Oly korban élünk mi a Földön, amikor nem árt kimondani: volt holokauszt és voltak, akik túlélték a földi poklot. Visszajöttek, önsajnálat helyett új életet kezdeni. Nyílt, bevarratlan sebekre építkezni. Lényegében a semmiből. Nem hősök voltak, emberek, hatalmas szívvel és szándékosan elfojtott emlékezettel. 

A Pinceszínház tegnapi könyvbemutatójának főszereplője, Lili és Miklós, két túlélő. Geszti Péter és Rudolf Péter mutatta be Gárdos Péter első könyvét, rendhagyó, szomorú és vidám könyvbemutató keretében. Bródy Jánostól Lomnici Zoltánig a hazai közélet számos ismert személyisége eljött és drukkolt Gárdosnak, aki élete legnehezebb feladatával szembesült, mikor saját szülei történetét kellett papírra vetnie. Az est végén a regény egyik főszereplője, Gárdos Péter édesanyja is a színpadra lépett. Törékeny, de mégis erős és mosolygós asszony, akivel -a könyvhöz kapcsolódóan- fia 3 órás dokumentumfilmet készített. 

A Hajnali láz több, mint egyszerű story... Több mint regény. Életmű-a szó szoros értelmében. Gárdos filmjeit hazai és nemzetközi szinten is jegyzik, Magyarországon mindenki ismeri nevét, mégis a Hajnali lázat tartja élete legnagyobb és legfontosabb alkotásának. 

Gárdos Péter szülei szerelmének hihetetlen és minden rációnak ellentmondó történetét szenvedve írta meg. "Tartoztam ezzel szüleimnek, apám emlékének." 

A fiú tehát szülei bőrébe bújt, hogy újra átélje velük a múltat. A könyvben szereplő és időrendi sorrendbe rendezett szerelmes levelekre véletlenül akadt rá. Édesapja halála után, a könyvespolc hátsó zugában. Elrejtve és becsomagolva. Katonás rendben. 

Apukája levelei és anyukája válaszlevelei lehetnének akár két szerelmes kamasz vallomásai is-nyoma sincs bennük a koncentrációs táboroknak, az őket ért megaláztatásoknak és borzalmaknak.

Bár sokan bíztatták erre és egy forgatókönyv is született a sajátos love story-ból, Gárdos Péter 10 évig csak őrizgette a sajátos levélváltást. Nem bírta feldolgozni, megörökíteni a múltat. Most a nyilvánosság elé állt, felvállalva zsidóságát. Bátor dolog-főként napjainkban. 

A Hajnali láz Gárdos Péter első regénye, tisztelgés és főhajtás szülei, és a XX. század letagadott tragédiája előtt. A rendezőként ismert (Szamárköhögés, A skorpió megeszi az ikreket reggelire, A porcelánbaba, A tréfa) Gárdos első könyvét hatvanévesen kezdte el írni. Új műfaj, mégis otthonosan mozog benne. Szülei szerelmes levelei alapján. Miklós és Lili épphogy kiszabadultak a koncentrációs táborból és Svédországban lábadoztak, amikor közös történetük és 52 éven át tartó szerelmük elkezdődött.

Miklós Debrecenben született, később Bergen-Belsenben raboskodott. Svéd orvosa csak hat hónapot adott az elvileg gyógyíthatatlan tüdőbetegséggel küzdő túlélő fiúnak. Emberünk azonban nem adta fel, szembeszállt a halállal és legyőzte azt. Szerelemmel. 

Visszavágyott hazájába, 117 földijének, magyar zsidó kislánynak írt levelet. Ismeretlenül. Elkeseredetten kereste a szerelmet, amely Lili személyében talált rá. A Hajnali láz sajátos holokausztregény, több mint 400 oldalas, decsak 3 lap szól benne a koncentrációs táborok világáról.

Gárdos Péter a szerelmet és annak abszurditásait vetette papírra-a nagy világégést és annak kitörölhetetlen következményeit csak néhány szóval, utalással érzékelteti. Nem panaszkodik, nem sajnáltatja szüleit. Regénye szikár, objektív, nincsenek benne barokkos jelzők és szentimentális badarságok. Se gyűlölet, se számonkérés...

A Hajnali láz valószerűtlen világban játszódik, ahol az emberek nemrég mégcsak karra tetovált számok voltak, nem emlékeztek nevükre és csak érezni, felejteni akartak. Vagy meghalni. 

Gárdos Péter regénye 1945-ben, a koncentrációs táborok felszabadítása után indul. Túlélő szülei történetébe ágyazva számos kemény, azóta is a levegőben lógó megválaszolatlan kérdést vet fel: Hogy történhetett meg mindez? Ha van Isten, hogyan engedhette meg a holokausztot? Meg lehet hívő zsidónak maradni a Soá után? Isten tényleg elfelejtkezett népéről? A regényben egy svéd rabbi ad egyértelmű választ a kemény kérdésre: igen, Isten sajnos elfeledkezett népéről. Egy ekkora tragédiát nem lehet megmagyarázni, mentegetni.  

Gárdos Péter apja és anyja eltávolodott a zsidóságtól, majdnem áttértek a katolikus hitre. Aztán egy rafinált és elkötelezett rabbinak köszönhetően mégiscsak chüpe alatt, zsidó szertartáson keltek egybe. A zsidóságtól azonban végleg eltávolodtak, mindketten mással kompenzálva az elvesztett hitet. A regényből kiderül, hogyan és mivel? 

Gárdos regénye nem kizárólag a holokausztról szól, minden népirtás, diktatúra ellen szól. A könyvbemutató során a szerző elmondta, hogy szüleit nemcsak a nyilasok, hanem később kommunista elvtársaik is becsapták. Csalódtak minden "izmusban". Gárdos nem alkalmaz kettős mércét, számára minden elnyomó rendszer ugyanolyan veszélyes és undorító. 

A szerelem nyelvén vall a XX. századról, megsárgult levelekbe, romantikába csomagolva beszél a kimondhatatlanról. Csodára senki se számítson, szép, de irtó nehéz regény. Egetrengető tanulságok nélkül. 

Emberekről embereknek.