márkanévvé, branddé teszik? A nemzeti identitás hangoztatása megkülönböztet, de egyben kirekeszt: „Mi magyarok vagyunk, bezzeg a konkurencia!” Ebben van igazság, hiszen rengeteg külföldi cég és étterem működik hazánkban, amely a globalizáció teljesen természetes velejárója és szolgáltatásuk minőségét tekintve egyáltalán nem rosszabbak, mint a hazai cégek. Nem is beszélve arról, hogy számtalan magyar embernek adnak munkát, megélhetést. Ha a nemzeti radikálisok kívánalmai szerint „megtisztítanánk” az országot a külföldi tőkétől, ki adna nekik munkát…?

 

Visszatérve Ferencvárosra és „nemzeti business-re”, a Mester utcában is boltot nyitott a Lipóti Pékség. A nemzeti sajtóorgánumok körében követendő példaként bemutatott vállalkozást Tóth József Péter alapította 1992-ben. Egy utánfutóval felszerelt Zsigulival Svédországból és Norvégiából egy kicsiny és modern pékség berendezésére alkalmas eszközöket hozott. A Lipóton lakó pékmester eleinte csak egy élelmiszerboltot üzemeltetett, aztán saját sütödéket nyitott. Látványpékségei Dunaszerdahelytől-Székesfehérvárig, és persze Budapesten is megtalálhatóak. A Lipóti Pékséget igazán ismertté és kapóssá a paraszti élet hagyományait felélesztő hatalmas kerek kenyerei tették. Nehéz időkben jó visszatérni a múltba-mégha csak egy vajas kenyér erejéig is. A lipóti kenyerek (1000 forint egy egész, de fel is vágják) ízvilága és tartóssága tényleg kiemelkedő.

 

 

A Mester utcában tavaly ősztől kezdtek el tevékenykedni és azóta is népszerűek. 

Náluk vásárolni sokaknak állásfoglalás az „idegen” kultúrával és szellemiséggel szemben. Mindezt árnyalja, hogy kerületünk többi péksége is magyar tulajdonban van, a különbség csupán annyi, hogy ők nem ezzel reklámozzák magukat. A Lipóti Pékség Mester utcai üzlete nagyon igényes kialakítású, modern és elegáns. A hazai termelőktől származó pékáruk mellett magyar joghurt és magyar sajt is kapható. Tehát minden magyar, kivéve Coca-Colás hűtőjük és annak üdítői. Abban is magyarok, hogy áraik sajnos igen magasak, ennek ellenére sokan vásárolnak tőlük.

 

A Mester utcában tehát jól megfér egymás mellett a kínai bolt és az ősmagyar pékség. Ahogy tulajdonosaik is. Ferencváros mindig is sokszínű volt és az is marad. Budapest új főutcája és annak népszerűsége elgondolkoztató, érdekes egyvelege a fejlődésnek és a hagyománytiszteletnek.